„Gavallér és bohém, a nádasok vadásza…” – így jellemezte Lyka Károly művészetörténész, kritikus, író Feszty Árpádot, aki 110 évvel ezelőtt, 1914. június 1-jén, pünkösd hajnalán hunyt el a mai Horvátország területén, a festői Abbázia (Opatija) melletti kis faluban, Lovranban. Az általa megálmodott és megvalósított körkép, A magyarok bejövetele tette világhírűvé, emellett azonban számos jelentős alkotással írta be nevét a művészetörténetbe.
Lovranba vagy Lovranába orvosai tanácsára utazott családjával, háztartásával felüdülésért, megrendült egészségi állapota mindenképpen pihenést, gyógyulást kívánt. Amikor már-már úgy tűnt, hogy a kellemes környezet, a jó ellátás, a tengeri levegő megtette jótékony hatását olyannyira, hogy az ecsetet is kezébe vette, bekövetkezett váratlan halála.
Környezetével bérelt villában töltötte utolsó heteit, amely ma is áll, magántulajdonban van, lakott, nem látogatható. A bejárati kapu mellett azonban emléktábla őrzi emlékét és koszorúk, friss virágok jelzik, hogy az utókor, a horvátországi magyarok és az idelátogató honfitársak sem feledkeznek el róla.
A faluban a helyiek és az idegenforgalmi iroda munkatársai is szívesen adnak eligazítást arról, merre található a Flóra-villa és egykori lakója élettörténetét, munkásságát is ismerik.
Feszty Árpád ugyan számos figyelemre méltó képet festett, vallási tárgyúakat és a hozzá oly közelálló szülőföld tájait, a lápok, füzesek világát, nevét mégis a maga nemében egyedülálló monumentális alkotás, A magyarok bejövetele, a Feszty-körkép tette világszerte ismertté. Ez az emberfeletti munka kezdte ki egészségét is, hiszen bár voltak segítői, művésztársai, a kor híres festői, de még felesége, az ugyancsak festő Jókai Róza is besegített az alkotásba, a munka oroszlánrésze azonban az övé volt, és a felelősségvállalás is az ő terhét növelte.
Így nemcsak fizikai értelemben vette igénybe az alkotás, de komoly anyagi gondokat is hozott neki. A megítélt pénz nem volt elég a munkálatokra, a besegítők jutalmazására, azokat a saját pénzéből fizette, és végül nagy összegű adósságba került. Lánya, Feszty Masa elmondása szerint még az is megfordult a fejében, hogy eladja pesti házát, amire végül nem került sor.
Tény viszont, hogy Feszty bár óriási művet alkotott, maga nem gazdagodott meg rajta, a hasznot, amelyet a hatalmas érdeklődés, a rengeteg látogató hozott, mások zsebelték be.
Ismert azonban, hogy a nagy művészek rendszerint nem az anyagi haszonért alkotnak, kevés kivételtől eltekintve nem is gazdagszanak meg, lásd Vincent van Gogh esetét, akinek életében egyetlen képét vásárolták meg, ma vlszont milliókért kelnek el, de említhetjük Csontváry Kosztka Tivadart is, akinek bámulatos alkotásai majdnem szemétre kerültek, maga pedig ugyancsak megküzdött a napi betevő falatért.
Feszty Árpád az 1900-as évek elején Firenzébe költözött családjával, majd miután visszatértek Budapestre 1912-ben kiállította újabb képeit a Nemzeti Szalonban, de később egészsége már annyira megromlott, hogy nagy művekre nem vállalkozott.
Vesebetegsége egyre elhatalmasodott, ereje fogyott, és bár az adriai tengeri hetek enyhülést hoztak, pünkösd hajnalán bekövetkezett halála. Holttestét Budapestre szállították, a Műcsarnokban ravatalozták fel. A hivatalos szertartás után innen indultak el vele Ógyallára, ahol a családi sírboltban helyezték végső nyugalomra.
Az ógyallai temetésre az általa oly szeretett Martosról népviseletbe öltözött lányok hozták a két méter átmérőjű, vadvirágokból kötött koszorút. Feszty Árpád vágya az volt, hogy majd Kingyes pusztán, Martoson vagy Ógyallán, a füzesek és nádasok birodalmában telepszik le, ahol lelke megnyugvást talál, ahol visszaidéződik a boldog gyermekkor, de oda már csak holtában jutott vissza.
Végleg…
(BM/Felvidék.ma)
