Március 14-én délután, Esterházy János születésének 123. évfordulóján a róla elnevezett emlékbizottság szervezésében tisztelői emlékeztek a mártír sorsú, a csehszlovákiai Mírov börtönében 1957. március 8-án elhunyt felvidéki magyar politikusra.
A program a Gesztenyés-kertben lévő Esterházy János-szobornál gyertyagyújtással kezdődött. Martényi Árpád, az Esterházy János Emlékbizottság elnöke rövid beszédében kiemelte: Nagy János felvidéki szobrászművész alkotása a Gulágra hurcolt, ruhájától megfosztott Esterházy Jánost ábrázolja.
A megemlékezés a MOMKult kupolatermében kiállítással és kulturális esttel folytatódott. Esterházy János boldoggá avatási eljárása jelenleg is folyamatban van.
Életét és szenvedéstörténetét, valamint lelki örökségének máig ható üzeneteit ismerhettük meg Dávid Zsuzsanna A mi jelünk a kereszt című akvarellsorozatán keresztül.
A tárlaton az egységes, azonos méretű alkotások valamennyi darabja Esterházy Jánoshoz kötődik, felelevenítve életének kálváriáját. A kiállítás címe utalás arra, hogy Esterházy János (1901–1957), a két világháború között a felvidéki magyarság legkiemelkedőbb politikusa, pártelnök és parlamenti képviselő, Szlovákia náci Németország általi megszállását követően elkötelezett katolikusként kijelentette: „A mi jelünk a kereszt, nem pedig a horogkereszt.”
A megjelenteket Dávid Zsuzsa színházi rendező köszöntötte, aki csupán névrokona a kiállítás létrehozójának. A színházi rendező kiemelte: a képek és az alattuk lévő gondolatok meditációra, elmélyedésre késztetik. Emlékeztetett rá: Esterházy János nagyon erősen kötődött az édesanyjához. Négyéves volt, amikor meghalt az édesapja, akinek utolsó mondata így hangzott hozzá: „Légy hű magyar!” Esterházy János megértette ezt a mondatot, mindvégig hű maradt ehhez, megélte annak minden tragikumával, szépségével együtt. Dávid Zsuzsa idézte a felvidéki magyar politikust: „Mi a történelemből megtanulhattuk azt is, csak az olyan törekvés jut diadalra, aminek mártírjai voltak.”
Az előadó hozzátette: ha végiggondoljuk a történelmünket, akkor rájövünk, hogy mennyire igaz ez. Megemlítette Esterházy János, Márton Áron, Mindszenty József nevét, akiknek a boldoggá avatása ugyancsak folyamatban van, de vannak olyanok is, akiket már boldoggá avattak: Salkaházi Sára, Meszlényi Zoltán, Brenner János és mások.
A színházi rendező emlékeztetett rá: Esterházy eleve többnyelvű közegben nőtt fel, édesanyja lengyel volt. Nála valóban igaz volt az, hogy ember és ember között nem tett különbséget, komolyan gondolta, hogy Isten teremtményei vagyunk valamennyien. Ebben a szellemben élt. Szilárd következetességének meglett az „eredménye”, élete utolsó tizenkét évét börtönben töltötte, szörnyű körülmények között.
Kiemelte: Esterházy János sorsán, életén keresztül, megismerve gondolatait értette meg igazán, mit jelent valóban keresztény emberként élni. Esterházy megváltoztatta az életét: minden napját imával kezdi, erőt kér az Úrtól, hogy végig tudja élni a napot, jó keresztényként. Nem szégyelli bevallani, hogy sokszor nem sikerül, „de hát az ember törekszik és próbálkozik.
A tárlat címére utalva a színházi rendező idézett Esterházy Jánostól: „A kereszt változatlanul a legfelségesebb szimbólumunk. A keresztény felebaráti szeretet áldozatos tettek hosszú sorozatával testvéri együttérzésben enyhíteni tudja a nyomort, fájdalmat, bánatot. Idegennek kell lennie előttünk minden olyan eszmeáramlatnak, amely ellenkezik a krisztusi gondolattal.” Esterházy János nemcsak mondta a szép szavakat, mint más politikusok, hanem a vérével váltotta igazságra.
A kiállítást Prokopp Mária Széchenyi-díjas művészettörténész nyitotta meg, aki kiemelte: nagyböjtben vagyunk, húsvétra, a feltámadásra készülünk.
Ez a tárlat is a reményről szól. Elgondolkozhatunk, miért születtünk, mi dolgunk a világon, hogyan működik a kegyelem. Mindnyájunk feladata, hogy mindezt sokkal komolyabban sugározzuk az emberek felé. Reménykeltő, hogy Dávid Zsuzsanna ennyire fiatal, és hogy művészként és rajztanárként is képes megszólítani a fiatalokat, megnyitni a diákok szívét, bemutatni Isten és ember kapcsolatát, ahogyan ez a szép tárlat is ezt teszi.
Prokopp Mária leszögezte: a kiállított képek a szívünkbe hatnak, miközben gyönyörködünk bennük, átérezzük Esterházy János egész életét, átéljük szenvedését, megaláztatását. Ezért csodálatosak ezek a festmények, és ugyanilyen szép Nagy János Gesztenyés-kertben álló Esterházy-szobra is. A képek és a szobor is a hitről, a hazafiságról szól.
Közeleg a húsvét.
Fogjuk meg egymás kezét. Esterházy János élete is erről szólt. A legreménytelenebb helyzetben is hitt a szeretetben, a feltámadásban. Higgyünk ebben mi is, és Magyarország feltámadásában is.
A megemlékező est végén Esterházy János életéről láthattunk vetített képeket. A tárlat megalkotója, Dávid Zsuzsanna mindenkinek köszönetet mondott, aki segített a kiállítás létrehozásában. Kiemelte: Esterházy János lelkülete arra kötelez bennünket, hogy szolgáló szeretettel legyünk jelen a világban. Vigyük el a világba az evangélium üzenetét. Reményei szerint ez a kiállítás is erről szól.
A megnyitón énekelt és szavalt Csábi István iskolaigazgató, előadóművész, Híves István karnagy és szintén iskolaigazgató furulyán kísérte.
A teljes cikk ITT olvasahtó.
(Bodnár Dániel/Magyar Kurír/Felvidék.ma)
