Az ógyallai Konkoly-Thege Miklós Művelődési Központban került sor a Zöldálláson (Ógyalla városrésze) élő Mária Cuperová A vert csipke szépsége című kiállításának megnyitójára, amelyen Szabó Natália zongorafeldolgozását adta elő, majd Tatianka Kuriatková szavalatát hallgathatták meg a jelenlévők.
Zuzana Kozmová és Darázs Szilvia köszöntötték a megjelenteket, akik elmondták, hogy Mária Cuperová gyermekkorától fogva vonzódott a kézművességhez, egyaránt foglalkoztatta a kötés, horgolás, hímzés és csipkeverés. Végül a csipkekészítés ragadta őt magával és a mai napig is alkot.
A csipkeverés technikáját Úrvölgyön sajátította el 26 évvel ezelőtt, amikor első alkalommal látogatott el a településre, ahol Malajová asszonynál tanult csipkét készíteni.
Mária Cuperová ezt a kiállítást egyedülálló lehetőségnek tartja, hogy megossza a nyilvánossággal gyönyörű munkáit. Kezei szeretettel és precizitással érintik a csipkét, igazi művészi kézműves darabokat alkotva.
„A csipke mérhetetlenül aprólékos, gyönyörű munka, melynek értéke pénzben talán nem is mérhető. Nem véletlen, hogy a XVII. századi Velencében az ára vetekedett az aranyéval, néhány milliméternyi csipke megalkotása ugyanis órákat vesz igénybe. Nagyon kevesen büszkélkedhetnek azzal, hogy ismerik készítésének tudományát. Egyrészt mert kevés helyen oktatják, másrészt pedig, mert kevesen képesek ilyen finom és precíz munka elvégzésére. Paplanokhoz és képekhez természetes vászon- és pamutfonalat, cipőcérnát és gyöngyöt használok. Magának a csipkének a készítése most már úgy történik, hogy a mintarajz vonalaira leszúrt gombostűk közt elkezdenek keringeni a cérnával felgombolyított orsók. A cérna lassanként határozott vonalakká válik a minta felett és ezeket a vonalakat vetésnek nevezik. A sokorsós csipkének az a tulajdonsága, hogy nagyon sok benne a vetés. A szalagosat arról lehet megismerni, hogy a cérnavonalak finom rajzai valóságos szalagalakot vonnak be rajta. E technika az orsófákra tekert fonal különböző formáiból, párosításából alakult ki. Fontos kelléke a henger alakú, tömör párna, amelyhez párnatartó kapcsolódik. A csipke olyan áttört lyukacsos anyag, amelynek textúrája adja egyúttal a díszítményét is. Mérnöki pontossággal, kitartóan, mérhetetlen szeretettel és alázattal mélyedtem évtizedeken keresztül abba az aprólékos kézimunkafajtába, ami mindig is ritkaságnak számított és számít ma is. Kísérletező kedvem eredményeként rengeteg minta született a kezem nyomán. A kis terítők átlagban 6-8 óra alatt készültek el, de a nagyobb darabok akár 300 munkaórát is igényeltek. Legkevesebb 14 és legtöbb 64 orsó forgatásával készültek munkáim. A vert csipke technikával megjelentek a kertek virágai, az évfordulókra készített egyedülálló ajándékképek. Ez egy csodálatos és gyönyörűséges világ. Szomorú, hogy régen is kevesen művelték, és ma is alig néhányan készítünk csipkét. Pedig a mai öltözködésben is felhasználható, sőt divatos is a csipke. Képzeljük el gallérokon, kézelőkön vagy egyik fajtáját, a höveji pókot egy menyasszonyi ruhán! De ma már ékszerként is díszíthetik vele a hölgyek az öltözéküket. Nagyon meg tudja szépíteni nemcsak az viseletünket, hanem az életünket is. Igyekszem népszerűsíteni ezt az iparművészeti ágat.
A kézi csipkekészítés kétféle módon is történhet. A varrott csipkét tű segítségével a levegőben hozzák létre, a vert csipkét pedig verőkékkel, párnán alkotjuk meg. Célom, hogy e csodálatos technika fennmaradjon a jövő nemzedékek számára is.
Mai napig megható pillanatként élem meg, mikor a kész csipkét leveszem a hengerről és a kezembe foghatom. Hiszen amíg készült, annyi minden került bele. Valami belőlem” – mondta a csipkekészítő.
A megnyitón megcsodálhattuk egyedi munkáit és meghallgathattuk az egyes darabok mögött rejlő történeteket és inspirációkat. Szeretettel és precizitással érinti a csipkét, igazi művészi kézműves darabokat alkotva. A csipke készítése rendkívül hosszadalmas és fáradságos munka. Jó szemet, nagy ügyességet, türelmet és koncentrációs képességet, kitartást, finom kezet igényel. Hangsúlyozta, tudását nem szeretné csak magának megőrizni. Annak örülne a legjobban, ha az évtizedek alatt szerzett tapasztalatait továbbadhatná a mai fiataloknak, mert a csipkekészítés csodaszép világ, amelybe „üdülni menekülnek az álmodozók és a szépség fanatikusai”. Művei a liptóújvári Csipkeút múzeumban találhatók.
A megnyitót követően 2024. március 15-ig minden hétköznap 8 és 16 óra között látogatható lesz a csipkebemutató. Ne hagyja ki ezt a lehetőséget, tekintse meg a gyönyörű gyöngyös csipkealkotásokat, elmerülve a gyönyörű kézművesség világában!
(Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
