Az elmúlt időszakban többször is fókuszba került a párkányi Szent Imre Egyházi Óvoda megmaradása, amelyet Vízi Katalin igazgatónő, óvodánk alapítójának nyugdíjba vonulása még inkább megnehezített. Mivel kis óvodáról van szó – hiszen az évtizedek alatt nem nőtte ki magát nagyobbá –, könnyen elképzelhető, hogy a folytatás nehézségekkel járhat. Az elmúlt hetekben, hónapokban ezt érezzük is. A problémákat azonban mindig higgadtsággal, kellő bölcsességgel és belső diszkrécióval kell megoldani. A család sose kürtöli világgá problémáit…
Sajnálatos azonban, hogy Dániel Erzsébet A csendes csodák mesterei című írása e belső problémamegoldás folyamatába közvetlenül belehágott, és az alapító igazgatónő tevékenységének alapvetően jóra irányuló méltatása alaptalan kritikák és elvárások fergetegébe fulladt. Bár az érdeklődők és a kritikusok nyilvánosan lehetőséget kaptak, hogy az óvoda körül felmerülő problémakört személyesen velem megvitassák, a hivatkozott cikk szerzője ezzel a lehetőséggel nem élt. Inkább egyedül próbálkozott… Mivel Dániel Erzsébet nyilvánosan megjelent írása több téves információt és féligazságot tartalmaz, a cikk szerzője iránti tiszteletem ellenére néhány konkrét tényt – melyek a jelzett cikket érintik – a nyilvánosság elé kell tárnom. Nem szívesen teszem, de kötelességem! Rá kell mutatnom arra, hogy írása pontatlan, és információhiányának okán feltételezései túl szubjektívek és tévesek. S amint erre az elmúlt napokban már többen is rámutattak, írása szándékolatlanul is csorbítja az Egyház képének tisztaságát.
Egyébként meglehetősen bátor dolognak mutatkozik arról írni, aminek mélységébe nem látok bele, vagy amiről csak egyoldalú információk birtokában vagyok. Talán ennek fényében fogalmazódtak meg azok a kijelentések is, amelyek alapjaiban tévesek. Az alábbiakban legalább ezekre szeretnék reflektálni:
„Csak a szülők tartottak ki mellette [igazgatónő], akiknek nagy része nem is volt vallásos, de gyermekeik erkölcsi, lelki biztonságát érezték ebben az óvodában.” – E kijelentés minden óvodán kívüli támogató létét elveti, s alapjában véve ellentmondásos a cikkben is említett valóságokkal.
„Őt [igazgatónő] viszont soha senki nem hívta meg a városban, még a templomba sem szerepelni, az iskolába sem az ünnepekre – holott a gyerekek az ő óvodájából mind a magyar iskolába mentek.” – Templomunkban szerepeltek már a gyermekek, többek között pl. valamivel több mint két évvel ezelőtt. Úgyszintén kedves plébános elődeim is, több alkalommal meghívták az óvodásokat a párkányi templomba, ahol a jól felkészített gyermekek szerepelhettek. A helyi Ady Endre Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola jelenlegi igazgatója többször megjelent az óvodában, s a többi városi óvoda mellett az egyházi óvoda iránt is gyakran érdeklődött, sőt megmaradásáért küzdött, amiről személyesen is meggyőződhettem.
„Az egyháztól, a várostól semmit, csak az államtól nekik is járó fejpénzt kapták meg…” – A Nyitrai Egyházmegye – mint fenntartó – arra hivatkozva, hogy az egyházi intézményeket adófizetők gyermekei látogatják, anyagilag egyetlen óvodáját sem támogatja. Emellett sok karitatív, valamint családokat és ifjúságot, ministránsokat érintő projekt fontos számára. A párkányi plébánia – mint helyi egyház – azonban az elmúlt években is több alkalommal anyagilag hozzájárult az óvoda fenntartásához. Nagyon fájó volt olvasni a fenti sorokat! Az óvoda alapításától fogva Párkány városa ingyenesen biztosította az épületet az intézmény részére, amiért ezúton is köszönetet mondok. Természetesen egy kis óvodának mindig komolyabb anyagi kihívásokkal kell szembenéznie. Vízi Katalin igazgatónő ezt erős lélekkel tudta kezelni.
Június 30-án azonban az igazgatónő megbízatása – tekintettel az életkorára – lejárt. Az elmúlt időszakban a több fórumon meghirdetett pályázati kiírások alkalmával senki sem jelentkezett a poszt betöltésére. Az igazgatónő – tanúsága szerint – a tardoskeddi magyar katolikus óvoda egy pedagógusát megszólította, hogy vállalja e funkció betöltését. Ő azonban – valószínűleg az óvoda vezetésével járó bonyolult kihívásokat látva – nem vállalta ezt a feladatot. Igazgató nélkül azonban az óvoda tovább nem létezhet. Megszűnne! Az óvoda fenntartójaként a Nyitrai Püspökség természetesen nem akarta, hogy az intézmény 2024. június 30-án megszűnjék. Ezért született az a gyors megoldás, hogy az érsekújvári összevont katolikus iskolához és óvodához csatolják (ideiglenesen, amíg nem akad új igazgató, aki átvenné a vezetést), s kihelyezett tagozataként működjék.
„A nyitrai püspökség pedig július 1-től az érsekújvári szlovák katolikus alapiskolához csatolta a párkányi egyházi magyar óvodát, amiről senki semmit nem tud, csak az igazgatónő fotója jelent meg a párkányi plébánia FB-oldalán.” – Attól, hogy a cikk írója semmit sem tud az érsekújvári intézményről, mások még ismerhetik. A döntések belső fórumon érlelődnek és valósulnak meg. Ezekről nem mindig szükséges másoknak is tudni. A lényeg, hogy a döntéshozók bizalommal tekintenek az új igazgatónő személyére, aki bár szlovák iskolakomplexum vezetője, tökéletesen beszél magyarul és hungarisztika szakot is végzett az egyetemen, s hogy az óvoda megmarad magyar tannyelvű intézményként.
„A volt igazgatónő felé még egy köszönet nem hangzott el sem az egyház, sem a város részéről. Csupán a szülők ismerik el hálával a munkáját, és aggodalommal tekintenek a jövőbe. A párkányi plébánia csak annyit jelzett: bizakodunk.”
„Mind a város, mind az egyház részéről egy köszönetet megérdemelt volna az ország első katolikus magyar egyházi óvodáját létrehozó Vízi Katalin! Így múlik el minden! Általunk!”
Amint már jeleztem, az óvoda fenntartója a Nyitrai Püspökség. Az Egyházmegyei Iskolaügyi Hivatal korábban megbízott igazgatója (július 1-től már más tölti be ezt a tisztséget!) évente több alkalommal ellátogatott óvodánkba, s nagy elismeréssel nyilatkozott az igazgatónő munkájáról és az óvoda működéséről. Bár Vízi Katalinnak június 30-ai dátummal lejárt az igazgatói mandátuma, 2024. augusztus 31-ig pedagógusként továbbra is az óvoda alkalmazottja. Ezért súlyos illetlenség lenne elbúcsúzni tőle és megköszönni szolgálatát a helyi hívők közösségében e dátum előtt. Sajnos a cikk írója ezt is gúnyosan felrója, amivel keserű felhangot adott a méltó búcsúzásnak! A köszönet ideje természetesen elérkezik! Amikor illik és amikor kell…!
Ugyanakkor plébániánk – korlátozott jogköréből adódóan – valóban csak bizakodhat, hogy az óvoda, melyet Vízi Katalin igazgatónő alapított, tovább fog élni, gyarapodni – több magyar gyermekkel, bár a demográfiai mutatók Párkányban elég szomorú jövőre utalnak. Kár, hogy az elmúlt évtizedekben nem nőtte ki magát nagyobb óvodává. Plébániára érkezésem után szorgalmaztam a bővítését, de ez sajnos nem valósult meg. Nem szeretném, ha „Általunk!” elmúlna minden…
Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom, hogy az önjelölt polihisztorok világában mindenki igyekezzék figyelembe venni az objektív és komplex gondolatközlés szabályait, s ennek fényében nyilatkozzék az eseményekről. A hamis információ és a féligazság zavart kelt és pusztít…!
Isten áldjon minden jóakaratú embert!
Fóthy Zoltán párkányi plébános
