Budapesten a húsz éve megalapított Szervátiusz Alapítvány a szobrászművész halála után is minden évben jelentős, figyelemre méltó rendezvényeket szervez. A Szervátiusz Alapítványt Szervátiusz Tibor Kossuth-díjas szobrászművész alapította édesapja, Szervátiusz Jenő születésének 100. évfordulóján, feleségével Klárával. Egyúttal létrehozták a Szervátiusz Jenő-díjat azzal a céllal, hogy ráirányítsák a figyelmet a Kárpát-medencében alkotó művészekre és alkotásaikra.
Szervátiusz Klára, az alapítvány működtetője az utóbbi években figyelmét kiterjeszti a Kárpát-hazában élő-alkotó művészekre és fiatal tehetségekre. Az évi kitüntetettjei között a hazai művészek, alkotók, értéket mentő ismert személyek között ott vannak erdélyi – székely, délvidéki, kárpátaljai és a felvidéki tehetségek is.
Az ő munkáikból a közelmúltban rendezte meg Budapesten a Műcsarnokban a nagyszabású kiállítást, melynek fővédnöke Kövér László, az Országgyűlés elnöke volt.
Szervátiusz Klára Szécsi Margit szavaival nyitotta meg a kiállítást:
„Nem igaz, hogy a korszerűnek kikiáltott igénytelenség korszerű, és azoknak sincs igazuk, akik a nem-ragyogást próbálják hitelesíteni”
Visszaemlékezésében így fogalmazott:
„A huszadik század elején – megunván az akadémikus kötöttségeket, előírásokat, kísérletbe fogtak a művészek. Az avantgarde vagy modernista jelzőkkel illetett törekvések friss szellőket hoztak a művészet állott levegőjű szalonjaiba.
Ma már alig hisszük el, hogy a múlt századelőn nagy vihart kavart törekvéseknek az ajándéka például az impresszionista Renoir, a mi Csontvárynk, a szürrealista Chagall csodálatos művei. De ennek köszönhető, hogy nemzeti avantgarde-nak nevezhető Szervátiusz Tibor művészete is.
A kísérletezés a második világháború utáni évtizedekben új irányt vett, mondhatnám: gellert kapott. Az elhajlott számtalan izmus rombolóvá vált, a kísérletet a direktíva váltotta fel. Lassan lebontotta a mesterségbeli tudást, az ihlet, képzelet, fantázia, idea helyét a mohó galériások utasítása váltotta fel, s a nonfiguratívnak nevezettek többsége a sötét, pusztító, mammonhívő materialisták szolgája lett. Miközben igyekezett minden más művészeti irányzatot kiszorítani, amint ez a politikai életben is megnyilvánult, s megnyilvánul.
Így értünk el oda, amikor üres vásznakat akasztanak a falra legfeljebb egy-két ecsetvonással, s a média szerint olyan művészek lettek, akik egymillió dolláros képeket festenek. No, itt kell felkiáltanunk: meztelen a császár, és átlépni az ásító unalmon.
A művészet mindig az embert, a humánumot szolgálta, ám manapság elfordult ettől és valósággal felkészít az erőszakra, a háborúra – mondta Szervátiusz Tibor egy interjúban.
Az ő ars poeticájával folytatom:
Puszta formát létrehozni nem elég. Azt tartom alkotásnak, ha a művész nemcsak kísérletezik, de teremt: világot magának, s ehhez illő formát.”
A Nobel-díjas indiai költő Tagore szerint: „Ihlet nélkül hiába rajzolunk, festünk zenélünk, csak a külső formát ragadjuk meg, azt utánozzuk értelem nélkül.”
Ha az egér oroszlánnak képzeli magát, csak nevetségessé válik. Ha az ember Istennek, megaláztatik. Ám a ihletett művészet sok ezer szirmú lótuszvirágja érintetlenül ragyog s felfelé törekszik a Mindenhatóhoz. Az a jó kiállítás, jó koncert – szerintem –, amelyről erősebb lélekkel, örömmel telt szívvel távozik a néző, abban a hitben, hogy az élet mégis szép, s a boldogságnak millió lehetősége van, a káosz pedig mindig átrendeződik isteni renddé.
Remélem, e tárlat megadja majd ezt a nézőknek.
S végül szólt az általa alapított ösztöndíjról:
A férjem iránt érzett nagy szeretet által vezérelve, a tőle kapott felelősséggel a nemzeti művészet ügye iránt, úgy határoztam, hogy a búcsúzás dátumával (2018. május 15.) megalapítom a Szervátiusz Tibor-ösztöndíjat. Hogy ne csak a művészete legyen halhatatlan Szervátiusz Tibornak, de igaz embersége és jósága is.
Az ösztöndíjat egyéves időtartamra egyrészt tehetséges, rászoruló művészeti középiskolás, másrészt kezdő fiatal képzőművész kapná. (Az egész Kárpát-medencei magyarságra figyelve!) S évente a Szervátiusz Jenő-díjjal azonos időben ítélné oda a Szervátiusz Alapítvány kuratóriuma.
A Szervátiusz Jenő-díjas művészek kiállított művei között, ott van két kiváló művészünk munkája is:
Árkossy István – Budapest, Barabás Éva – Erdély, Bardócz Lajos – Erdély, Berend Iván –Délvidék, Bocskay Vince – Délvidék, Gaál András – Erdély, Győrfi Lajos – Püspökladány, Györfi Sándor – Karcag, Gyurkovics Hunor – Délvidék, Kákonyi Csilla – Erdély, Kubinyi Anna – Budapest, Márton Árpád – Erdély, Nagy János – Felvidék, Páll Lajos – Erdély, Petrás Alina és Petrás Mária moldovai csángók, Rieger Tibor – Budapest, Somogyi Győző – Salföld, Szabó Ottó – Felvidék, Homoki Gábor -Tiszapéterfalva, Matl Péter – Munkács.
Közreműködött a világhírű Fülei Balázs zongoraművész, Sipos Mihály népzenész és Kardos Mária. A lenyűgöző, Kárpát-medencei szinten minősített értékeket felvonultató kiállítás megtekinthető március 24-ig.
Dániel Erzsébet/Felvidék.ma
