Feljelentések, bizottsági eljárások, büntetőeljárássá minősített rendőrségi szálak: Orosz Örs körül látványosan sűrűsödik a nyomás. A cél mintha ugyanaz volna: megfélemlíteni azt a felvidéki magyar közszereplőt, aki nem hajlandó sem a történelmi emlékezetről, sem a jogfosztásról, sem a közösségi önazonosságról hallgatni. A válasz azonban nem visszakozás, hanem fegyelmezett, demokratikus állásfoglalás.
Orosz Örs körül ma már nehéz különálló ügyekről beszélni. A „Felvidék” szó miatti megyei támadások, a huszáremlékmű miatt benyújtott újabb feljelentés és a Beneš-dekrétumok elleni tiltakozás ügyének büntetőeljárási szintre tolása együtt inkább egy mintázatot rajzol ki: jogi és intézményi nyomásgyakorlást egy olyan felvidéki magyar közszereplővel szemben, aki következetesen vállalja közössége történelmi emlékezetét és jogvédelmi álláspontját.
A huszáremlékműből államközi ügyet próbálnak kreálni
Orosz Örs közlése szerint immár harmadszor jelentették fel, ezúttal a rimaszombati huszáremlékmű újjáállítása miatt. A beadvány szerint úgy járt el, mintha a szlovák állami szerveket megkerülve Magyarország honvédelmi tárcájával egyeztetett volna, vagyis a feljelentők egy helyi emlékezetpolitikai ügyből lényegében két állam közötti konfliktust próbálnak kreálni.
Orosz Örs ezzel szemben azt hangsúlyozza: nem Magyarország állított emlékművet Rimaszombatban, hanem a helyi közösség építette újjá a saját emlékjelét. Egyesülete, a Sine Metu kivitelezőként vett részt a munkában, az emlékmű pedig nem közterületre, hanem Alsópokorágy temetődombjára, magánterületre, a református egyház engedélyével került. Vagyis nem külpolitikai provokációról, hanem helyi közösségi emlékezetápolásról van szó.
A Beneš-tüntetésből büntetőeljárás lett
A másik szál a pozsonyi Beneš-dekrétumok elleni tiltakozáshoz kapcsolódik. Orosz Örs szerint az ügyet kihágási eljárásból büntetőeljárássá minősítették át, őt pedig gyanúsítottként hallgatták ki. Olvasatában a rendőrség abból a tiltakozásból, amelyben a kollektív bűnösség 21. századi alkalmazását bírálta, most már büntetőjogi ügyet próbál faragni.
A politikus jogi képviselője, Fiala-Butora János szerint új ok vagy új tény nincs az átminősítés mögött, ezért az eljárást megkonstruáltnak tartja. Közölte azt is, hogy a tüntetés szervezőivel közösen Strasbourghoz fordultak a rendőrségi fellépés miatt.
Félelem nélkül
A történetben talán az a legfontosabb, hogy Orosz Örs válasza nem indulattól fűtött, hanem következetesen a törvényességre, a nyilvánosságra és a közösségi önazonosság nyugodt vállalására épül. A huszáremlékmű ügyében a helyi közösség jogát hangsúlyozza saját emlékjeleinek ápolására. A Beneš-ügyben a kollektív bűnösség elvének elutasítását. A „Felvidék” szó körüli eljárásban pedig a történeti és nyelvi valóság melletti kitartást.
Mint fogalmazott, tizenöt évvel ezelőtt éppen az ilyen helyzetek miatt hozta létre a Sine Metu, azaz Félelem Nélkül Egyesületet, mert ez a félelem az, ami száz éve bénítja a felvidéki magyar közösséget abban, hogy előre tudjon lépni a békés együttélés, a kölcsönös tisztelet és a megbékélés felé. Üzenete világos: a nyomásgyakorlás ellenére sem fognak megállni, és továbbra is azokat a partnereket keresik, akikkel európai, demokratikus keretek között lehet közeledni a végső megbékéléshez.
Nem elszigetelt ügyek, hanem mintázat
A mostani helyzetben éppen ez a legfontosabb tanulság. Nem külön botrányokat látunk, hanem egy mintázatot. A „Felvidék” szó köré jogi-politikai gyanút építenek. A huszáremlékműből államközi konfliktust próbálnak kreálni. A Beneš-dekrétumok kritikájából pedig büntetőeljárási ügyet faragnak. Mindez együtt már nem véletlen egybeesésnek, hanem következetes nyomásgyakorlásnak hat.
És talán éppen ezért fontos az is, hogy a válasz ne csupán személyes önvédelem legyen, hanem közösségi és elvi állásfoglalás: a felvidéki magyar közösség történelmi emlékezete, nyelvhasználata és jogvédelmi fellépése nem kezelhető gyanús elemként egy demokratikus államban.
Orosz Örs bejegyzése itt tekinthető meg:
Szalai Erika/Felvidék.ma
