Gyimesi György a Magyar Szövetség december 9-i kongresszusán (Fotó: Oriskó Norbert, Felvidék.ma)

Gyimesi György, a Magyar Szövetség alelnöke Forró Krisztián pártelnökkel a közelmúltban két sajtótájékoztatót tartott, előbb rámutattak arra a tényre, hogy Ukrajna nem teljesíti az EU-tagság feltételeit, majd a szlovák kormány jövő évi költségvetés-tervezetére reagáltak. Az előbbit követően Gyimesi György hírportálunknak arról is nyilatkozott, milyen feladatokat céloz meg a magyar párt alelnökeként, illetve jövőre milyen fordulatokat látna szívesen.

Miután nem sikerült a parlamentbe jutás, sokan figyelték árgus szemmel, miként folytatódik az ön politikai pályafutása. Mint ismeretes, a Szövetség listájának utolsó helyéről indulva a második legtöbb egyéni szavazatot kapta. Mi kellett ahhoz, hogy a pártpolitika útján maradjon?

Számomra nem az volt a kérdés, hogy pártpolitika vagy sem. A pártok politikával foglalkoznak, de az egyáltalán nem mindegy, hogy azt miképp teszik! Nyilván a Magyar Szövetség volt számomra az elsődleges.

Közösségi oldalán a választások után hangot adott azon véleményének, miként képzeli el annak működését. A kritikák után mégis belépett a pártba, miért?

Úgy gondolom, ha valami ötször nem sikerült, valamit változtatni kell. Ezzel kapcsolatban ütöttem meg kritikus hangot, amelyek részemről inkább motivációs bejegyzések voltak, ennek ellenére voltak, akik ezt „bomlasztásnak” nevezték. Berényi József és Forró Krisztián konstruktív hozzáállást mutattak, és megbeszéltük, mi az, amit a pártban szeretnék tenni annak érdekében, hogy közösségünk alulról újraszervezze magát.

Ehhez a december 9-i kongresszuson a küldöttektől is megkapta a bizalmat. Alelnöki portfóliója egy támogatói hálózat kiépítéséről szól. Ehhez nyilván csapat is kell…

Természetesen. Az az elképzelésem, hogy sok ember, illetve szervezet van, amely nem csatlakozott a párt munkájához vagy azért, mert eddig nem szólították meg őket, vagy nem is akarnak párton belül tevékenykedni. Olyan magyar érzelmű emberekről van szó, akik mozgósítani tudnak a saját községükben, saját közegükben. Őket szeretném „becsatornázni”, behozni a közösbe. Ez az informális támogatói hálózat tehát egy új struktúra volna a párt meglévő szerkezete mellett. A cél szavazóbázisunk kiszélesítése.

Van erre valamilyen precedens? Szlovákiában nem jut eszembe ilyen, Magyarországon Orbán Viktorék a 2002-es választások után ún. polgári körök létrehozását tűzték ki feladatként…

Ez az ötlet spontán módon – az emberekkel való találkozásaim során – jutott az eszembe. Említhetem például a karcsai borászokat, akiknek a rendezvénye nemrég is több száz embert megmozgatott. Bodrogközben – még a választási kampány alatt – a méhészekre és azok szervezetére lettem figyelmes. Vannak emberek, akiket mi, politikusok nem tudunk megszólítani, de az ilyen szervezetek igen. Észre kell venni azokat az őket foglalkoztató problémákat, amelyeket eddig nem vett figyelembe senki. Úgy gondolom, ha a magyar párt ezeknek az embereknek úgy segít, hogy azok továbbra is szabadnak érezhetik magukat, az szavazatokat is hozhat a Magyar Szövetségnek. És ez csak két konkrét példa a sok lehetőség közül.

Elég ez a parlamenti küszöb eléréséhez?

Nem gondolom, hogy a választáson kapott 130 ezer szavazattal kimerült volna a nemzeti, keresztény és konzervatív érzelműek megszólításának a lehetősége. Nyugodtan gúnyolhatnak minket a liberális médiában, mi, „mélymagyarok”, többen vagyunk. Nyilván további érdekes és fontos dolgokat is látnunk kell, amelyekkel növelhetjük választóink számát. Rengeteg magyar ember nem az otthonában él, tehát tágabb a szavazóbázisunk Dél-Szlovákiánál. Kaposkelecsényben például 100 magyar nincs odahaza, és vajon mennyi hasonló helyzetben lévő település van még a Felvidéken? El kell érnünk azokat is, akik nem járnak szavazni, ahogy visszahozni azokat, akik azért szavaztak szlovák pártra, mert az hangosabban, merészebben, bátrabban mondta, amit mi. Ha mindezekre odafigyelünk, sikeresek lehetünk.

Sok felvidéki magyar él külföldön is. A választási eredmények szerint itt is van tartalék a magyar párt számára.

Igen, őket is meg kell találnunk. Sok magyar él Pozsonyban és Kassán is, ám a választási eredmények azt mutatják, hogy alig tudtuk őket megszólítani. Komárom, Érsekújvár és további városok helyzetét is látnunk kell…

Karácsony előtt vagyunk, amely nyilván arra is lehetőség, hogy több időt tölthet Zente fiával. Nem lehet nem észrevenni azt a rajongást, amellyel folyamatosan közéleti tevékenysége során is megnyilvánul vele kapcsolatban. Várja?

Most valóban dicsekedni fogok, Zente ugyanis itt van velem Pozsonyban, és a hétvégén elmegyünk síelni. Örül, ha együtt vagyunk, és ilyenkor én is boldog vagyok.

A Magyar Szövetség jövőre Forró Krisztián államfőjelöltségével és az európai parlamenti választással közvetlenül is megmérettetik. De máshol is lesznek olyan választások, amelyek eredménye közvetetten ránk is hatással lehet. Ide tartozik az Egyesült Államok elnökének a megválasztása és az Európai Unió új vezetésének felállása is. Mik volnának azok a jelzések az Ön számára arra, hogy a nagyvilág is előrelépett?

Amerikában ez Donald Trump győzelme volna. Európában az, hogy ne olyan vezetője legyen az Európai Bizottságnak, mint Ursula von der Leyen asszony. A hölgy ugyanis szerintem mindent megtett azért, hogy ne az európai érdekeket védje, vagy amikor mégis európai érdeket védett, akkor egy szűk csoportét.

Mit kíván az új évre a felvidéki magyarságnak?

Hitet, erőt, reménységet, büszkeséget, több önbizalmat és egészséget!

(Oriskó Norbert/Felvidék.ma)