A magyar tudomány ünnepe és a Múzeumok Őszi Fesztiválja országos programsorozatának részeként szervezték meg az átfogó palóc konferenciát a balassagyarmati Palóc Múzeumban. A november 8-án megvalósuló Palócföld néprajzi kutatások a jelenben című szakmai napon felvidéki és anyaországi szakemberek osztották meg kutatásaik eredményeit. Az értékőrző rendezvény iránt nagy volt az érdeklődés.
„A konferencia a palócságról gyűjtött ismereteket, tudásanyagot, a kutatások eredményeit összegzi” – mondta a konferencia előtti sajtótájékoztatón Lengyel Ágnes, a Magyar Nemzeti Múzeum – Palóc Múzeum igazgatója, a konferencia egyik szervezője.
Hozzátette: a szakmai találkozó a Palócföldet magába foglaló három vármegye (Nógrád, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye – szer. megj.) közös együttműködése jegyében jött létre.
Mint ismertette, a palócsággal első körben a csábi születésű Szeder Fábián foglalkozott a 19. század elején. Az 1819-es tudományos dolgozatával vette kezdetét a palócság kutatása. 2019-ben több napos rendezvényen emlékeztek a kerek évfordulóra. Erről szóló beszámolónk ITT olvasható.
Limbacher Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum – Forgách-Lipthay Kastélymúzeum igazgatója, a konferencia másik szervezője kifejtette: a jövő alakulásához a múlttal foglalkozó kutatók támaszpontokat adhatnak.
A Palócföld a határtalan történelmi összetartozás példamutató jelképe – szögezte le az intézményvezető.
Mint elhangzott, a konferencián a múlt és a jelen folyamatában vizsgálják a legnagyobb magyar népcsoport, a palócság jellemzőit.
A megnyitón jelen voltak az érintett vármegyék közgyűléseinek vezető is. Skuczi Nándor, Nógrád Vármegye Közgyűlésének elnöke hangsúlyozta: „A szakmai találkozó rámutat az itt élő emberek közti összetartó erőre, a palóc örökség egy közösségi erő, amelyre büszkének kell lenni.”
A palócság értékei hozzájárulnak a jövő formálásához – ebben egyetértett Szabó Gergely, Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegye Közgyűlésének alelnöke is. Mint elhangzott, a megőrzött és a konferencián is bemutatott értékek segítik a szülőföldön való megmaradást.
Limbacher Gábor a konferenciával kapcsolatban a Felvidék.má-nak kifejtette:
„Folytatni szeretnénk a Csáb szülötte, Szeder Fábián 1819-es pályaművével megnyitott, sok láncszemen át máig tartó palóckutatást. A teljes palócságra irányítva a figyelmet szeretnénk egy lépéssel felülmúlni a trianoni országhatárt.”
A szakmai találkozón felhívták a figyelmet a palóc táj etnikai átrétegződésére, a palócság demográfiai apályára, és a helyükre lépő cigánysággal való együttélés bonyolultságára. A kulturális értékek mellett a jövőt szolgáló életmód mintáira is felhívták a figyelmet.
A szerdai rendezvényen tizenhárom előadás hangzott el, anyaországi előadók mellett felvidéki és szlovák szakemberek is tartottak kiselőadásokat.
Előadásban ismertették a Palócok I-IV. monográfiák eredményeit (Petercsák Tivadar), bemutatták Magyarország Nemzetiségi Atlasza palócföldi néprajzi és nyelvészeti térképeit (Kocsis Károly). Limbacher Gábor szólt a palócság régi és új helyzetéről. Maksó Péter atya egy Heves vármegyei plébániakörzetben élő palócok és romák életközösségét vizsgálta.
Michaela Škodová, a losonci Nógrád Múzeum és Galéria néprajzosa az intézményben fellelhető palóc népművészet tárgyi emlékeit vette górcső alá. Ismertette többek között a szűrszabók munkásságát, a palócmintás textilgyűjteményt, az áttört bútorokat. Megismerkedhettek Holló Valéria palócföldi gyűjtéseivel Zábrátzky Éva tolmácsolásában.
Bodnár Mónika egy igen ritka néphagyománynak járt utána. A Bódva-völgyi Kisasszony-napi kivilágításnak még szakirodalma sincs. A néprajzkutatók még nem foglalkoztak ennek a népi hagyománynak a kutatásával.
Mint elhangzott, az említett térség falvaiban Kisasszony ünnepe előestéjén, szeptember 7-én gyertyát és szentet ábrázoló szobrot, vagy keresztet helyeztek el a házak utcafrontbeli ablakaiba. Az ünnephez kötődő búcsú alkalmával e házak előtt is elvonulnak a hívek.
Számos felvidéki községben a mai napig él ez a szokás, többek között Tornaújfalun, Bódvavendégin, Tornán és Debrődben van hagyománya.
Egy tutrikészítő palóc asszony motívumkészletét tára a konferencia közönsége elé Paluch Norbert. A gyöngyfőkötő sokszínűségére hívta fel a figyelmet.
Szó volt a palóc textilkultúra kreatív hasznosításáról. Lengyel Ágnes megjegyezte, voltak olyan ruhadarabok, melyeket akár 60–70 évig is viseltek. Számos esetben átalakították a textilt, így varázsolva új ruhadarabot. A környezettudatosság elő példája volt ez.
Beszéltek továbbá a szentistváni matyó hímzés stílustörténetéről (Viszóczky Ilona), a gombolkodás változásairól (Barsi Csaba), Érsekvadkert népmesekincséről (Vasvári Zoltán). Ľudmila Pulišová, a rimaszombati Gömör-Kishont Múzeum munkatársa a palóc és a szlovák etnikum hagyományos viseleteit hasonlította össze.
Az előadások sokasága rávilágított arra, hogy a térbeli jelentős távolságok ellenére azonos értékek, motívumok jellemzik a palócságot, ezzel is erősítve közösségi összetartozásukat.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
