Nemzetét szolgálta

Távol otthonától, szegénységben, mégis alázattal szolgálta nemzetét, hazáját – nem is jellemezhetnénk jobban Szenczi Molnár Albert tevékenységét, szerencsére a szenci Csemadok-tagok az 1960-as években szükségét érezték annak, hogy emlékezzenek a város tudós szülöttére. Nélkülük talán ma sokkal kevesebbet emlegetnénk a nevét, ami méltatlan lenne munkásságához.

2024. október 4-én nyílt meg az 55. Szenczi Molnár Albert Napok rendezvénysorozat, melyet a Csemadok Országos Tanácsának megbízásából a Csemadok Szenci Területi Választmánya szervez. Az első rendezvényt még 1966-ban tartották. A kedves olvasó most nyilván gyorsan utánaszámolt, hogy akkor nem stimmelnek a számok. Jól számoltak. Sajnos nem minden évben sikerült megtartani, voltak esztendők, amikor a hatalom győzött, és elmaradt a Szenczi Molnár Albert Napok, de szerencsére bátor elődeink nem tettek le arról, hogy a zsoltárfordítóra, nyelvészre emlékezzenek.

Az október 4-ei esemény ugyanakkor jól mutatja, hogy a régió magyarsága ma is büszke Szenczi Molnár Albert örökségére, ugyanis a cudar, esős idő ellenére megtelt a szenci park azon szeglete, ahol tudósunk köztéri szobra áll.

Korpás Lilla (Fotó: Kaszás Kornél)

A koszorúzási ünnepség bevezetőjében Korpás Lillát hallotta a közönség, aki József Attila: Magyarok című versét adta elő, melynek mondanivalója mindig aktuális.

Az ünnepségen a vendégeket e sorok szerzője köszöntötte, kiemelve: A Csemadok több mint fél évszázada emlékezik meg Szenczi Molnár Albertről, akit méltán állíthatunk példaképül a magyarság elé, tudását népe javára fordította, megküzdve szegénységgel, de hűen szolgálta nemzetét.

Neszméri Tünde (Fotó: Kaszás Kornél)

Az előzetes tervek szerint az ünnepi beszédet Géresi Róbert főtiszteletű püspök úrnak kellett volna mondania, de sajnos a sors közbeszólt és halaszthatatlan elfoglaltsága miatt nem tudott eljönni, ígéretet tett azonban, hogy ellátogat majd Szenczi Molnár Albert szülővárosába egy ünnepi alkalommal – mondta el Neszméri Tünde, majd felkérte a Szepsiben szolgáló nagytiszteletű Molnár Árpádot, tartsa meg ünnepi beszédét. Köztudott, hogy Szepsiben szolgált egy ideig Szenczi Molnár Albert is.

Molnár Árpád elmondta: Az idei év Szenczi Molnár Albert emlékéve. Munkásságára, szolgálatára emlékezünk szerte a Kárpát-medencében, így a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházban is. A református lelkész, zsoltárfordító, nyelvtudós és műfordító nagy előd életműve szakmai konferenciák, lelkésztovábbképzők témája, de a gyülekezetek is megemlékeznek róla születésének 450. évfordulóján. Az 55. Szenczi Molnár Albert Napok rendkívül gazdag programsorozata is ezeknek a megemlékezéseknek a sorát gazdagítja – emelte ki a lelkész.

Beszédben Molnár Árpád feltette a kérdést: Miért emlékezünk tulajdonképpen? És miért van erre szükség?

Választ is adott, hiszen Szenczi Molnár Albert életútját ismertetve a jelenlévők ismét jogosan érezhették úgy, a tudós megérdemli, hogy minden évben emlékezzünk rá.

„Szenc híres szülötte érti és tudja, mennyire fontos az isteni kijelentés az ember számára. Művei a Szentírás szövegét ültetik át magyar nyelvre közvetlenül, vagy dallamhoz igazítva (zsoltárfordítások), javítva (Károli Biblia) vagy a tanítását tolmácsolva (Kálvin Institúciója, Heidelbergi Káté), megértését könnyítve (szótár, nyelvtankönyv) vagy a kegyesség gyakorlását segítve (imakönyv, énekeskönyv). Jórészt Szenczi Molnárnak köszönhetjük a kálvini reformáció tanításának elterjedését a Kárpát-medencei magyarság körében. Az általa fordított Heidelbergi Káté ma is egyik legfontosabb hitvallási iratunk, a konfirmandusaink által használt Kiskáté elődje és alapja. Az általa készített latin-magyar szótárral sok magyar diáknak segített a deákok nyelvének elsajátításában. Magyar nyelvtankönyve a nyelvtudósok soraiba emelte őt. Mi, reformátusok azonban a zsoltárfordításaiért zártuk a szívünkbe.”

Nagytiszteletű Molnár Árpád szepsi lelkész (Fotó: Kaszás Kornél)

Nagytiszteletű Molnár Árpád beszédét az alábbi szavakkal fejezte be. Fogadjuk meg kérését.

„Hogyan lehetünk méltók Szenczi Molnár Albert szellemi örökségére? Úgy, hogy életpéldáját követve egyszerre legyünk nyitottak a világra és ragaszkodjunk nemzeti és hitvalló gyökereinkhez. Európaiak és magyarok. Egyszerre törekedjünk hitünk gyakorlására és elmélyítésére – a zsoltárok éneklésével is –, miközben tudományt, műveltséget ragasztunk hozzá. Egyszerre legyünk igényesek az Ige tanulmányozásában, megértésében és megélésében, és nagyvonalúak a felebarátaink szeretetében. Evangélium szerint reformáltak és ökumenikusan nyitottak. Akkor majd mi is elmondhatjuk, amit a zsoltárfordító Szenczi Molnár Albert írt naplójába munkája végeztével: Laus viventi Deo – Dicsőség az élő Istennek!“

A koszorúzási ünnepség a Himnusz eléneklésével zárult, majd a rendezvény folytatódott a művelődési ház Labirintus kiállító- és előadótermében, melyről szintén beszámolunk, egy másik cikkben.

(Neszméri Tünde)