Június 28-án Marcelháza katolikus közössége együtt ünnepelte templombúcsúját, amelyet védőszentjük, Keresztelő Szent János tiszteletére rendeztek meg. A kezdeményezés célja az volt, hogy segítsen újra felfedezni a búcsú valódi tartalmát.
Napjainkban sokak számára a búcsú elsősorban a szórakoztató programokat jelenti, holott a templombúcsú mindenekelőtt lelki ünnep: Krisztus hívja egybe a híveket a szentmisére, és az Eucharisztiában vendégül látja őket. Az agapé ennek a közösségnek a folytatása, ahol egy nagy családként oszthatják meg egymással az ünnep örömét.
A búcsú ünneplésének ezt a formáját Erich Gábor helyi plébános kezdeményezte azzal a céllal, hogy erősítse az egyházi közösséget.
Az ünnepi szentmisére és az azt követő agapéra nemcsak a helyi hívek érkeztek, hanem számos vendég, paptestvér és a környékbeli közösségek tagjai is, hogy együtt adjanak hálát a templomért és a közösségért.
(Fotó: Puskás Ivett)
Az ünnepi szónok Martin Alan Szöllősi, a komáromi plébánia szolgáló diakónusa volt. Homíliájában arra emlékeztetett, hogy Isten gyakran egészen másként tekint életünk eseményeire, mint mi. Amit az ember tragédiának vagy büntetésnek érez, az az Ő kezében ajándékká válhat. Zakariás némasága is arra tanít, hogy a csendben megtanulhatjuk meghallani Isten szavát, amelyből remény és élő hit fakad.
A liturgiát követően a plébánia kertjében folytatódott a templombúcsú-fesztivál. Menyhárt József (Kicsi Hang) meghitt dallamokkal ajándékozta meg a jelenlévőket, előadása sokak számára emlékezetes pillanatokat szerzett.
(Fotó: Puskás Ivett)
Az együtt töltött idő egyik legszebb része a közös ebéd volt. Az ízletes halászlé, a frissen sült cigánypecsenye, a hűsítő csapolt üdítők, a nyári dinnye és a finom aprósütemények mellett jó hangulatú beszélgetések, régi találkozások és új ismeretségek születtek. A plébánia udvara ezen a napon valóban egy nagy család közös otthonává vált, ahol fiatalok és idősek együtt tapasztalhatták meg a közösség erejét és az összetartozás örömét.
Az ünnep egyik különlegessége az erre az alkalomra készült Templombúcsú Fesztivál-póló volt, amelyet a résztvevők megvásárolhattak. A pólók nemcsak szép emléket őriznek erről a napról, hanem egy jó ügyet is szolgálnak:
a befolyt adományokat teljes egészében a templom felújítására fordítják.
A szervezők köszönetet mondanak mindazoknak, akik jelenlétükkel, önzetlen segítségükkel vagy szolgálatukkal hozzájárultak ahhoz, hogy együtt ünnepelhették ezt a szép alkalmat. Közösen tették a templombúcsút a hit, az összetartozás és a szeretet valódi ünnepévé. Bíznak abban, hogy ez a hagyomány évről évre tovább erősíti a közösséget, és egyre többen megtapasztalják azt az örömöt, amelyet egy élő, egymásra figyelő keresztény közösség ajándékozhat.
(Fotó: Puskás Ivett)
Németh Nóra/Felvidék.ma
