„Jelszavaink valának: haza és haladás!” – így ünnepeltük március 15-ét a Felvidéken

Közös ünneplés Kiráyfiakarcsán

A hagyományokhoz híven a Petőfi Baráti Társulás rendezésében Kiráyfiakarcsán is megemlékezést tartottak a helyi kultúrházban. Március 15. minden magyar ünnepe. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulóját a Petőfi Baráti Társulás, a falubelik, az érdeklődők, valamint Királyfiakarcsa és Egyházkarcsa Önkormányzata, az egyházkarcsai Római Katolikus Egyházközösség és Dabas önkormányzatának küldöttei közösen ünnepelték meg.

„Szolgaságunk idején / Minden ember csak beszélt / Mi valánk a legelsők, kik / tenni mertünk a honért! Mi emeltük föl először / A cselekvés zászlaját, / Mi riasztók föl zajunkkal / Nagy álmából a hazát!“ (Petőfi Sándor)

A szép számban egybegyűlteket, a vendégeket a társulás elnökségi tagja, Lukács Bence köszöntötte. Felvezetőjében említést tett 1848-ról, majd az azt követő évszámról, jeles napról, melyet az iskolás évei alatt az egykori tanára minden diák emlékezetébe véste: „Amikor azt mondják, 1848. március 15., akkor azt feleljük rá: forradalom. Ha azt mondják, hogy 1848/49, akkor azt válaszoljuk: függetlenségi harc, szabadságharc. Ha azt mondják, 1848. szeptember 29., azt mondjuk pákozdi csata. Ha azt mondják, 1849. augusztus 13, azt feleljük, fegyverletétel Világosnál. Ha azt mondják, 1849. október 6-a, azt mondjuk aradi vértanúk. Ha azt halljuk, 1867, azt mondjuk: kiegyezés. Az évszámok és a hozzájuk kötődő történelmi események olyanok, mint a szőlő mellé állított karók, megtartják a mélyről táplálkozó fiatal hajtásokat, hogy bő termést hozzanak és a gyökereik minél mélyebbre hatoljanak.

Az ünnepi műsor a gútai Kis-Duna Menti Rockszínház tagjainak – Rigó Jenő, Keszegh Vivien, Varga Linda Bettina és Korber Darina – előadásával vette kezdetét. Megzenésített versek, dalszövegek, szebbnél szebb slágerek csendültek fel, mint: Világok világa Magyarország (Kormorán), Ha én rózsa volnék (Bródy János), Szálljon a kék madár (Kormorán), Ott ahol zúg a négy folyó (Kárpátia zenekar), Szabadság, szerelem! (Petőfi), Vigyázz a madárra (Révész Sándor), Az Úr sorsot rendelt (Kormorán), Három hegyen, három völgyben három virág nyílt (Kormorán), Nemzeti dal (Petőfi), Európa közepén (Kormorán), Szózat (Vörösmarty Mihály), Ez az ország a hazád (Varga Miklós).

A kultúrműsor után Gyimesi György, a Magyar Szövetség alelnöke mondott ünnepi beszédet. Beszéde elején megemlítette, hogy mi nem hiányozhat egy márciusi beszédből: nem hiányozhat Petőfi, nem hiányozhatnak a márciusi ifjak, a Pilvax kávézó, Táncsics kiszabadítása, de főleg a 12 pont, amit 176 évvel ezelőtt megírtak. Az akkori 12 pont hasonlít ahhoz, amit most élünk. Kérték a békét, a szabadságot és az egyetértést. Kérjük most mi is, amikor Európa a háború szélén áll. Kérték a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését. Mi is azt kérjük, hogy mi döntsük el azokat a kérdéseket, amelyek legjobban befolyásolják az életünket, hogy itt, Pozsonyban kivel és hogyan szeretnénk élni a továbbiakban.

A megemlékező beszédének néhány gondolata: „Tudatában voltam, hogy az egyik legmagyarabb és nagyon öntudatos közösségbe jövök… A márciusi ifjak, az ő elkötelezettségük előtt tisztelegve, a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméit tudjuk megerősíteni itt, együtt. Önmagunk miatt vagyunk itt, hogy értékrendünk előtt tanúbizonyossággal szolgáljunk. Jelenlétünkkel kifejezzük, még mindig csodálatra méltó az akkor, 176 évvel ezelőtt az életük kockáztatásával eszmei értékekért harcolni. Harcoltak a jövő generációért, egy nemzet érdekéért, az önálló rendelkezésért. Ma is ezekért harcolunk, csak más a hangnem, a harctér és a körülmények is… Egyenlőséget és közös teherviselést kértek a márciusi ifjak 176 évvel ezelőtt. Mi is azt kérjük! …Azt kérjük, hogy Szlovákia, mint kis ország az Európai Unióban, ugyanolyan szóval bírjon, mint a nagy állam, ne vegyék el a vétójogot, mert ez az egyetlen fegyver a kezünkben, annak a Szlovákiának, amely belépett az Európai Unióba….Akkor is, most is szükség volt erőre, hogy szembe menjünk az árral, mert akkor is, most is szükség van hitre, hogy érdemes legyen hangunkat hallatni, magunkért kiállni. Mert akkor is és most is szükség volt a tudatra, hogy volt és van miért, van kiért, megszólalni, vívódni és szembemenni…

Gyimesi György beszéde végén sok erőt kívánt a következő gondolattal:

higgyünk egymásban, higgyünk magunkban, higgyünk a közösségünk erejében, mert ez visz minket tovább, ez vitt minket ezer évig és remélem, ez visz minket tovább a következő ezer évig.

A kultúrházi megemlékezés a Himnusz közös eléneklésével zárult.

Majd a résztvevők közösen elsétáltak a község főterére, ahol a községháza mellett álló Petőfi-táblánál a két karcsai önkormányzat, Dabas város képviselete, a Petőfi Baráti Társulás, további civil szervezetek, valamint az oktatási intézmények vezetői koszorúzással rótták le a tiszteletüket.

A rendezvény a Dabas önkormányzata, az Egyházkarcsai Római Katolikus Egyházközösség, valamint a Petőfi Baráti Társulás által megvalósított és 2022. szeptember 30-án sikeresen lezárult „Múzeum-templom“ pályázat, az Interreg V-A Szlovákia-Magyarország Együttműködési Program részeként megvalósítandó Kisprojekt Alap fenntartási időszakában valósult meg (a projekt kódja SKHU/WETA/1901/ 1.1/103.

A Petőfi Baráti Tásulás, Egyházkarcsa és Királyfiakarcsa Önkormányzata, továbbá Dabas Város Önkormányzata már néhány éve összekötik és erősítik a községekben zajló megemlékezéseket, rendezvényeket, erősítve a kultúrát, valamint a lakosságban is az együvé tartozás érzését. (SzM)

***

Tisztelgés a hősök előtt – koszorúzás Felsőszeliben

A falu magyarsága a temetőben levő kopjafánál koszorúk elhelyezésével fejezte ki tiszteletét az 1848/49-es szabadságharc bátor hősei előtt.

A Csemadok Felsőszeli Alapszervezete kezdeményezésére a szervezetek és intézmények képviselői eljöttek az ünnepségre március 15-én. A nagyszámú résztvevő előtt Renczés Ágoston elszavalta Petőfi: Föltámadott a tenger c. költeményét, majd a Rozmaring éneklőcsoport énekelt. A megjelenteket Kubovics Alica üdvözölte, az ünnepi beszédet Deák Béla mondta el. Utána a Bercsényi Miklós Hagyományőrző Csapat tagjai szerepeltek, Vanko Norbert Bence részletet mondott Vörösmarty Mihály: Harci dal című költeményéből, Pónya Márk pedig emlékezett Büttner Emilre, aki a szabadságharc gyerekhősei közül felvidéki legényként önként vonult be katonának, hogy a hazáért harcoljon. Az ünnepségen a Széchenyi István Alapiskola és Óvoda Csalogány gyermekkara is közreműködött szép énekeivel. Az említett szervezeteken és intézményeken kívül koszorút helyeztek el a Szövetség HSz, a 72. sz. Szent Lőrinc Cserkészcsapat tagjai, a Nyugdíjasklub, az Egészségkárosultak HSz nevében.

A Szózat közös eléneklése után a művelődési házban folytatódott az ünnepi műsor, melyet az alapiskola és az óvoda pedagógusai állítottak össze. A zsúfolásig megtelt nagyteremben lélekemelő versek, prózai szövegek, énekek, táncok és irodalmi összeállítások erősítették valamennyi résztvevőben a magyarságtudatot.

A Himnusz éneklésével zárult Felsőszeliben a márciusi tisztelgés történelmünk dicső évfordulóján. (MM)

***

Kisújfalu községben is ünnepeltek

A faluközösség, az önkormányzat, az egyházközség, valamint a községben működő tanintézmények és a Stampay János Alapiskola kisújfalusi tanulói együtt emlékeztek meg a nemzeti ünnepről a Faluház udvarán elhelyezett Kossuth-emléktáblánál.

Ünnepi beszédet mondott Geri Valéria, a község polgármestere: „Nekem jutott az a méltóságteljes, ám nehéz feladat, hogy éppen fél évvel a  mindannyiunkat érintő parlamenti választások után, egy héttel a köztársaságielnök- és 3 hónappal az európai parlamenti választások előtt beszédet tartsak a magyar szabadságról, a kitartásról, az összefogásról, a  lelkes, tenni akaró, magukat is feláldozó magyarokról, az odaadó ifjúságról, a lázban égő tömegről, vezetőkről, akik 176 évvel ezelőtt karizmatikus egyéniségként, igazi vezérként álltak a  nép és a magyarok élén” – mondta, majd felidézte azok alakját és tetteit, akik nem a dicsőséget, de a haza hasznát tartották szem előtt.

„Számomra 1848 márciusa a reményt, az új utakat kereső, bátor közösség alkotóerejének kiteljesedését, az összetartást jelenti. A titok valószínűleg a feltétel nélküli összetartás a közös cél érdekében” – hangsúlyozta Geri Valéria, majd felidézte Benedek Elek ma is aktuális üzenetét: „Ne félj, ne szégyelld szeretni a hazát! Ma a világpolgárság a divat, de te ne hódolj e divatnak. Inkább légy „vad magyar”, mint „szelíd hazafi”. Mennél jobban szaporodnak a szelíd hazafiak, annál inkább lesz szükség a vad magyarokra.”

„Akarjunk, végre, közös magyar jövőt építeni! Hogy újra súlya legyen a felvidéki magyarságnak! Ha ezt együtt akarjuk, akkor van jövőnk, s akkor: „A magyar név megint szép lesz…” – mondta a polgármester.

Az iskolások és az óvoda növendékeinek műsora után a Kisharang kórus ünnepi szolgálata következett, végezetül elhelyezték az emlékezés koszorúit Kossuth Lajos emléktáblájánál. (BK)

A kiegyezés az 1848-as események eredménye

Március 17-én emlékeztek meg Boldogfán a hősi halottak emlékművénél a boldogfai magyarok az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről. Litkei András megnyitója után az ünneplők meghallgatták Gaucsik István történész beszédét, aki a múlt eseményeiről szólt.

Nemzeti emlékezetünkben a népek tavasza és az európai forradalmi hullám a nemzeti önrendelkezés eseményeit hozta el a Habsburg Birodalomban és azon belül Magyarországon is. 1848 áprilisáig, illetve őszéig úgy tűnt, sikerült alkotmányos úton rendezni a problémákat. Ez a helyzet magában rejtette a polgári átalakulás törvényi, intézményi kereteinek a kijelölését is. Az 1848-as kortársak azonban nem számoltak azzal, hogy a nemzetiségi versengés kiéleződhet. Az etnikai ellentétek pedig gyorsan kialakultak és fokozódtak – mondta Gaucsik István.

Ha visszautaznánk az időben, elmaradottnak látnánk a kelet-közép-európai régiót a nyugatihoz képest, mások voltak a magyarországi viszonyok, lassú a piacosodás és a kapitalizálódás, a rendi minták éltek, fejletlenek voltak a városhálózatok, gyermekcipőben járt az ipar – ismertette az akkori helyzetet a történész. Hozzátette: a lakosság nagy részét a jobbágyparasztság, a napszámosok, a földművelő rétegek adták, később ők alkották a honvédsereg magját. A középrend vékony volt. A polgárság német anyanyelvű és politikailag erőtlen. A lényeges kérdés a polgári átalakulás mikéntje volt. Mindeközben egy soknemzetiségű államról volt szó. A felsorolt tények Gaucsik István szerint mind nehezítették a polgári fejlődést.

Kossuthék látták, hogy Magyarország jövője a nemzetközi erőviszonyoktól is függ. Először a Béccsel való megegyezésben bíztak, mikor ennek az együttműködésnek a lehetősége beszűkült, 1848 őszén, Jellasics betörése után, a magyar vezetők a nemzeti önvédelmi harc mellett döntöttek – magyarázta a szabadságharc kitörésének okait beszédében Gaucsik István történész.

A történész arra is kitért, a világosi fegyverletétel után új viszonyok alakultak ki, kialakult a passzív rezisztencia, mint politikai állásfoglalás. 1849 után mégis minden megváltozott. A magyar forradalom eszméje tovább élt, például a jobbágyfelszabadítás, a polgári jogegyenlőség és az ipar szabadsága. A kiegyezés az 1848-ban kivívott eseményeknek köszönhető.

Az ünnepi beszéd után a jelenlévők megkoszorúzták a hősi halottak emlékművét, majd közösen elénekelték a magyar himnuszt. (NT)

***

Megmaradásunk záloga

Március 17-én Pozbán három gyülekezet emlékezett a magyar szabadságharcra, ünnepi műsorokkal, a megemlékezés koszorúinak elhelyezésével tisztelegtek a márciusi ifjak emléke előtt. Az egybegyűlteket Dukon András pozbai lelkész köszöntötte. Kiemelt vendégként üdvözölte a váci Bernáth Kálmán Református Gimnázium, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Technikum és Szakképző iskola képviseletét.

Már az istentisztelet elején fellépett a pozbai énekkar Kiss Éva vezetésével. Szólt az ének Emeld fel a szemedet az égre…, valamint a Magyarok világhimnusza, mely minden magyarhoz és minden magyarért szólt szerte a világban! Az igehirdetés a követő igeversekre volt építve „amit hallottunk, amit megismertünk, s amit őseink beszéltek el nekünk. Nem titkoljuk el fiaink elől, hanem hirdetjük a jövő nemzedéknek. Az Úr dicső tetteit, erejét, és a csodákat, amelyeket művelt.” (Zsolt 78,3-4)

Isten és az Ő igéjének célja, hogy felelősséggel forduljunk a jövő nemzedéke felé. Felszólít minket, hogy a múlt emlékeit, tapasztalatait az idősek adják át az utánuk következőknek!

„Nem titkoljuk el fiaink előtt, elbeszéljük a jövő nemzedéknek!” Isten azt akarja, hogy népe ne legyen tudatlan. Minden népnek megvan a maga kultúrája, hagyománya, múltja.

A magyar nép öröksége többek közt az 1848/’49-es szabadságharc. Ezt meg kell őrizni, tovább kell adni! A fájó, kellemetlen, nehéz dolgokban is ott van Isten munkája, az Ő keze, hisz nincsenek véletlenek! Emlékezünk elődeinkre, akik meg akarták őrizni a magyarságot, a függetlenséget!

Emlékeztet minket a történelem, hogy ezt a lelkületet, a nemzetért való kitartást mi is őrizzük meg! A jövő nemzedékének át kell adnunk az örökségünket, identitásunkat, istenismeretünket! Zárómondatként elhangzott: Isten velünk volt, velünk van és velünk lesz ennek a világnak a végezetéig!

Kincses Katalin, a váci középiskola tanára bemutatta Bernáth Kálmán iskolaalapítót. Elhangzott, 1915-ben született Vácott. Kárpátalján is tanított, ám a 2. világháború után visszatért Vácra. 1955-ben felkérést kapott arra, hogy ő alapítsa meg az első kereskedelmi iskolát Vácott, ami azóta is szép eredménnyel működik, jelenleg több mint 700 diákkal. Az iskola fenntartója már tíz éve az Északpesti Református Egyházmegye.

Első dalként elhangzott Európa közepén élt valahol egy nép. „Csak a költő, ha visszatér, a költő ha visszatér, Míg a földön ember él, a költő visszatér, Hol ember él, hol ember fél, a költő visszatér, Hol magyar él, hol magyar fél, Petőfi visszatér.”

A diákok gondolatban visszahajtották a történelem kerekét. Emlékeztek az 1848-as esztendő dicső napjaira és felidézték a történéseket. Kiemelve a 12 pontot, hogy mit kíván a magyar nemzet, idézve a Nemzeti dalból is… A Klapka-induló mellett elénekelték a Kossuth Lajos azt üzente c. éneket is. Befejezésként a Himnuszt énekelték, melyet a gyülekezet felállva fogadott s a diákokkal együtt énekelt, büszkén vállalva az összetartozást!

A benti együttlét után a templom melletti parkban a helyi óvodába járó gyermekek műsorával folytatódott a megemlékezés. Kisdob kíséretével röviden ismertették a nagy csata történetét…

Ivanič Katalin, Pozba község polgármestere mondott beszédet, melyben hangsúlyozta, hogy a magyar ember március idusán kokárdát tűz a szíve fölé, emlékezve a hősökre, akik bátran küzdöttek a szabadságért, életüket adva érte. Küzdöttek a diktatúrát megtestesítő Habsburgok ellen, többek közt kiállva a nyelvhasználati jog méltósága mellett! „Az ünnep arra tanít bennünket, hogy egy bukott szabadságharc is válhat nemzetet összekovácsoló pozitív erőforrássá.” Tanúbizonyságot adni hazaszeretetről… – hangsúlyozta, valamint őrizni kell hagyományainkat, egymást szeretni és tisztelni kell, mert ez megmaradásunk záloga! Kérte a fiatalokat, hogy kérdezzék a szüleiket felmenőikről, mert mindenkinek van története! Feladatunk és kötelességünk megismerni történelmünket!

Beszédét Gyurcsó István Az unokák sírnak c. versével fejezte be. Elgondolkodtató és egyben mélyen megrázó szavai: „Az unokák, amikor jeles ünnepeken körben állnak a nagyszülők udvarán —nem értik egymást. Az unokák a nagyszülőket sem értik.”

Ezt követően a templom melletti kopjafánál elhelyezésre kerültek a megemlékezés koszorúi. Először a váci iskola képviselete, majd a pozbai, barsbaracskai, barsbesei gyülekezetek és a község képviselete egyaránt fejet hajtott a kopjafánál. Végül a váci diákok az Örökké lobogjon dalra zászlós tánccal zárták a megemlékezést.

Köszönet jár a váci iskola képviselőinek, a szervezőnek, Hajtman Bélának, a baracskai gyülekezet kántorának, hogy ez a megemlékezés a váci fiatalokkal megvalósulhatott! Köszönet illeti a vendégfogadó pozbai gyülekezetet is!  (MSV)

Március 15. minden magyar ünnepe

Éberhardon a Csemadok Éberhardi Alapszervezete a március 17-ei, vasárnapi reggeli szentmise után tartotta meg a koszorúzással egybekötött megemlékezést Petőcz György mártír emlékművénél a temetőben. Az emlékmű fölött szinte őrt áll az Apponyi-kápolna, mely Apponyi Albert végső nyughelyeként ismert.

A megemlékezés elején Író Erzsébet előadta Várnai Zseni Petőfi márciusa című versét, majd Hornyák István, a Csemadok elnökségének tagja köszöntötte az emlékezőket, köztük Petőcz György vértanú leszármazottait is.

Az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra büszkén emlékezik minden magyar, legtöbbünk számára ez olyan természetes, mint a levegővétel. A forradalomban fontos szerepet vállaló Jókai Mór szerint: 1848-ban nemzetet teremtettek, emlékeztetett Hornyák István bevezetőjében, majd átadta a szót Gaucsik István történésznek, a Csemadok Hegysúri Alapszervezete elnökének, aki elmondta, Petőcz György mártír kultusza régi keletű és máig élő valóság.

„Vármegyei hivatalnoki pályafutása és a szabadságharc alatti tevékenysége 1849. május 24-ei kivégzésének körülményei és magatartása alaposan dokumentáltak, önök is jól ismerik. Ezért másra, az emlékezet történeti fonalára szeretném a hangsúlyt helyezni. A Petőcz-kultusz kialakulásának két mérföldköve is van, az 1861-es, amikor Pozsony vármegye törvényhatósági bizottsága emlékét jegyzőkönyvileg rögzítette, megörökítette” – mondta Gaucsik István beszédében. Magyarázatként kifejtette: ez szorosan összefüggött az 1861-es év magyarországi belpolitikai eseményeivel, amikor Ferenc József császár összehívta az országgyűlést, hogy az októberi diplomát, illetve a februári pátenst elfogadtassa, mivel a képviselők azt elutasították, az uralkodó az országgyűlést feloszlatta. Ez az 1848-as történelmi örökség továbbélése volt, „ugyanakkor egy apró, de regionális szinten fontos identitáspolitikai aktus, Petőcz György emlékének a megörökítéséért” – magyarázta a történész.

Gaucsik István szerint a másik lépés Petőcz György kultuszának kialakításában az volt, amikor 1899-ben emléktáblát állítottak. „Kivégzésének ötvenedik évfordulója alkalmából ugyanis a pozsonyi vármegyeház dísztermében emléktáblát helyeztek el.” A történész beszédét azzal fejezte be, a szabadságharcos hősök „példák, erkölcsi igazodási pontok lehetnek. Egyfajta szellemi hidat alkotnak múlt és jelen között még a 21. században is.”

Az ünnepi beszéd után Kénerné Bodroghalmi Fruzsina, Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének tanácsosa olvasta fel Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének az üzenetét. „1848-ban a magyar nemzet a szabadság zászlóvivője lett. A márciusi ifjak nemcsak felelős kormányt, a cenzúra eltörlését és törvény előtti egyenlőséget követeltek, de arra is vágytak, hogy végre olyan Európában élhessenek, amelynek nemzetei együtt, egymás mellett, nem pedig egymás romjain akarnak emelkedni. Hitték: a szabadság nem önmagáért való, és végképp nem az erősebbek szabadsága a gyengébbek, a többségé a kisebbség felett, hanem mindenekelőtt arra szolgál, hogy általa béke, biztonság és jólét teremjen minden embernek.“

Az üzenet felolvasása után az emlékezők megkoszorúzták Petőcz György, Pozsony megye második alispánja emléktábláját, majd a megemlékezés a Himnusz közös eléneklésével ért véget. (NT)

***

Nánai emlékezés március idusán

A Csemadok Nánai Alapszervezete rendezésében került sor az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc emlékezetére. Az ünnepség vendégeit Dániel Erzsébet, az alapszervezet elnöke köszöntötte a templom előtt elhelyezett emlékkeresztnél.  A helyiek mellé érkeztek vendégek Párkányból és Esztergomból is. 

Eljöttek a Nánai Alapiskola növendékei Szúnyogh Anita igazgatónő és az intézmény pedagógusainak vezetésével. A kisiskola minden diákja szerepelt, versekkel és énekekkel emlékeztek a márciusi ifjak hőstetteire. Közreműködtek még a párkányi iskola nánai növendékei, Khéli Emma, aki Juhász Gyula Március idusára című versét tolmácsolta. Petőfi Sándor Magyar vagyok című versét Danics Ádám szavalta el.   

Az ünnepség szónoka a Budapestről érkezett Babucs Zoltán hadtörténész volt, aki „Március idusai” címen emlékezett az 1848-as év márciusának dicső napjaira, és felidézte az 1849-es első évforduló történéseit. Majd kitért a tavaszi hadjárat időszakára, kiemelve a felvidéki helyszíneken történt eseményeket és azok szereplőinek bátor tetteit.

Visszatekintésében megemlékezett a magyar történelem jelentős márciusi eseményeiről, köztük az 1939 március idusán történt határigazításról, amikor a magyar–csehszlovák területekből több település visszatért a Magyar Királyság fennhatósága alá. 

Az ünnepi műsort az Ad Dominum énekkar két tagja, Dorna Mónika és Szúnyogh Anita éneke, valamint Berényi Kornélia szavalata zárta, aki Arany János Örökség című versét tolmácsolta. Imát mondott ft. Fóthy Zoltán esperes.

Végezetül a helyi közösségek és intézmények képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit a fából faragott emlékkereszt előtt, majd a magyar himnusz eléneklésével zárult a történelmi emlékezés.

Korbéli Dávid párkányi hagyományőrző a lengyel–magyar barátság zászlójával tisztelgett, díszőrséget állt Leboc Szabolcs, a 9. Vörössipkás Zászlóalj Felvidéki Hagyományőrzői képviseltében, aki díszlövéssel adózott a magyar szabadságharc hőseinek emléke előtt. (Berényi Kornélia) 

A gútoriak Bittera Béla sírjánál emlékeztek

Bittera Béla sírjánál emlékeztek meg a gútori magyarok az 1848-49-es szabadságharcról március 16-án a Csemadok alapszervezet rendezvényén. A vendégeket és ünneplőket Matus Gergely, a Csemadok Gútori Alapszervezetének elnöke köszöntötte, majd Horváth Marcell Wass Albert gondolatait tolmácsolta, Horváth Sándor Katalin pedig Juhász Gyula Március idusán című versét szavalta.

A megemlékezésen Matus Gergely Bittera Béla életútját ismertette. „Bittera 1848. június elején lett önkéntes a Pozsonyban alakuló 4. honvédzászlóaljnál. Az erdélyi harcok során őrmesterré léptették elő. 1849 márciusában hadnagyként harcolt a 37. Máriássy gyalogezred 3. zászlóaljánál. Május végén Bem altábornagy kitüntette a katonai érdemjel 3. osztályával. Júniusban már főhadnagyként szolgált. A fegyverletétel után, mint besorozásra alkalmatlant elbocsátották. 1867 és 1878 között Pozsony megye árvagyámja volt, majd haláláig a gútori birtokán gazdálkodott. Itt is halt meg, 1894. január 29-én.” Itt
alussza örök álmát és itt emlékeznek évente a gútori magyarok.

Ünnepi beszédet Neszméri Tünde, a Csemadok elnökségi tagja, a Magyar Szövetség járási elnöke mondott. Beszédében szólt a törvényes forradalom eredményeiről, a pozsonyi országgyűlések eseményeiről, majd a mába térve úgy fogalmazott, ma már nincsen szükség fegyverekre, ha eredményeket akarunk elérni. Elég a választási urnához járulni, és támogatni az egyetlen magyar jelöltet. „Nemzetünk imája így kezdődik: Isten, áldd meg a magyart! Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel – ma csak egy
ellenségünk van, a közöny, próbáljuk meg közösen leküzdeni. Talpra magyar! Hí a haza – esetünkben a nemzet, a közösség, mutassuk meg, hogy 176 évvel a forradalom kitörése után is össze tudunk fogni közösségünk jövőjének érdekében” – fogalmazott Neszméri Tünde, aki kérte a jelenlévőket, ezt tartsák szem előtt a március 23-ai választáson. A megemlékezés koszorúzással és a Himnusz közös eléneklésével ért véget, amelyben a Híd Vegyes Kar segített az ünneplőknek.

A koszorúzás után a gútori kultúrházban folytatódott a rendezvény, a Csemadok alapszervezet tagjai meghallgatták a Híd Vegyes Kar műsorát, melyet a
forradalom és szabadságharc emlékére állítottak össze. (N. T.)

***

Párkányi megemlékezések 

Párkányban a Csemadok Alapszervezete a XXIX. Balassi Bálint Kulturális Napok keretében ünnepi esttel emlékezett a 176 évvel ezelőtt történt eseményekre. A megemlékezés a város központjában felújított kopjafánál kezdődött koszorúzással, ahol közreműködött a szervezet SZIVÁRVÁNY énekkara. 

Az emlékezés koszorúit lerakta: a város önkormányzata nevében Szabó Eugen polgármester, Őry Péter, a  Pro Civis Társulás elnöke, a helyi Magyar Szövetség, a Csemadok Érsekújvári Területi Választmánya, a Csemadok ASZ, az Ady Endre Alapiskola igazgatója, a Memoriae Patrum polgári társulás képviselete.

A városi kultúrházban is szép számmal jöttek össze a városból, és a környék egyes falvaiból.

Az est ünnepi szónoka Őry Péter, a Pro Civis Társulás elnöke, Csallóközcsütörtök polgármestere volt. Beszédében elhangzott: 

176 év hét emberöltőnyi idő. Hét generáció tudatából nem kophat ki az a felelősség, amelyre ma is lépten-nyomon szükség van, ha nemzeti közösségünk boldogulásáról, jogairól és szabadságáról gondolkodunk. A forradalom és szabadságharc eszmei üzenetét három alapérték köré lehet megfogalmazni: a szabadság, a testvériség és az egyenlőség eszméi köré. Majd részleteiben elemezte a mai kor emberére a három alapérték olykor téves, máshogy értelmezett gondolatait. „Egy oldalon az új jelenség a régi alapok helyett felszínre hozta az értékek és érdekek tusáját. Sajnos a mai társadalom egyik legfontosabb kérdése az érdekek képviselete.”

Ünnepi beszéde végén a politikus üzenete a mának: „Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc nem ért véget, végtelen lett, mert a világban az érdekek mindig szemben állnak az értékekkel. A testvériség, szabadság és egyenlőség fenntartásáért és fejlesztéséért a mi küzdelmeink is 1848 szellemi hagyományai! Ezért kiáltjuk ma is: éljen a magyar szabadság”

A szervezők szokása szerint minden évben más helyi alapiskolát kérnek fel a műsorra. Ezúttal a LISZT FERENC Művészeti Alapiskola adta az igen szép műsort, kiváltképpen a zenekar teljesítménye volt kiemelkedő, amely egy korabeli diákok által előadott összeállítás kísérőzenéjét szolgáltatta magas színvonalon. (Dániel E.)

***

Sokrétű rendezvényekkel emlékeztek Nagykaposon az 1848/49 -es szabadságharc hőseire

Nagykaposon március 15-én és 16-án emlékeznek meg az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről. Pénteken a szabadságharc tiszteletére a Csemadok Nagykaposi Alapszervezete és Nagykapos Város Önkormányzata szervezett ünnepi megemlékezést a helyi kulturális csoportok és a gimnázium tanulóinak közreműködésével.

A rendezvény szónoka Nyíri Péter, a Széphalomban található Magyar Nyelv Múzeumának igazgatója volt. Ünnepi beszédében emlékeztette a közönséget, hogy

tanuljunk a 48-as hősök emberi példáiból, akik tetteikkel igyekeztek mindig nemzetük javára lenni. Akkor a nemzet szabadságáért harcoltak, de ma is bőven van tennivaló: megtartani legszebb értékeinket – Isten, haza és család hármasának megtartása, és megőrizni nemzeti értékeinket.

Ezekért a célokért mindenki tenni tud, ki-ki a maga képességei és lehetőségei szerint.

Az ünnepi megemlékezésen fellépett az Erdélyi János Vegyeskar, a Komócsa Néptáncegyüttes, a Zsenge Komócsa Gyermek Néptáncegyüttes, a Cantabile Kamarakórus és a nagykaposi gimnázium tanulói. A tanulók műsorának visszatérő gondolata volt, hogy Mikor fogunk már végre összefogni?

Az ünnepi megemlékezést követően a magyar közösségek képviselői megkoszorúzták Petőfi Sándor szobrát. A helyi 48-as emlékmű tavaly márciusban újult meg a nagykaposi Magyar Közösségi Házat működtető Nagykapos és Vidéke Társulás sikeres pályázatának köszönhetően. Az emlékmű akkor egy teljesen új Petőfi szobrot kapott, illetve csatajeleneteket ábrázoló domborművekkel egészült ki a Nemzeti Kulturális Alap támogatásából.

Az ünnepi hangulatot fokozva, a március 15-i megemlékezés eseményei az este folyamán táncházzal folytatódtak. A táncházat a Komócsa Néptáncegyüttes vezette, a talpalávalót a magyarországi Flaska Banda muzsikusai szolgáltatták.

A megemlékezés sora ma, március 16-án, szombaton is folytatódik. A PONT MA polgári társulás szervezésében premiervetítés valósul meg. A „MOST VAGY SOHA!” című mozifilm bemutatására késő délután kerül majd sor, ahol az előzetesen regisztráltak megtekinthetik a márciusi ifjak történetének és a forradalomnak  nagyszabású mozifilmes feldolgozását.(VE)

Köbölkúton együtt emlékezett a falu apraja-nagyja

Köbölkúton a Stampay János Alapiskolában a tanulók történelmi megemlékezésével vette kezdetét a nemzeti ünnep, majd a diákság a falu főterére vonult. Az óvodások is elindultak az ünnepre feldíszített óvodából, kezükben a nemzeti jelképekkel.

A falu főterén, Stampay János szobránál és az 1848-as kopjafánál gyülekezett a falu apraja-nagyja, valamint az intézmények és a szervezetek képviselői.

A Csemadok helyi alapszervezete és Köbölkút Község Önkormányzata szervezésében történt az emlékezés, ahol köszöntőt mondott Bolya Szabolcs polgármester.

Az ünnepség szónoka Geri Valéria, Kisújfalu község polgármester asszonya volt. Közreműködtek az óvodások, a Stampay János Alapiskola tanulói és a Csemadok Asszonykórusa, majd elhelyezték az emlékezés virágait és koszorút az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékére emelt kopjafánál. (BK)

***

Kürt községben is emlékeztek

„A mai, csodaszép, ünnepi nap reggelén a Kürti Alapiskola tanulói a szomszédos fűri Szent Imre-templomban szentmisén vettek részt Márk atya és Károly atya áldásával kísérve. Majd az iskola által meghirdetett Szent Imre herceg tiszteletére készített rajzok kerültek kiállításra és kiértékelésre. Így a délutáni, ünnepi műsorra, megemlékezésre lélekben is fel tudtunk készülni” – mondta el Pócs Krisztina pedagógus március idusán.

A délutáni órákban a Kürti Alapiskola udvarán történelmi emlékműsort mutattak be a tanulók Melecski Andrea igazgató és a tanintézmény pedagógusainak vezetésével. Eljöttek az óvoda növendékei is, akik szintén a magyar nemzet dicső történéseit idézték vissza műsorukkal, Bajla Gizella igazgató vezetésével.

A koraesti órákban került sor a koszorúk és a nemzeti jelképek elhelyezésére a Faluház előtti Trianoni és Távirdás emlékműnél, ahol a tanintézmények és a falu lakossága együtt rótta le kegyeletét. Az önkormányzat nevében Sütő Judit alpolgármester emlékezett. (BK)

***

Muzslán is ünnepeltek

A Csemadok Muzslai Alapszervezete, az Endrődy János Alapiskola és Muzsla Község Önkormányzatának szervezésében, valamint a muzslai székhelyű oktatási intézmények és társadalmi szervezetek hathatós támogatásával idén is megtartották az ünnepélyes megemlékezést az 1848-as magyar forradalomról és szabadságharcról.

Az ünnepség a Szózat eléneklésével vette kezdetét. Ünnepi köszöntőt Kiss Balázs, Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének első titkára mondott, aki felolvasta Orbán Viktor kormányfő köszöntőjét a külhonban élő magyarok számára. Ünnepi köszöntőt mondott továbbá Radosicky Gábor, önkormányzati képviselő, a Magyar Szövetség muzslai elnöke. Az ünnepi szónoklatot Farkas Iván polgármester tartotta. Felléptek a muzslai óvodások, az Endrődy János Alapiskola tanulói, valamint a muzslai székhelyű Papp Katalin Művészeti Alapiskola növendékei. Mindnyájan, a muzslai társadalmi szervezetek vezetőivel  megkoszorúzták a kopjafát.

„A felemelő ünnepi műsorhoz iskolánk gyermekkara, a “Mi vagyunk a grund” c. dallal járult hozzá. Černócky Fanni Olívia és Gonda Nikoletta Annabella közös előadásában a “Szellő zúg távol” c. dalt hallhattuk. Műsorunk az Ismerős Arcok – Nélküled dallamaival zárult, Szilágyi Szilvia és Kurina József tolmácsolásában” – mondták műsorukról az iskola tanulói.

Az ünnepséget a himnusz eléneklésével fejezték be. (DE)

Megemlékezés Pozsonyban

Pozsony 176 évvel ezelőtt, 1848 tavaszán is fontos szerepet játszott Magyarország történelmében. Itt ülésezett a rendi országgyűlés, itt alakult meg az első felelős magyar minisztérium, azaz a függetlenedni akaró Magyarország első kormánya és innen indult a törvényes forradalom is. Ma is itt vagyunk, mint már annyiszor, hogy fejet hajtsunk a történelmi múlt hősei előtt, akik a mi szabadságunkért is küzdöttek.

A fenti sorokkal emlékezett Jégh Izabella, a Csemadok Pozsonyi Városi Választmányának elnöke a Petőfi szobornál szervezett ünnepségen. A Csemadok Országos Tanácsa döntése értelmében Pozsonyban tartja országos ünnepségét március 15-én a Csemadok. A Szózat után a Duna utcai Alapiskola és Gimnázium két diákja Silló Dominik és Ötvös Szebasztián szavaltak, majd Metzner Dóra énekelt.

A megemlékezésen dr. Szebelédi Kata, Magyarország pozsonyi nagykövetségének első beosztottja olvasta fel Balogh Csaba nagykövet beszédét. „Bár ez a dicső nap, 1848. március 15-e mindannyiunkban felidézi a másnapokat és azokat a kínzó, feszültségteli heteket, csatazajtól hangos hónapokat is, amelyek az önfeláldozás ellenére a világosi fegyverletételt, az aradi kivégzéseket őrzik lelkünkben-tudatunkban, mindezekkel együtt Márai Sándor szavai nyomán gondoljunk most az ünnepre: Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen. (…) Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.”

A Márai Sándor idézet után elhangzott: „1848. március 15-e és az e napot megelőzők és követők a legnemesebb és a legbecsesebb magyar hagyományokat emelték európai távlatokba. Ezek a forradalmasító hetek, hónapok egyrészt összegezték az 1825. évi reformkort indító országgyűléssel kezdődött nemzetté válás egyértelmű akaratát, másrészt napjainkig megőrizték a híres 12 pontba foglalt nemzeti akaratot. Ma is érvényes: Mit kíván a magyar nemzet? Legyen béke, szabadság és egyetértés.”

Balogh Csaba gondolatai után, melyet Szebelédi Kata tolmácsolt Jégh Izabella kifejtette: „Az idei év márciusa és júniusa mozgalmas lesz országunk lakóinak számára és hatványozottan a felvidéki magyarok számára. A békét féltő, a békéért aggódó emberekre, történetesen miránk is, júniusban egy felelősségteljes feladat vár: az Európai Parlamentbe választunk képviselőket. Nem mindegy számunkra, magyarok számára, hogy hosszú idő után lesz e képviseletünk az Európai Parlamentben. Ám ez előtt a választások előtt még egy fontos feladat vár ránk. Március 23-án az urnákhoz járulni és karikázni egyetlen magyar jelültünket a köztársaságielnök-választás első körében. Köztársasági elnök-jelöltünk, a Csemadok oszlopos tagja, a Magyar Szövetség elnöke, Forró Krisztián.”

Forró Krisztián a Magyar Szövetség elnöke, köztársaságielnök-jelölt beszédében köszönetet mondott Bárdos Gyulának, aki tíz évvel ezelőtt nagy lépést tett, elsőként vállalta az államfőjelölést magyarként, mi magyarok megmutattuk, hogy itt vagyunk.

Forró Krisztián kifejtette, ugyan a választás után nem lett magyar köztársasági elnöke Szlovákiának, de erősödött a közösség.

Erősebben kerültünk ki abból a megmérettetésből is, és most újabb alkalom van, hogy erősödjünk. Az elnök szerint továbbra is az a cél, hogy megmutassuk: itt vagyunk, hogy erősek vagyunk, és itt is akarunk maradni, még nagyon sokáig.

Ezer éve itt élünk, itt a szülőföldünk, és még ezer év múlva is itt akarunk élni magyarként. Ez a tétje a jövő heti szombati választásnak. A nagy dolgokhoz nem mindig kell kirobbantani forradalmat. Néha elég, hogyha elsétálunk egy szombati napon az urnákhoz, azzal a lendülettel, ahogy tették ezt annak idején a márciusi ifjak és megmutatjuk, hogy összetartozunk. Március 15-én ez a nap arról kell, hogy szóljon, hogy megmutassuk, méltók vagyunk, hogy az elődeink, a szüleink, a nagyszüleink ragaszkodtak az ideáljaikhoz, ragaszkodtak az eszméikhez. Büszkék vagyunk rájuk és azt akarjuk, hogy a gyerekeink és az unokáink is büszkék legyenek ránk, büszkék lehessenek ránk. Hölgyeim és uraim, én nem kérek semmi mást, jövő hét szombatján csak, hogy megmutassuk, összetartozunk: Talpra magyar!

A koszorúzás alatt a zsitvabesenyői Ozsvald Damián a budapesti Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium színész szakképzés tagozatos diákjának gitárjátékát hallhatta a közönség. A koszorúzás után elszavalta Vörösmarty Mihály Vén cigány című költeményét.

„A szlovákiai magyar közösség évtizedek óta büszke arra, hogy a demokratikus értékek védelmezője. Képviselői azért küzdöttek, hogy Szlovákia felvilágosultabb, szabadabb hellyé váljon, és egyenrangú állampolgároknak tudhassuk magunkat. A szlovákiai magyar közösség tagjai pontosan átérzik, milyen szembesülni a hátrányos megkülönböztetéssel és az előítéletekkel. Ezért ebben az időszakban, különösen nagy felelősség hárul ránk. Közösségünk sokszínű, de mindannyian tisztességes államban, tisztességes módon akarunk élni. Azt szeretnénk, hogy hiteles emberek képviseljenek minket a demokratikus értékek szellemében.

Éljünk a választás jogával, járuljunk az urnákhoz, hogy egységpártunk a Magyar Szövetség jelöltjei jól szerepeljenek és e hosszú kényszerszünet után ismét lehessenek szószólóink az Európai Parlementben. Előtte pedig a köztársasági elnökválasztáskor is mutassuk meg, hogy itt vagyunk, hogy sokan vagyunk, hogy bennünket nem lehet megkerülni, csak velünk együtt lehet az országunk jövőjét építeni. Karikázzák az egyetlen magyar jelöltet” – zárta az ünnepi koszorúzást Jégh Izabella. Majd az emlékezők közösen elénekelték nemzeti imánkat, a Himnuszt.

A pozsonyi megemlékezés a ruzsinovi kultúrházban folytatódott. Az Udvari Kamara Színház előadásában a közönség A világ és a vége című előadást látta. A Wass Albert regényei alapján készült dráma mély hatással volt a közönségre, sokak szemébe könnyeket is csalt. (NT)

***

„Gyűlölség és harag ne legyen közöttetek…”

A Szőgyén Öröksége Társulás szervezésében került sor a történelmi emlékezésre, a Csongrády Lajos Alapiskola udvarán Görgei Artúr szobránál, melyet 26 évvel ezelőtt a Budapesti Széchenyi Társaság ajándékozott a községnek.

Azóta minden év március idusán az 1848-49-es szabadságharc tábornokának szobránál emlékezik a faluközösség. Így volt ez az idei március 15-e napsütéses délelőttjén is, amikor a szervezetek közösen ünnepeltek az iskola diákjaival, az óvoda növendékeivel, Méri Szabolcs polgármesterrel és Szarka Andrea iskolaigazgatóval.

Az ünnepség szónoka Fehér István, a Bátorkesziről érkezett nyugalmazott tanár volt, aki Tormay Cécile üzenetére építette fel aktuális és megszívlelendő gondolatait. „Gyűlölség és harag ne legyen közöttetek, mert kevesen vagyunk mi magyarok, és ha mi nem szeretjük egymást, akkor minket e világon bizony senki sem szeret” – szól a magyar nemzet sorsa iránt érzékeny írónő ránk hagyott üzenetében.

A hősökért imát mondott Farkas Zsolt iskolaesperes. Fűri Lóránt énekekkel, az iskola diákjai versekkel, a Szőgyéni Dalkör katonadalokkal emlékezett.

A koszorúzásnál a 32. sz. Szent Mihály cserkészcsapat tagjai szolgáltak, díszőrséget álltak a 9. Vörössipkás Zászlóalj Felvidéki Hagyományőrzői.

A helyi közösségek, szervezetek, intézmények képviselői elhelyezték az emlékezés virágait és koszorúit Görgei tábornok szobránál. A himnusz eléneklésével és a katonai hagyományőrzők díszlövésével zárult a történelmi visszatekintés. (BK)

***

Megemlékezés Ipolyságon: a történelmi hősök elszántságát, szilárdságát, és hitét kell magunkévá tenni

A hagyományokat követve idén is az ipolysági köztemetőben lévő Megbékélés kapujánál kezdődött az ünnepi megemlékezés. A köztemetőben a helyi magyar tanintézmények tanulói valamint a Musica Aurea Vegyeskar fellépésükkel színesítették a programot.

A megemlékezés szónoka Zachar Pál, Ipolyság polgármestere volt, aki kifejtette: „március 15-e sok üzenetet hordoz magában. Emlékeztet arra, hogy ismerni kell a múltunkat, hisz csak így tudunk jövőt építeni.” A negyvennyolcas hősök példaképek lehetnek napjainkban is – szögezte.

„Nem nekünk kell hősökké válnunk, hanem a történelmi hősök elszántságát, szilárdságát, és hitét kell magunkévá tenni” – fogalmazott.

Mint hozzátette: „a hagyományainkat nem ápolni vagy megőrizni kell, hanem meg kell élni. Mert csak az erős hagyományok teremtenek erős közösségeket és adnak identitást nekünk.” Az ünneppel kapcsolatban kifejtette, az ilyen alkalmakkor megerősödünk magyarságunkban és Istenben vetett hitünkben.

Az ünnepi szónok mellett Péter Ottó káplán illetve Izsmán Jónás református lelkész is szólt az ünneplőkhöz. A megemlékezés végén a magyar intézmények, szervezetek a tisztelet koszorúit helyezték el a Megbékélés kapujához.

Az eseményfolyam a városháza színháztermében folytatódott. Az ünnepi műsorban felléptek a Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola és Pongrácz Lajos Alapiskola tanulói, valamint az Ipolysági Művészeti Alapiskola növendékei. Az estet még meghittebbé tette a formálódó Bodonyi András Emlékcsoport, amely a sokoldalú előadóművész szerzeményeit adta elő. Erről bővebben ITT olvashatnak. (PP)