1945 nagyböjtjén, a háború pusztításának közepette a halál, a veszteség és a bizonytalanság mindennaposnak számított. Mindszenty József akkori veszprémi püspök e történelmi helyzetben Sopronban, február 4-én kelt körlevelében a nagyböjt egyik legfontosabb üzenetére hívta fel a figyelmet: „Emlékezzél meg, ember, hogy por vagy”.
Az alábbiakban e körlevélből olvashatnak részleteket.
„Ha ennyire komolyra fordult az élet, ha ennyire az élet homlokterébe került az emberiség haláltánca, akkor a halál iskolájába álljon be tanulni a maradék halálleheletes emberiség. Emlékezzél meg ember a halálról (+[Memento mori!]).
Mennél markolhatóbb a földi élet pusztulása, enyészete és mulandósága; mennél silányabb, veszendőbb az emberi élet és annak javai, pénz, ház, ruha, termények és állatok, ma mindez van, holnap már híre-hamva sincs: annál inkább kell, hogy forduljunk és pedig erősebben, mint bármikor, az örökkévalóság felé. Ha ma annyiszor kiad rajtunk a mulandó világ, annál inkább pártul fog a nagy örökkévalóság. A megpróbált igaz Jób megemésztett nyája, elhajtott tevéi, tíz gyermeke, egészsége romjain, emlékein Istenhez emelkedett (Jób 1,21).
A test és tartozékai értéktelenekké válnak; az örök Isten és a halhatatlan lélek túlélnek történelmi válságokat, eget, földet és élnek per omnia saecula saeculorum, mindörökkön örökké. A világtűz lángjai élesebben rávilágítanak a kettő, Isten és lélek kapcsolatára, amelynek a neve: vallás. Mi más tudna fenntartani ilyen időkben a család, nemzetek, a holnapi kenyér pusztulása idején, mint annak a tudata, hogy a megvadult ember megtiporhat, meggyötörhet engem, de nekem mennyei Atyám van, és ha minden elveszett a földön, ez az égi szál, a vallás elvehetetlen birtokom, sem rozsda, sem moly meg nem emésztheti (Mt 6,19). Micsoda fenntartó érték ma az imádság, a szentmise, a szentségek és ezek tanítója vagy kiszolgáltatója az Egyház. Mindez szenvedésben, Jézus Szíve vonaglásában született a szenvedő emberi szívek számára.
Az Egyház a Hamvazószerdával megnyitja a Nagyböjtnek idejét, Jézus keserves kínszenvedésének emlékezetét. Amikor az ember annyira a saját sebeibe él; amikor Jóbbal ezeket a sebeket cseréppel vakargatjuk; amikor életünk fájdalom és jajgatás (Iz 35,10); amikor gyötrelmeinket megsokasította az Úr (1Ter 3,16): jó ráeszmélni arra, hogy az egyéni szenvedésen túl van más szenvedés is; a bűnökből fakadt szenvedésen, a jelen szenvedésen kívül van bűntelen és előbbi szenvedés is. Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte (Ján 3,16).”
(…)
„Úgy érzed, hogy az élet ma gyötrelmes megfeszítés? Családod, néped romjaira a Golgota magasságából nézel le? A te Istened két lator közt, népe gúnykacaja, köpködése, hitetlen gyalázkodása közt, üvegesedő szemekkel, szederjes ajkakkal kiált fel az elborult égre: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46) Elriasztották tanítványait, apostolait, elvették ruháit (Mt 27,35). Sírja felett gyűlölet, az ártás szelleme virrasztott, pedig szeretet vitte a halálba, a sírba.
Íme, előttetek megyen (Mk 16,7) a példa. A két szenvedő, kereszthordozó találja egymást! Fájó szív ez, ha fájó kell!
A szakadék az Istenember és az ember szíve közt – a bűn. A Nagyböjt a bűnbánat ideje is. „Bánom bűneimet porban és hamuban” (Jób 42,6). Lehet, hogy sokaknak ez az utolsó alkalom, tehát kevés az idő és az üdvösség napjai (2Kor 6,2). A kereszt mutatja, mibe került Jézusunknak a bűn. Jobb ezt megtanulni, mint azt, mibe kerülne nekünk a meg nem bánt halálos bűn. Ennek a férge, bűnhődése örök (Mk 9,47).
Soha jobb alkalom bűnbánatra, mint ma. A szenvedések, kellően viselve, könnyen eltüntetik és megsemmisítik a bűnt.
A szenvedés így józanít, szerénnyé, lelkiismeretessé, buzgóvá tesz. Mennyi erényre tanít meg!”
(…)
„Isten törvénye bölcsebb, mint az ember szűk látóköre! Az Isten az embert legjobban emberi gondolatokkal tudja megverni. Az orvost nem szidják, ha megkínozza a beteget, a bírót sem, ha kemény, de igazságos ítéletet hoz; a kertészt sem, ha nyeseget (Chrysost. Hom. 1. de diabolo). Ne bántsuk az Istent! Minden orvosnál bölcsebb, minden bírónál igazságosabb, minden kertésznél gondosabb.
Bűnös vagy? Ne ess kétségbe, hanem gyere ide és tarts bűnbánatot. Bűnt követtél el? Mondd Isten szolgájának: „Vétkeztem.” Ez fáradság, ez nehézség, ez szenvedés? Ha nem vádolod magadat, majd vádol az ördög. Mosd le vétkedet! Valld be bűnödet, hogy megszabadulj tőle (Chrysost. Hom. 1–2 de paenitentia). Ne légy Kainnal „kóbor bujdosó a földön” (Ter 4,12). Ha bűnbánatot nem tartotok elvesztek (Lk 13,3).
Sirasd meg a bűneidet, mint Achab, Péter és Bűnbánó Magdolna. A bűnbánó és megalázkodott szívét az Úr nem veti meg. (Ellenkezőleg Az Úr lesz a menedéke és erőssége: segítője a szorongattatásokban, ha még annyira körülveszik is – Zsolt 46,5).
Ha a jobb latorral töredelmesen mi is megvalljuk bűneinket, felettünk is mondja az édes Üdvözítő a feloldozásban: „Velem leszel az örök életben” (Lk 23,43). Amen.”
Mindszenty József veszprémi püspök 1945. február 4-én kelt, kiadatlan körlevelét teljes terjedelmében ITT olvashatják.
Veszprémi Főegyházmegye/Magyar Kurír/Felvidék.ma
