Mozzanatok a perbetei Néprajzi Gyűjteményről

A perbetei Néprajzi Gyűjtemény alapítói Jakab Katalin és Szabó Edit – a perbetei Magyar Tannyelvű Alapiskola pedagógusai, Varga Tibor – vállalkozó, fotográfus, a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség tagja, a falu népi értékeinek elvesztése  miatti aggodalmuk miatt határozták el, hogy kiállításon mutatják be mindazt, ami a község múltjának része és jelenének alapja.

A falu egykori katolikus népiskolájának épülete hosszú ideig üresen állt, ezért 2008-ban a megújult részében berendezték a néprajzi gyűjteményt. A tárgyak többsége mára már valószínűleg az enyészeté lett volna, hiszen a régi házak, padlásaikkal, kamráikkal már eltűntek. A gyűjtés végtelen türelmet és sok munkát kívánt, mégis úgy érzik, sikerült megmenteni múltjuk egy darabját, hogy gyermekeik, unokáik is tudják, hogyan éltek elődeik, nagyapáik.

A gyűjtemény kezdetben szerény körülmények között, viszonylag kevés tárggyal nyílt meg, de az évek során további termek és a folyosó felújítására kerülhetett sor. A tárgyak pedig folyamatosan, egyre nagyobb számban gyűltek. A falu lakosai, amikor látták, hogy a nagyszülők tárgyai méltó helyre kerülnek, már nyugodt szívvel bízták ezeket a néprajzi gyűjteményre. A folyosó falaira kerültek a falusi emberek életét bemutató fotók nagyított másai. A látogató egy időutazáson vehet részt, és elgondolkodhat azon, hogyan is éltek régen a perbeteiek, milyenek voltak hétköznapjaik, hogyan kellett megküzdeniük a mindennapi betevőért, hogyan élték meg a háborúkat, de azon is, hogy milyenek voltak ünnepeik, hogyan örültek a jónak, és milyen összetartó közösség alakult itt ki.

A múzeum nagyterme a régi házbelsőt mutatja, a háromosztatú lakóteret rekonstruálja. Mivel a falu lakosságának egy része katolikus, a másik része református volt, így az “èső ház” a katolikus hagyományokat, a “hátúsó ház” a református hagyományokat tükrözi. Az “èső ház” berendezése a régi hagyományt követi, így a két ágy egymás végében van elhelyezve. Az asszony ágya fölé Szűz Mária képe, a férfi ágya fölé Krisztus képe került. Mindkét ágy magasra van felvetve. A háromfiókos sublót (komód) a szépen összehajtogatott ruhákat, a legfelső fiókja számtalan fejkendőt, belinerkendőt rejt. A sublót feletti falra elsőáldozási emlékek és szentképek kerültek. A sublót tetején kegyszobrok, Pietà-szobor, búcsújáróhelyekről származó emlékek, kegytárgyak és a rózsafüzér-gyűjtemény kapott helyet. A mellette lévő szekrénybe került a női viseletek egy része. A szoba közepét faragott lábú asztal foglalja el székekkel, felette díszes lámpa függ. Az asztalon elhelyezett imádságoskönyvek és bibliák bejegyzéseik által egy-egy család életének fontos eseményeit őrzik.

A nagyterem középső része a pitvart és a kürtő alját mutatja be. Ebben a helyiségben volt a rakott sparhelt, mely a főzésre szolgált, a polcokra a háziasszony mindennap használt eszközei kerültek.

A tejfeldolgozáshoz szükséges edények sorakoznak itt, a tejesköcsögök és a vajköpülő, a polcokon bögrék, tányérok, réz- és famozsarak és számtalan cserépedény. Szép gyűjtemény van a nagy cseréptálakból, vizeskorsókból, sajtprésekből és lábakon álló krumplinyomókból. Mivel a vasalóba parazsat tettek, így a vasalót is ebben a helyiségben tartották.

A “hátúsó ház” a tulajdonképpeni lakószobát mutatja be a református hagyományoknak megfelelően, így maga a berendezés is puritánabb. Jellemző a magasra vetett ágy, mellette a fiatalasszony hátrakötött kendőben, mely már asszonyvoltára utal. Előtte bölcsőben  a bepólyált kisbaba, a bölcsőre terítve a szövött gyermekhordó kendő. A sarokban a guzsaly, a rokka, a motolla mutatja, mivel foglalkozik  téli estéken az asszony. A sublótban ünnepi és hétköznapi viseletdarabok találhatók, külön fiókban vannak a vászonféleségek: vászoningek, vászongatyák, női hosszúingek. A sublótra a református hagyományoknak megfelelően énekeskönyvek, régi fényképek kerültek. Helyet kaptak még a borosüvegek és pálinkáspoharak, valamint a különleges régi borotvakészlet, névvel, évszámmal ellátva. A sublót fölé a tükör egy kissé megdöntve került fel. Ez a régi házakban megszokott volt, hiszen így az egész öltözetet szemügyre vehették, mielőtt a templomba mentek. A falon konfirmációs emléklapok, igék és aranymondások láthatók. A sublót melletti sarokba került az asztal, székekkel és sarokpaddal. Az asztal fölött díszes petróleumlámpa függ. A nagyterem gyűjteményét a viseleti darabok egészítik ki.

A település viselete:

A csecsemőre hátul nyitott, a nyakánál kötővel záródó, gyolcsból készült kisinget adtak. A pelenkát finomabb textilből készítették, a gyermek fejére süsüt, azaz gyermekfőkötőt tettek.
A férfiak legrégebbi viselete a vászoning és vászongatya, melyet nyárias felsőruhaként viseltek. A régies kézelőtlen ujjú ing éppúgy használatos volt, mint a későbbi típusú kézelős ing.
A női viseletnél az alsóruházat a pendely volt (korcos pendely) és ingváll, de ugyanúgy viseltek a vállba varrott ujjú vállfoltos hosszúinget. A polgárosodás során az ing átvette az alsóruha szerepét, és ujjas került fölé.
Az esküvői viseletgyűjtemény legszebb és legértékesebb darabjai a menyasszonyi ruha és fátyol, valamint üveges keretben őrzött menyasszonyi fátyol és koszorú az esküvői képpel. Az akkori szokás szerint a menyasszony fekete selyemruhában vagy bársonyruhában esküdött, mely hosszú ujjú felsőrészből, rakott szoknyából és hozzáillő kötényből állt, szép cipőt vagy csizmát vett fel.  A két világháború között a perbeteiek fokozatosan megváltak jellegzetes paraszti viseletüktől, polgári viseletre cserélték.

A folyosó falain végigkövethetők a falu életének fontos eseményei, bemutatják a mára már eltűnt világot, az aratást, cséplést, kukoricafosztást. Az esküvői és a családi fényképeken végigkövethető, hogyan változott az évek során a népviselet. A szórakozás képei is felfedezhetők: a színjátszók vidám csoportjai, a kocsmában iszogató öregek, a tornácon muzsikáló cigányok.

Az egyik sarokban a férfi, másik sarokban a női munkák eszközei láthatók. A folyósón haladva az egyik oldalon a háborúban készült fényképek, egy-egy katonaláda, és számtalan emlék idézi fel e szomorú időszakot. A néprajzi gyűjtemény egyik érdekes helyszíne a „cselédszoba”, amelybe olyan eszközök kerültek, amelyeket a ház körül vagy bent a házban használtak.

„A Néprajzi Gyűjteményünk a múlt gazdag tárháza. A tárgyak mögött emberek és sorsok vannak. Sok-sok számunkra értékes tárgy vár még arra, hogy rendbe tegyük, és megkeressük méltó helyét. Ezek a tárgyak olyan értékek, melyeket meg kell őriznünk az utánunk következő generációknak. Maga az épület is teljes felújításra vár, hiszen eddig csak állagmegőrző munkálatok történtek az épület belső tereiben. És még mindig van mit gyűjteni. Tárgyi és szellemi értelemben is. Van még mit kérdeznünk, van még mit lejegyeznünk, amíg még van kitől. Ha a múlt képei ily módon összeállnak, talán a Perbete néprajzában lévő fehér foltok is eltűnnek” – mondta Jakab Katalin.

(Miriák Ferenc)