A kutatás a Kárpát-medencei Népfőiskolai Hálózat programjának részeként valósult meg, melynek célja a Kárpát-medence magyar közösségeinek kulturális értékfeltárása és dokumentálása. A program keretében a résztvevők személyes találkozások és interjúk segítségével ismerik meg az adott térség hagyományait, kiemelkedő személyiségeit és kulturális örökségét.
A Dalia Népfőiskola tagjaiként Kunya Nikolett, Katyi Bálint, Molnár Dániel és Fábián Zoltán a Petőfi-program ösztöndíjasai vettek részt.
Kétfős csoportokban járták Székelykeresztúr utcáit, hogy olyan meghatározó személyiségekkel találkozzanak, akik életükkel és munkásságukkal hozzájárulnak a helyi kultúra fennmaradásához.
Az értékfeltárás központi helyszíne Székelykeresztúr volt, amely nemcsak történelmi jelentőséggel bír, hanem a székely hagyományok egyik fontos bástyája is. A város nevét sokan Petőfi Sándor utolsó éjszakájával kötik össze, hiszen a költő itt töltötte utolsó estéjét a fehéregyházi csata előtt. A helyiek azonban nem csupán Petőfi kultuszára építenek, hanem ápolják és tovább örökítik a régió gazdag népi hagyományait, mesterségeit és kulturális örökségeit is. Székelykeresztúr utcáit járva egy olyan közösségben találták magukat a feltárók, ahol a múlt tisztelete és a jelen értékteremtése kéz a kézben jár.
Mindenekelőtt rengeteg tapasztalatot szereztek. Megismerhettek egy teljesen más kultúrát és életmódot, amely sok értéket hordoz magában. Különösen mély benyomást tett rájuk a székely néplélek, az emberek mentalitása. Emellett új barátságok is születtek, amelyek tovább gazdagították ezt az élményt.
Lenyűgözte őket, hogy ott egy ember gyakran nemcsak egy szakmához ért, hanem akár nyolchoz is, ami Erdélyben teljesen természetes. Ez az alkalmazkodóképesség és sokoldalúság rendkívül inspiráló volt az értékfeltáróknak. A hely atmoszférája is különleges volt, hiszen az emberek másképp viszonyulnak egymáshoz. Sokkal közvetlenebb, befogadóbb, kedvesebb a légkör a négyfős csapat elmondása alapján. Az emberi lelkek sokszínűsége folyamatosan új felfedezésekre ösztönözte őket.
„Mi a vőlegényemmel az életben is egy párt alkotunk, és úgy működünk együtt, mint egy jól beállított óra – pontosan, hatékonyan, összhangban. Ez az út is visszaigazolta, hogy valóban erős csapatot alkotunk: a nehéz helyzeteket gördülékenyen oldottuk meg, és ismét bebizonyosodott, hogy számíthatunk egymásra minden téren. A legfontosabb tanulság azonban talán az, hogy a hagyomány nem múzeumi tárgy, hanem tűz, amit tovább kell adni. Ez az út egy újabb lángot adott a szívünkbe” – nyilatkozta Kunya Nikolett.
Példaértékű személyekkel találkoztak: László Anna Ildikó kulturális referens, varró, bútorfestő, hímző, horgoló, makramékat készít, néptáncos és tanár. Kézműves és táncfoglalkozásokat tart, emellett állattenyésztéssel és növénytermesztéssel is foglalkozik. Orbán Borbála Lívia restaurátor a Molnár István Múzeumban. Emellett kézműves, idegenvezető, turisztikai ügynök. Foglalkozik többek között korongozással, ékszerkészítéssel, kosárfonással, állatpreparálással. Őshonos állatokat tart és gyógynövényeket termeszt. Dr. Pálffy Zoltán állatorvos, Erdély legnagyobb festettbútor-gyűjteményének tulajdonosa. Kulturális értékeket őriz gyűjteményével. Szombatfalvi József nyugalmazott unitárius lelkész, esperes, fafaragó mester, Bözödújfalu gondviselője, közösségi és karitatív munkák aktív résztvevője. Szabó Előd és Bartha Alpár unitárius lelkészek, a közösségi kapcsolatok és értékfeltárás támogatói. Sándor Zsigmond Ibolya a helyi múzeum igazgatója, kulturális szervező.
Szente B. Levente költő, író, újságíró, helytörténész, a magyar kultúra lovagja, több mű szerzője, irodalmi kör alapító tagja. Szente Csilla kézi hímző és varrónő, népviseletes babaruhákat, hímzéseket készít és vásárokon értékesít. Józsa Levente néptáncos, néptáncoktató, a Vadrózsák néptánccsoport vezetője, táncjátékokat és tematikus előadásokat szervez. Nemes Annamária zenetanár, a Folk Társ Egyesület vezetője, a népzene, táncház és kulturális programok szervezője. Gagyi Bíró Katalin népművész, varrottas- és hímzéskészítő, kutató, népi motívumok, fejdíszek dokumentálója, kiállító művész. Id. Gagyi Dénes nyugdíjas matematika-és fizikatanár, fafaragó mester, használati tárgyakat farag székely motívumokkal. Kádár Dombi Péter agyagművész, tanár, a székely paraszti életet jeleníti meg plasztikákkal, emellett fával és kővel is dolgozik.
Ha még érvényes a mondás, miszerint ép testben ép lélek lakozik, akkor Székelykeresztúr sportéletéről is szót kell ejteni a város hitélete és gazdag kulturális élete mellett. Mivel a Dalia Népfőiskola, azon belül is a Felföldi Dalia Iskola a magyar harcművészetek világában tevékenykedik, természetesen felkeltette érdeklődésüket a keresztúri közeg ezen szegmense is.
A városban a karate és az aikido is jelen van, és mindkét ágazatnak elkötelezett mesterei és lelkes tanítványai vannak. Kiemelkedő személyiség Fazakas Áron István, 6 danos karatemester, aki a Fudoshin Sportklub alapítója. A klubban 50–60 fő edz rendszeresen. A karate 1985-ben, az ő kezdeményezésére jelent meg Keresztúron, majd 1988-ban a román titkosszolgálat betiltotta. Ennek ellenére az edzések tovább folytak a sóstói erdőben. A „Fudoshin” nevet 1998-tól használják, ettől az évtől kezdve működnek hivatalos jogi személyként, és ekkortól tartanak fenn aktív kapcsolatot japán mesterekkel is. Fazakas István évente több hetet tölt Japánban, hogy fejlessze tudását.
Az értékfeltárók részt vettek egy ifjúsági edzésen is.
Keresztúr másik harcművészeti képviselője Fodor Domokos, 4 danos aikidomester, a Raji Budo Iskola képviselője. Harcművészeti pályafutását ő is karatéval kezdte 1985-ben, majd 1998-ban tért át az aikidóra. Többoldalú érdeklődés jellemzi: öt éve aktív résztvevője a „szülők tánca” elnevezésű unitárius néptánccsoportnak, kiváló íjász, a Szirti Sas Sportegyesület tagja, több versenyen is szép eredményeket ért el. Íjászatban a Kassai-féle dinamikus módszert alkalmazza. Emellett a lovaglás is szívügye, rendszeres résztvevője a Transylvánia lovastúrának.
A második forduló alkalmával a négy felvidéki értékfeltáró szeretné még jobban megismerni Keresztúr mozgáskultúráját.
A begyűjtött és dokumentált anyagok részletesen olvashatók lesznek a lakiteleki Népfőiskola Alapítvány gondozásában megjelent könyvben, amelyhez egy DVD-t is csatolnak majd.
Chovan Lilla/Felvidék.ma
