Napra pontosan három évtizede adta vissza lelkét teremtőjének a XX. század első felének egyik legkiemelkedőbb magyar evezősversenyzője, a kétszeres Európa-bajnok és kilencszeres magyar bajnok, dr. Ballya Hugó.
A magyar evezősport sajnos kissé feledésbe merült legendás alakja 1908. július 20-án született Kassán. A trianoni békeszerződés után a családja Budapestre költözött.
A fiatal Hugó már korán elkezdett érdeklődni az evezés után, és tizennyolc esztendősen a Budapesti Evezős Egylet tagja lett.
1931-ben, huszonhárom éves korában csatlakozott a Pannónia Evezős Egylethez. Ugyanebben az esztendőben a magyar válogatottba is meghívást kapott. A legnagyszerűbb eredményeket ebben az évtizedben érte a csapattársaival, ugyanis ekkortájt a magyar evezősport – főképp a nyolcevezős csapat – az európai élvonalba tartozott. Ő volt a csapat vezérevezőse.
A magyar nyolcevezős csapat igazi szárnyalása az 1933-as esztendőben vette a kezdetét, a dicsőségek diadala pedig a II. világháború kitöréséig tartott.
Ballya Hugó és csapata az 1933 és 1938 között megrendezett Európa-bajnokságokon összesen hat érmet szerzett, melyek közül kettő aranyérem volt.
A két arany mellett a csapat begyűjtött két második, illetve szintén két harmadik helyezést is.
Az 1933-as és az 1935-ös Európa-bajnoki győzelmek után a csapat a sikeres olimpiai szereplést vette célba. Az 1936-os berlini nyári olimpiai játékokon azonban az éremszerzés nem jött össze, viszont a nyolcevezős válogatott a tornán az előkelő ötödik helyen végzett. Ez volt az első ötkarikás játék, amelyen pontszerzős helyezést értek el a magyar evezősök.
Ballya Hugó 1939-ben vonult vissza a válogatottságtól, és 1945-ben, harminchét esztendősen hagyott fel az aktív sportolással.
Magyar evezőscsapat az 1930-as években – Fotó: Wikipédia/arhcívum
A sportolás mellett a civil életben is buzgón tevékenykedett. A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen jogi doktori oklevelet szerzett 1935-ben. Majd Budapesten a MÁV távírásza, forgalmistája, később jogtanácsosa is lett.
Az evezés iránti szenvedélyét azonban továbbra sem adta fel.
1948-tól 1972-ig a Vasasnál tevékenykedett, mint a klub evezős szakosztályának az edzője. Edzői képesítését 1960-ban, a Sportvezető és Edzőképző Intézetben szerezte meg. Egy évvel később a mesteredzői képesítést is megszerezte. A magyar evezős válogatott szövetségi kapitányi tisztségét – hosszabb megszakításokkal – többször is betöltötte 1947 és 1985 között.
Ballya Hugó egykori háza Budapesten, a Hunyadi János utcában- Fotó: Wikipédia/arhcívum
A kilencszeres magyar bajnok evezős harminc éve, 1995. január 8-án hunyt el Budapesten. A magyar evezős szövetség és a családja a születésének centenáriumán, 2008-ban emléktáblát is avatott a tiszteletére.
(Bartalos Nikolas/Felvidék.ma)
