A lourdes-i látnokra, a betegek védőszentjére emlékezünk liturgikus emléknapján, április 16-án. Marie-Bernard Soubirous néven született Lourdesben 1844. január 7-én, és Neversben halt meg 1879. április 16-án.
Bernadett, gyermekként, 1858-ban, a szülővárosában azonosított Mária-jelenések tanúja volt. A katolikus egyház égi születésnapján, április 16-án emlékezik rá.
Az 1933-ban történt szentté avatása óta Soubirous Szent Bernadett vagy Lourdes-i Szent Bernadett néven illetik őt.
Bernadett szegény családban született, édesapja, François Soubirous molnár, édesanyja Louise Casterot volt. Legidősebb gyermekként, öt testvére mellett, nagy szeretetben nevelkedett. Gyermekkorában sokat betegeskedett, haláláig asztmával küzdött.
Tizennégy éves volt, amikor első alkalommal látta Máriát 1858. február 11-én, a Gave folyó mentén található Massabielle-barlangban.
Eleinte hitetlenség kísérte a jelenéseket, ám idővel nemcsak a falu népe, hanem az egyházi vezetés is hitelesnek ismerte el.
Mindaddig azonban Bernadettnek sok bántáson és meg nem értésen kellett keresztülmennie.
Életét gyökeresen megváltoztatta a jelenés. Bernadett csodaszép hölgynek nevezte a látomást, akinek elragadtatásban hallotta üzeneteit: „Imádkozz a bűnösökért!” – „Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!” – „Mondd meg a papoknak, azt akarom, hogy itt kápolnát építsenek nekem.” – „Körmenetben jöjjetek ide!” – „Menj, igyál a forrásból, és mosdj meg a vizében!” Erre Bernadett kezével kaparni kezdett a barlang alján, és fölfakadt egy forrás, amely ma is ontja magából a vizet.
A jelenések július 16-áig folytatódtak, a Hölgy összesen tizennyolc alkalommal jelent meg a lánynak, minden alkalommal bűnbánatot és engesztelést kérve. Március 25-én nevét is elárulta: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.” Négy évvel korábban, 1854. december 8-án IX. Pius dogmaként hirdette ki, hogy Szűz Mária fogantatásának első pillanatától kezdve mentes volt az áteredő bűntől, és a megszentelő kegyelem állapotában volt. Ezt a korabeli hitetlen világ nagy gúnyolódással fogadta, mely az üzenet által hitelességet nyert.
A jelenések idején, az elragadtatásban Bernadett arca fénylett, tekintete ragyogott. Arckifejezéséből egy jóságos lény jelenlétére lehetett következtetni. Az utolsó jelenés alkalmával a Szűzanya megígérte a lánynak, hogy boldoggá teszi, de nem a földi életben.
A forrás mellett csodálatos gyógyulások tanúja lett a falu népe. A csodák világhírűvé tették a helyet, s ma Lourdes a világ legnagyobb Mária-búcsújáró helye, a reménység forrása, ahol még ma is sok ember meggyógyul az ott fakadó víztől, a tudomány pedig nem talál erre magyarázatot.
A jelenések utáni években Bernadett sokat szenvedett, zaklatták, vádolták, vallatták, sokszor ellenséges szándékkal. Türelemmel fogadott mindenkit, és mindig nyílt egyszerűséggel és őszinteséggel válaszolt a kérdésekre. Ugyanakkor menekült mindentől, ami fölhívhatta rá a figyelmet, soha senkitől egy fillért sem fogadott el, még családja javára sem. Legnagyobb vágya az volt, hogy eltűnhessen a világ szeme elől.
Végül 1866-ban, 22 évesen belépett a szomszédos városban fekvő, Nevers Saint-Gilgard nevű iskola és szeretetnővérek kolostorába és szerzetesként élt. Rendi neve Marie-Bernard lett. Itt sem volt egyszerű az élete, mert a novícia-mesternő és a főnöknő sok szenvedést okozott neki.
Mindössze 35 éves volt, amikor csonttuberkulózisban meghalt. Bernadett több mint harminc évig nyugodott a nevers-i kolostor temetőjében. Amikor 1909-ben boldoggá avatásának előkészületeit végezték, az egyházi hatóságok két orvos jelenlétében kinyitották a sírt, az eléjük táruló látványtól a jelenlévőknek a lélegzetük is elállt. Bernadett úgy feküdt párnáin, mintha nem telt volna el három évtized. „Az oszlás legcsekélyebb jele sem volt tapasztalható, az idő nem hagyott rajta nyomot, úgy látszott, mintha aludna” – számolt be egy szemtanú. A hivatalos vizsgálat befejezése után új ruhába öltöztették, és a vizsgálati jegyzőkönyvvel együtt cinkkoporsóba zárták.
Az orvosi jelentést sokan nem fogadták el, néhány újság csalással vádolta a püspököt. Azt mondták, hogy ő balzsamozta be a halála után, mivel az egyháznak ilyen „csodákra” van szüksége, ha igazolni akarja Lourdes különleges forrásának helyét. Kiderült, hogy míg a kezében tartott kereszt és rózsafüzér oxidálódott, a holttest szinte tökéletesen ép maradt. Két orvos – egymástól függetlenül – is megállapította, hogy külső beavatkozásnak, balzsamozásnak nyoma sincs.
A támadások ellenére folytatódott a boldoggá avatási eljárás. 1919. április 3-án, majd 1925. április 18-án újra megvizsgálták Bernadett testét. Változást ekkor sem találtak a holttesten, bőrszínét kivéve, mely még az első vizsgálatnál szemtanúk szeme láttára elsötétedett.
Boldoggá avatása kapcsán 1925. augusztus 3-án Bernadett testét ünnepélyes keretek között helyezték el a Saint Gilgard-kolostor templomában. Azóta ott nyugszik, üvegkoporsóban, arcát és kezét vékony viaszréteg borítja. XI. Piusz pápa avatta szentté 1933-ban.
Magyarországon nagyon hamar elterjedt a lourdes-i jelenések híre, és igen komoly tisztelete is kifejlődött. Nagyon sok katolikus templomban megjelentek az ún. lourdes-i barlangok, amelyekben Máriát a jelenéseknek megfelelően rózsafüzérrel, Bernadettet pedig Mária előtt térdelve ábrázolják. Külön imaforma is kialakult, az ún. lourdes-i kilenced, amit február másodikától kezdve kilenc napon át imádkoznak.
A lourdes-i jelenések és csodás gyógyulások hatására Szent II. János Pál pápa 1992-ben elrendelte, hogy február 11-e legyen a betegek világnapja.
A lourdes-i csodáról és Bernadett életéről már 1943-ban készítettek filmet. Azóta több alkalommal került filmvászonra Bernadett különleges élete.
Forrás: Wikipédia
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
