A komáromi nagygyűlés harmincadik évfordulója tiszteletére Magunkért, újra címmel emlékkonferenciát és önkormányzati találkozót szervezett a Csallóközi Falvak és Városok Társulása, a Szövetség a Közös Célokért és a Pro Civis Polgári Társulás január 8-án a komáromi Tiszti pavilonban, ahol megjelentek a felvidéki polgármesterek, önkormányzati és megyei képviselők, megyei alelnökök és a civil szervezetek vezetői, képviselői.
Az esemény főszervezői Őry Péter, a Pro Civis polgári társulás elnöke; Balódi László, Csallóközi Falvak és Városok Társulásának elnöke; Gubík László, a Szövetség a Közös Célokért elnöke; Hideghéthy Andrea, a SZAKC ügyvezető igazgatója; valamint Mészáros András, a Pro Civis Polgári Társulás elemzője voltak.
A főszervezők úgy vélik, az 1994. január 8-án megtartott komáromi nagygyűlés a közösségünk politikai történetének kiemelkedő pillanatai közé tartozik.
Választott képviselőink közül több mint 3500 fő jelent meg, hogy a sorsdöntő időszakban közösen álljon ki alapvető, magyarságunk megmaradását segítő céljaink mellett, melyeket ott és akkor meg is fogalmaztunk.
Harminc évvel ezelőtt sem éltünk jobb időket. Volt három pártunk, sok elképzelésünk, de egy alapelv közös volt bennünk: rólunk nélkülünk ne döntsenek. A másik alapelvünknek a polgárok és nemzetek közötti békés együttélésből fakadó egyenrangúságot és egyenjogúságot tartottuk. Soha mások ellen, de mindig magunkért, ez az alapelv tartotta össze közösségünket.
Az elmúlt években számos dolog megváltozott, sajnos olyan idők jöttek, amikor rólunk döntenek nélkülünk.
Meggyőződésünk, hogy tisztelettel kell adóznunk elődeink akkori, 30 évvel ezelőtti bátor lépése előtt. Feladatunk a visszatekintés, az elmúlt harminc év tanulságainak levonása, és az olyan értékek megfogalmazása, amelyekkel önkormányzataink, intézményeink a XXI. században azonosulni tudnak közösségi jogaink hosszú távú biztosítása érdekében.
Ezért szükségesnek látjuk a pártpolitika felett álló, magyar közösségünket a közpolitikában megjelenítő összejövetel megszervezését.
A konferencia elején a moderátor, Bíró Éva, a Dunaszerdahelyi Városi Televízió főszerkesztője tisztelettel köszöntötte a megjelent vendégeket, köztük dr. Balogh Csaba rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, Keszegh Bélát, Komárom város polgármesterét, Kiss Róbert kanonokot, püspöki helynököt, esperesplébánost, a Nagyszombati Egyházmegye általános helynökét, Juhász Györgyöt, a Selye János Egyetem rektorát, Bárdos Gyulát, a Csemadok országos elnökét, Petheő Attilát, a Csemadok Komáromi Területi Választmányának az elnökét, Forró Krisztiánt, a Magyar Szövetség elnökét. Nem utolsósorban köszöntötték az 1994. január 8-án tartott komáromi nagygyűlés szervezőbizottságának tagjait, köztük Szabó Editet, Szabó Olgát, Kvarda Józsefet, Pásztor Istvánt, Harsányi Imrét, Lojkovics Sámuelt, Pállfy Dezsőt és Szkukalek Lászlót.
Az emlékkonferencia Kiss Róbert püspöki helynök és Somogyi Alfréd református lelkész áldásával vette kezdetét. Kiss Róbert kifejtette, 30 éve édesapja is jelen volt az eseményen.
Somogyi Alfréd úgy fogalmazott, hogy nem teljes a megemlékezés, mert Duray Miklós már nem lehetett itt, egy éve elhunyt. Áldáskívánásában megfogalmazta, hogy ne féljünk, csak higgyünk. Majd egy további egyperces néma csenddel megemlékeztek azokról is, akik nem lehetnek már jelen.
Az ünnepélyes megnyitót Keszegh Béla, Komárom város polgármestere tartotta. Mérföldkőnek, rendhagyónak nevezte a nagygyűlést, amely egy időre meghatározta az irányvonalakat. Felidézte, hogy több száz újságíró volt jelen külföldről is. Mint mondta, érdemes számot vetni, hogy mi mindent sikerült megvalósítani az akkor megfogalmazottakból.
Úgy véli, hogy jó dolgok is történtek. A szlovákiai magyarok részt vettek az Európai Unióhoz való csatlakozásban, a magyar egyetem megalakításában.
Részesei voltak az önkormányzatok a decentralizációnak, amit még be kell fejezni. Meggyőződése, hogy a jövőben is harcolni kell, hogy magunkért tegyünk.
Szembe kell néznünk azzal, hogy a mai választók apatikusok, s a szlovákiai magyar közéletpolitika keresi az útját. Kérdés, hogy tudunk-e úgy mobilizálni, mint 1994-ben, mert óvatosak vagyunk, arctlanul haladunk előre, márpedig meg kell határoznunk, hogy merrefelé szeretnénk haladni.
Azt kívánta a jelenlévőknek, hogy legyen bátorságuk, hitük, s adják fel még az öncenzúrát is, hogy ne sodródjunk tovább. Kifejtette, hogy Komárom ebben szeretne jelen lenni.
Az emlékkonferencia három részből állt. Először az 1994-es szervezőbizottság tagjainak visszaemlékezésére került sor. Az első blokkot Mészáros András, a Pro Civis Polgári Társulás elemzője vezette. A beszélgetés résztvevői Pásztor István, Komárom város volt polgármestere, Harsányi Imre, Gúta város volt polgármestere és Szabó Olga, Pat község volt polgármestere voltak.
A második részben Pro és kontra címmel a komáromi nagygyűlés jelenéről Öllös László politológus és Somogyi Alfréd egyetemi dékán cseréltek véleményt. A felvezetést Petheő Attila, a Csemadok Komáromi Területi Választmányának elnöke mondta.
A harmadik rész Az önkormányzatiság jelene és jövője Szlovákiában címmel hangzott el. Ezt a részt Hideghéthy Andrea, a SZAKC ügyvezető igazgatója vezette. Balódi László, a Csallóközi Falvak és Városok Társulásának elnöke A komáromi nagygyűlés céljai és eredményei a Csallóközi települések életében címmel tartotta meg felszólalását. Gubík László, a Szövetség a Közös Célokért elnöke A komáromi nagygyűlés társadalmi hatásai egy akkori kiselsős mai szemével címmel szólt. Őry Péter, a Pro Civis Polgári Társulás elnöke az Önkormányzatiság akkor és most címmel fejtette ki mondanivalóját.
Pásztor István úgy fogalmazott, talán nem is volt egységes akarat a nagygyűlés akaratait végrehajtani, ami nem annak a bűne. Sok csalódás és keserűség közepette ismerte az akkori politikai képviselőket. A nagygyűlés ajánlásait akkor a gyarlóság buktatta meg. Elveszett egy fellángolás, a hit abban, hogy mi, a magyar közösség bármire is vihetjük, s ezáltal a bizalom is elveszett, s magyarjaink egyre kevésbé bíznak vezetőinkben. Ugyanakkor leszögezte, hogy nem veszett el ez a remény.
Többször idézett Duray Miklóstól, aki akkor azt mondta, hogy baj, ha összekeverik a közérdeket a nemzeti érdekekkel, s hogy a pártpolitikában minden szabad, csak a nemzetpolitikai célok támadása nem; a politikai többpártiság viszont csak a területi autonómia keretében teremthető meg.
Szabó Olga felidézte a szervezési kérdéseket, s hogy milyen ellentétekbe ütköztek. Lelkileg megterhelőnek nevezte az időszakot, amikor több polgármester is ellenük fordult. Az akkori felhívást Duray Miklós fogalmazta meg és Kvarda József írta le. Kiemelte a rendezvény akkori zárómondatát: rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés. A teljes beszéd ITT olvasható.
Harsányi Imre nehezen tette magát túl a történteken, hiszen nem következett be, amit akartak, s az akkori titkosszolgálat mindenről értesült. Eszébe jutott, hogy a magyarság minden forradalma elbukott. Az akkoriak nem áldozták az életüket, csak megvillantották annak a lehetőségét, s ettől néhányan megrettentek – szögezte le. Hozzátéve, hogy egyre keményebb figyelmeztetéseket is kaptak, s az előkészítő bizottság tagjairól a hatalom nem feledkezett meg.
Mint mondta, ma már más idők járnak, s van egy egyre erősödő Magyarország. Igazságszerető, előrelátó, tettekre kész képviseletre van szükség. Úgy fogalmazott, a most ittlévőkön a teher.
Öllös László politológus elmondta, hogy mindannak ellenére, hogy édesapja Dunaszerdahely akkori polgármestereként az első sorban ült, ő nem vett részt a nagygyűlésen, s nem is értett egyet vele. Az ország szétverését látta benne, amiben nem volt olyan erő, hogy az autonómiát megkapta volna a terület. Szerinte a nemzetidentitás tömegidentitás, s a 90-es évek elején nem volt mód arra, hogy a tömegekhez szóljanak. Most azonban a 21. század új lehetőségek nyit meg. Leszögezte, a társnemzeti koncepció nem volt átgondolt, úgy, ahogyan a tartomány fogalma is. Azt kérte, hogy a nagygyűlés erényeiből és hibáiból is tanuljunk.
Somogyi Alfréd egyetemi dékán tudósítóként érkezett a harminc évvel ezelőtti eseményre. Akkor még nem volt szalonképes a kettős identitás és a második nemzetiség, s bárhogy is pironkodunk miatta, ez tart fenn statisztikailag.
Harminc év távlatából az az üzenet, hogy minden felvidéki magyarnak komolyan kell vennie Istent, s az Isten akaratát. Az irány, hogy szeretni kell a saját fajtánkat, ki kell merni állni, s ki kell mondani az autonómiát, mert ha nem, addig a felebarátainkat jobban szeretjük, mint önmagunkat.
Úgy fogalmazott, az önbecsülés határozza meg a partnereink helyzetét. A Felvidéki Magyar Nemzeti Tanács kérdéséről el kell kezdeni gondolkodni, és közösséggént is kell tudni szeretni magunkat, felebarátainkat, s a megtartó Istent. A résztvevők vastapssal értékelték a felszólalást. A teljes beszéd ITT olvasható.
Balódi László, Csallóközi Falvak és Városok Társulásának elnöke leszögezte, hogy mindannyian hibásak vagyunk, mert nekünk nem kell ellenség, hiszen egymásnak vagyunk az ellenségei. Megfogalmazta, hogy a tüzet őrizni kell. Véleménye szerint ma az önkormányzatok nem tudnak az asztalra csapni.
Gubík László, a Szövetség a Közös Célokért elnöke így kezdte: Bízzuk Újra Életünket Krisztusra. Külön elismeréssel szólt azokról, akiknek nem jutott ülőhely, így a szó szoros értelmében állnak ki jogainkért. Fontos a tiszteletadás, számvetés még akkor is, amikor keserédes évfordulóról van szó.
Szerinte azt tehetjük, hogy ragaszkodjunk céljainkhoz, ne engedjük át az irányítást másnak, ne engedjük megtörni a lelkünket.
Úgy véli, az önkormányzatiság egységgé kovácsol, s valóra kell válnia a szülőföldön való boldogulás vágyának, hogy Komárom megyeszékhely legyen. A teljes beszéd ITT olvasható.
Őry Péter, a Pro Civis Polgári Társulás elnöke felvetette, hogy eleget tettünk-e a közösségünkért, s jó irányba haladtunk-e? Leszögezte, újjá kell szervezni magunkat, s kezdeményezte a Szlovákiai Magyar Önkormányzati Társulás létrehozását. A teljes beszéd ITT olvasható.
A 2024. január 8-i önkormányzati találkozó a nyilatkozatának ismertetésével, aláírással történő megerősítésével ért véget. A nyilatkozatot Hideghéthy Andrea, a SZAKC ügyvezető igazgatója ismertette.
A szervezők úgy vélik, hogy a Komáromi Nagygyűlés 30. évfordulója egy olyan történelmi pillanat, melyet ki kell használni arra, hogy a jelenkor kihívásainak megfelelően a közösségünket érintő időszerű nyilatkozatban fogalmazzák meg a régi-új célkitűzéseket.
A nyilatkozatot a jelenlévők egyéni döntésük alapján erősíthették meg aláírásukkal, hogy egyetértenek a nyilatkozat pontjaival, elfogadják azokat és támogatják annak megvalósítását. Az aláírók aláírásukkal felhatalmazták a 2024. január 8-án, Komáromban megrendezett önkormányzati találkozó szervezőit, hogy tegyenek lépéseket a nyilatkozatban foglaltak megvalósítására.
Magunkért, újra – A felvidéki magyar közösség választott képviselőinek nyilatkozata
Az aláírásra minden jelenlévő személynek lehetőséget biztosítottak a pódium előtt elhelyezett asztalon. Elsőként Őry Péter, Balódi László és Gubík László írták azt alá. A nyilatkozat teljes terjedelmében ITT olvasható.
Komáromban 2009-ben állítottak emléktáblát a nagygyűlésnek, ahol rendszeresen megemlékezéseket tartanak.
Az emlékkonferencián megidézték Duray Miklóst egy rövid hanganyag lejátszásával, mely a 2012. január 6-án Haják Szabó Máriának adott interjúban, a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorának utolsó gondolataként hangzott el.
A szervezők a 30 évvel ezelőtti esemény emlékeinek összefoglalására Oriskó Norbertet kérték fel, aki 5 részből álló roll up kiállítást állított össze, mely kiállításra is került a Tiszti pavilon dísztermében. A kiállított anyag részletesen bemutatja a komáromi nagygyűlés előkészületeit, a nagygyűlés programját, állásfoglalását, valamint az utókor megítélését.
(HE/Felvidék.ma)
