Isten szolgája Esterházy János életének mártíriumai és lelki öröksége a képek nyelvén

A Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség és a VIA MARIAE Polgári Társulás szervezésében szentmisét mutattak be Isten szolgája gróf Esterházy János boldoggá avatásáért január 18-án, majd  a CSEMADOK székházában került sor Dávid Zsuzsanna A mi jelünk a kereszt című tárlatának megnyitójára.

A pozsonyi zarándoklat szentmisével kezdődött a ferences templomban.

A kiállítást Molnár Tamás atya nyitotta meg, aki a közönséggel megosztotta gondolatait, valamint idézett a szentmisén elhangzottakból is.  A jelen kiállítás egy akvarellsorozat, mely Isten szolgálja Esterházy János életét, mártíriumát és lelki örökségének a kibontakozását igyekszik a képek nyelvén közelebb hozni. Mint azt az atya a szentmisén is elmondta, az egyházban a leghitelesebb tagok nem annyira hősök, mint a szentek, és nem minden hős szent, de minden szent hős.

„Mi hiszünk abban, hogy az életszentségnek a gyönyörű példáját élte Esterházy János, ezért merünk minden lépést megtenni annak érdekében, hogy az ő boldoggá és szentté avatása mihamarabb megtörténhessen“ – mondta.

A művésznőt megragadta, hogy Esterházy nemcsak a vér szerinti rokonait tekintette a családjának, hanem a felvidéki magyarságot és a szlovákságot is. A magyarokra úgy tekintett, mint a szűkebb családjára, az itt élő más népekre mint testvérekre.

„Nagyon jó lenne, ha mi, magyarok újra barátként gondolnánk egymásra és az igaz testvért látnánk a másik emberben” – hangsúlyozta.

Esterházy János a testvéreinek tartotta a magyarokat és a körülötte élő népek fiait, mialatt áldásnak tekintette, hogy a Kárpát-medencében osztozhatunk az ígéret földjének nevezett gyönyörű hazánkon. Ehhez a feladathoz kell, hogy felnőjünk, hogy a Kárpát-medence, Közép-Európa népeinek nemzetei ne csak egymást megtűrve, de egymást valóban testvérnek tekintve, ki-ki a saját kultúráját, a saját gyökereit hitelesen őrizve és ápolva megtartsa, arra büszke legyen.

Dávid Zsuzsanna elmondta, hogy a tárlat anyagának megalkotását nagyban befolyásolták azok az idők, amikor felkérték őket, hogy az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpont kápolnájában dolgozzanak.

„Mi akkoriban egy templomban dolgoztunk, az Ipoly mentén. Döbbenetes felismerés volt, hogy minden szentnek az életében Jézus arcát szemlélhetjük, és hogy a mi életünkben is az ő arcát keressük és valósítjuk meg az életünk folyamán. Később Paulisz Boldizsár felkérésére elvállaltuk a festészeti munkálatokat“ – emlékszik vissza a művész.

Nagyon nagy hatással volt rá Boldizsár áldozatos munkája, amivel tényleg hegyeket tudott megmozgatni, és fölépült a gyönyörű kápolna.

Esterházynak számtalanszor lett volna lehetősége arra, hogy jobb sorsot teremtsen magának, családjának, de ő mindig a közösségnek élt.

Az egyik arckép egy kissé rendhagyó módon ábrázolja Isten szolgáját. A kettős arcképben látható a politikusi hivatás, amit tiszta lelkiismerettel és odaadással végzett, majd a vértanú arca, a szeretetnek a radikális oldala. Amikor ellehetetlenültek azok a politikai eszközök, melyekkel hatékonyan tenni tudott volna a közösségért felajánlotta az életét. Ez . Majd a kép ábrázolja azt is, amikor 1945-ben Pozsonyban az elfogása előtti utolsó pillanatban is az igazságtalanságok ellen emelt szót. Ezután megfosztják szabadságától és innen kezdődik az életének a tizenkét évig tartó keresztútja.

A tárlat azt az utat keresi és eleveníti meg, amikor Esterházy útja eggyé válik Krisztus keresztútjával.

Fellelhetőek életének azok a pontjai, ahol már elkezdődhetett az a formálódás, amiről később ezt írja: “Visszatértem és ma olyan vagyok, amilyenné formált Krisztus Urunk legirgalmasabb szíve.” Ennek a formálódásnak, élete keresztútjának stációi Pozsony városához is erősen kötődnek, melyeket a zarándoknap folyamán többször felidéztek a szervezők.

Amikor 1932-ben elvállalja a pártvezetői tisztséget, a szeretett várost a második otthonának nevezi, amelyhez gyerekkori emlékei is fűződnek. 1942-ben itt szavaz egyedüli képviselőként a zsidótörvény ellen. 1949-ben pedig, amikor visszahozzák Pozsonyba a Gulágról, akkor született egy levélváltás nővérével Lujzával. A megosztott számtalan kegyelem ajándéka mellett mindössze annyit kér, hogy továbbra is imádkozzanak érte a családtagok, hogy a jó szándékait meg tudja valósítani.

Mi lehet ez a jó szándék?

„Én hiszem, hogy ez a jó szándék az, ami a vértanúk üzenetében egy gyógyító erő, hogy a kiengesztelődést és a népek megbékélését szolgálja, amellett, hogy az a két pillér, amit kijelöl számukra, a Krisztusba vetett hitünk, a másik pedig a magyar identitásunk“ – mondta Zsuzsanna

Esterházy Jánosra tekintve meg kell látni azt a példát, hogy másokat is segített, és reménységet adott, olyan sötét időben, amikor igazságtalanságokat szenvedett el.

Tiszta lelkiismerettel, olyan emberként tudott megmaradni, aki a legnagyobb szeretetet gyakorolta és az életét adta barátaiért, és az ellenségeiért is tudott imádkozni, tudott megbocsájtani.

A kiállítás február 18-ig látogatható előzetes telefonos egyeztetést követően a pozsonyi Csemadok-székház Rákosi Ernő-termében a Május 1. tér 10-12. címen. Elérhetőség: +421-252637974; +421905246751.

A Szövetség a Közös Célokért képviseletében Hideghéthy Andrea ügyvezető igazgató is jelen volt.

(Németh Tímea/Felvidék.ma)