Vietnám történelme, szokásai és észak-déli nagy kiterjedése a tradicionális zenéjére is rányomja bélyegét. A falusi népzenében, s az udvari zenében is megjelennek a kínai-indiai, indonéz szigetvilág, s később a nyugat hatásai is. Jelentős különbségek fedezhetők fel az északi, a déli, valamint a hegyekben élők hagyományai között.
A vietnámi zene, akárcsak a magyar, az ötfokú hangskálára, a pentatonra épül. Nguyen Du, a XVIII-XIX. század fordulóján írta meg verses regényét Kieu története címmel. A klasszikus költészet remekművében a költő a zenére is kitér (Tandori Dezső fordítása):
Az égtől kapta mind mesterségét:
Vers-írásét, kép-festését, zene-szavát;
Ötfokú zene szép dallamát.”
Tavaszi vietnámi utamon az első impulzus a nemzet atyja, Ho Si Minh mauzóleumánál ért. Amíg várakoztunk, addig az óriás kivetítőkön lévő műsort szemléltük. Egy ifjú hölgy éppen Ho apóról énekelt egy érzelmes dalt, mögötte bájos leányok tradicionális táncot lejtettek nagy pátosszal. Az előadás felejthető volt, viszont a mauzóleum melletti szuvenírboltban vietnámi hangszerekből nyílt kiállítás. Egy hölgy az ősi hangszeren, a monochordon játszott. Ez egy egyhúros hangszer hangszekrénnyel, a játékos az egyik kezével pengeti, a másik kezével feszíti a húrt, a gyakorlott játékos kiválóan játszhat negyedhangokat is.
A citerák széles választéka mellett a kínai kéthúros hangszert, az erhut is bemutatták. A bambuszból készült xilofon szintén érdekes része volt a kínálatnak, a kasztanyettára emlékeztető népi ütőhangszer számos változata is kapható volt. A Hanoi Néprajzi Múzeumban a gongokkal és a dobokkal is megismerkedhettem. Az előbbit kovácsolják, az utóbbit nemes fából vájják ki, a bőrtartó keretet erős bivalybőr szíjakkal rögzítik mindkét oldalon. A kiállításon bemutattak agyagból készült kétfenekű dobot is.
A híres közép-vietnámi romterületen My Sonban rögtönzött táncbemutatóval várták a látogatókat. Az ősi kőfaragványokról ellesett mozdulatokkal mozogtak a színpadon a táncosnők, a már említett ősi hangszerek kísérték mozdulataikat. Egy töröksípszerű hangszer ragadta meg figyelmemet, a megszólaltatója – egy lélegzetvétellel – vagy másfél percig fújta lelkesen, elismerő taps lett a jutalma.
Végezetül egy eklektikus előadásról számolok be. A Mekong-deltában szigetről szigetre jártunk, az egyik helyen tradicionális énekkar fogadott volna minket. Kicsit korábban érkezhettünk, mivel egy másik csoportnak éppen a Katyusa orosz dalt adták elő vietnámi nyelven, nagy lelkesedéssel. Nálunk váltottak, s egy tradicionálisnak mondott énekkel kedveskedtek nekünk.
Dr. Csermák Zoltán/Felvidék.ma
