Ám legyen! De feltehetjük-e az ünnepi asztalra a tehénlepényt? Akár csupán az összehasonlítás vagy a megítélés végett is, hogy „tessék, tessék, ez is lepény, aki viszi, az a legény”. Vajon nem áll-e fel a vendégsereg az asztaltól, nem fordul-e el undorral még a feltálalt remek fogásoktól is ilyen förtelem mellett?! Pedig ezt naponta megteszik a politikai élet boszorkánykonyháján, amikor lélekromboló förtelmes eszméket csomagolnak illatosított aranypapírba, és azzal etetik a közvéleményt. Hiszen a tehénlepény is a természet rendjének, körforgásának a része. Az ám, de azt már szándékosan elfelejtik, vagy csak nagyon apró betűs szöveggel közlik a használati utasításban, hogy mindent a maga helyén és a maga kategóriájában kell értékelni.
Ebben az esetben erre sem az esztétikai szépség, sem a jogi igazságosság, sem a erkölcsi jóság, és főleg nem a gasztronómiai finomság nem vonatkozik, csupán a mezőgazdasági hasznosság kifejezése a szántás idején. Az ember azonban óvakodjék, hogy még a csizmáján se vigye be a házába, ahol csak a szenny és fertő forrása lehet.
Valahogyan így működik ez a közéletben, a tömegtájékoztatásban és a nevelésben is. Bár tudomásul vehetjük, hogy vannak fertőző gondolatok, beteges hajlamok és léleksorvasztó eszmék is a világban, de azokat, hacsak lehet, elzárjuk, elkülönítjük, kirekesztjük az egészséges társadalom rendjéből.
Arra viszont alaposan ügyelnünk kell, hogy báránybőrbe bújva majd irgalmas lelkünkre hivatkozva kérnek bebocsátást, s ha nem vagyunk elővigyázatosak, akkor a pusztító kór ellen már nem tudunk védekezni.
Mint egyes vírusok esetében, amelyek oly tökéletesen álcázzák magukat, hogy a szervezetünk immunrendszere nem képes azokat felismerni, és nem fejt ki ellenállást.
Amikor a szellemi kútmérgezés szakavatott ügynökei a tolerancia avagy a vélemény- és szólásszabadság ürügyével kérnek engedményeket és teret az ünnepi asztalnál, akkor valójában a normális emberi értékrend alapjainak, erkölcsi rendjének a megrontása és felbomlasztása a céljuk. Mikor a „hallgassuk meg a másik oldal véleményét is” elhangzik, érdemes megfontolni, hogy az valóban egy másik szemszögű vélemény, vagy a bűn (és a tehénlepény) felmagasztalásának szándékával történik. Ha az valami másfajta érték, akkor van helye az engedménynek, de ha valami azért más, mert értéktelen, haszontalan, elfajult vagy bűnös, akkor ne habozzunk vesztegzár alá tenni! Az embert tisztelhetjük, de bűnt nem tolerálhatjuk!
Aki felelősséget érez családja, népe és gyermekei jövője iránt, az ne legyen közömbös, amikor ezekkel találkozik. Még akkor sem, ha ezt a szemfényvesztő hamis propagandát akár az összes szennycsatorna is árasztja magából.
Nem kis feladat, mert a szocialista és liberális (demokrata, progresszív, polgári stb.) köntösben tetszelgő kártevők már kertjeinkben garázdálkodnak. Mint az ordas farkas, amely anyáskodva hízeleg, amikor a három kismalac pecsenyéjére feni a fogát.
Ki kell mondanunk: Forró vizet a kopaszra!
(Mihályi Molnár László/Felvidék.ma)
