Cikksorozatunk előző részeiben végigkövettük a magyar labdarúgó-válogatott első világbajnoki szereplését, az 1938-as ezüstérem történetét, majd az Aranycsapat legendás, ám fájdalmas végkifejletű 1954-es szereplését. Bár a berni döntő elvesztése sokak szemében lezárt egy korszakot, a magyar futball nem tűnt el a világ élvonalából.
***
A magyar labdarúgó-válogatott 1954 és 1966 között megszakítás nélkül az összes világbajnokságon ott volt, és mindhárom tornán a nemzetközi elit tagjaként szerepelt. Az Aranycsapat széthullása után új játékosnemzedék érkezett, amely méltó módon vitte tovább a magyar futball hagyományait. Baróti Lajos szövetségi kapitány vezetésével a nemzeti együttes Svédországban, Chilében és Angliában is bizonyította, hogy továbbra is számolni kell a csapattal.
1958 – Új korszak kezdete az Aranycsapat árnyékában
Az 1958-as svédországi világbajnokságra már egy egészen más magyar válogatott utazott el, mint amely négy évvel korábban Bernben ezüstérmet szerzett. Az 1956-os forradalom és az azt követő emigráció alapjaiban változtatta meg a nemzeti csapatot. Puskás Ferenc, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán külföldön folytatta pályafutását, s az egykori Aranycsapatból mindössze Grosics Gyula, Bozsik József, Budai László és Hidegkuti Nándor maradt a keretben.
A válogatott azonban sikerrel vette a selejtezőket, és Baróti Lajos irányításával kijutott a svédországi tornára.
A csoportkör első mérkőzésén Wales ellen lépett pályára Magyarország. Bozsik József már az ötödik percben vezetést szerzett, ám a korszak egyik legjobb brit futballistája, John Charles kiegyenlített, így 1–1-es döntetlennel zárult az összecsapás.
Grosics Gyula (Fotó: mlsz.hu)
Néhány nappal később a házigazda svédek következtek. A magyar csapat becsülettel küzdött, de a torna későbbi döntőse 2–1-re győzött. Tichy Lajos találata csupán a szépítésre volt elegendő.
A továbbjutási reményeket Mexikó ellen sikerült életben tartani.
A magyar válogatott Tichy két góljával, valamint Sándor Károly és Bencsics Mihály találataival 4–0-s győzelmet aratott, így rájátszás döntött Wales és Magyarország között.
A megismételt mérkőzés különleges történelmi háttér előtt zajlott. A stockholmi stadionban emigráns magyarok tüntettek, miközben a hazát megrázó események árnyéka is rávetült az összecsapásra. Tichy Lajos ugyan vezetést szerzett, de a walesiek fordítani tudtak, és 2–1-es győzelmükkel továbbjutottak.
A magyar válogatott számára korán véget ért a torna, ugyanakkor az eredmények mögött egy újjáépülő csapat állt. Az Aranycsapat „örökösei” ekkor még csak keresték helyüket a világ futballjában…
Baróti Lajos szövetségi kapitány edzés közben Tichy Lajossal, Bozsik Józseffel és Göröcs Jánossal (Fotó: MTI)
***
1962 – Albert Flórián és az új magyar nemzedék
Négy évvel később már sokkal kiforrottabb és erősebb válogatott érkezett Chilébe. Baróti Lajos csapata a selejtezők során magabiztosan harcolta ki a részvételt, miközben kialakult egy olyan támadósor, amelytől Európa legjobb védői is tartottak. Göröcs János, Albert Flórián, Tichy Lajos és Fenyvesi Máté neve egyre nagyobb tiszteletet váltott ki a nemzetközi futballban.
A keretben már csak egyetlen játékos képviselte az Aranycsapatot: Grosics Gyula. A legendás kapus immár harmadik világbajnokságára készült.
A magyar válogatott remekül kezdte a tornát. Az első mérkőzésen Angliát győzte le 2–1-re. Tichy Lajos szerezte meg a vezetést, majd Albert Flórián látványos egyéni akció végén megszerezte a győztes gólt.
Albert Flórián (sötét mezben) a győztes gólt lőtte az angolok ellen az 1962-es chilei világbajnokságon (Forrás: fourfourtwo.com)
A folytatás még emlékezetesebbre sikerült. Bulgária ellen 6–1-es diadal született, Albert Flórián mesterhármast ért el, Tichy két gólt szerzett, Solymosi Ernő pedig egyszer talált a hálóba.
Az Argentína elleni gól nélküli döntetlen már a továbbjutást jelentette, ráadásul Magyarország csoportelsőként jutott a legjobb nyolc közé.
A negyeddöntőben azonban a későbbi világbajnoki ezüstérmes Csehszlovákia következett. A magyar csapat végig fölényben futballozott, számos helyzetet alakított ki, és egy olyan jelenet is történt, amely évtizedek múltán is beszédtéma maradt. Tichy Lajos szabadrúgása után a labda a hálótartó vasról pattant vissza a mezőnybe.
A korabeli felvételek alapján sokan úgy vélik, a labda áthaladt a gólvonalon, a játékvezető azonban nem ítélt gólt. A találkozót végül 1–0-ra nyerték a csehszlovákok.
A kiesés ellenére a magyar válogatott kiváló tornát zárt. Albert Flóriánt a világbajnokság legjobb fiatal játékosának választották, emellett négy találatával a torna gólkirályai között végzett. A chilei világbajnokság egyértelműen jelezte, hogy az Aranycsapat után is született egy olyan magyar generáció, amely a világ legjobbjai közé tartozott.
Mészöly Kálmán (Fotó: mlsz.hu)
***
1966 – A brazilok legyőzése és az utolsó nagy menetelés
Az 1966-os angliai világbajnokság talán a korszak legemlékezetesebb magyar szereplését hozta. A csoport rendkívül erősnek számított. Portugália, Brazília és Bulgária mellett kellett kivívni a továbbjutást.
A nyitómérkőzésen Portugália 3–1-re legyőzte a magyarokat. Bár Bene Ferenc góljával sikerült egyenlíteni, az aranylabdás és BEK-győztes Eusébio és társai végül érvényesítették erejüket.
Eusébio akcióban ellenünk az Old Traffordban (Fotó: MTI)
A vereség után sokan temették a válogatottat, ám két nappal később következett a magyar futball egyik legnagyobb világbajnoki győzelme. Liverpoolban a kétszeres címvédő Brazília volt az ellenfél. Bene Ferenc már a harmadik percben megszerezte a vezetést egy káprázatos egyéni akció végén. A brazilok ugyan egyenlítettek, de a magyar csapat nem hátrált meg.
A második félidőben Farkas János hatalmas lövése talált utat a kapuba, majd Mészöly Kálmán értékesített egy büntetőt. A végeredmény 3–1 lett.
A magyar válogatott olyan teljesítményt nyújtott, amelyet a mai napig a nemzeti csapat történetének egyik legszebb mérkőzéseként emlegetnek. A világ futballközvéleménye elismeréssel beszélt Baróti Lajos együtteséről, amely látványos és modern futballal múlta felül a címvédőt.
Farkas János gólöröme az 1966-os labdarúgó-világbajnokságon a magyar-brazil összecsapáson (Fotó forrása: STAFF/AFP)
A továbbjutást Bulgária ellen sikerült bebiztosítani. A 3–1-es győzelem során Mészöly és Bene is eredményes volt, így Magyarország Portugália mögött a második helyen jutott a negyeddöntőbe.
A legjobb nyolc között a Szovjetunió várt a magyarokra. A mérkőzés rosszul kezdődött: a szovjetek korán vezetést szereztek, majd a második félidő elején növelték előnyüket.
Bene Ferenc ugyan szépített, és ezzel a torna mind a négy magyar mérkőzésén betalált, de az egyenlítés már nem sikerült. A 2–1-es vereség a kiesést jelentette.
Mindez azonban nem csökkentette a csapat érdemeit. Az 1966-os világbajnokságon a magyar válogatott ismét a világ legjobb nyolc csapata között végzett, és olyan győzelmet aratott Brazília felett, amely örökre helyet kapott a magyar futball aranylapjain…
A magyar válogatott a bolgárok elleni mérkőzés előtt (Fotó forrása: magyarfutball.hu)
***
Három világbajnokság, egy korszak…
Az 1958-as, az 1962-es és az 1966-os világbajnokságok közös üzenete, hogy a magyar labdarúgás az Aranycsapat széthullása után sem veszítette el helyét a nemzetközi elitben. Baróti Lajos irányításával új generációk nőttek fel.
Albert Flórián, Bene Ferenc, Tichy Lajos, Göröcs János, Mészöly Kálmán vagy éppen Farkas János pedig méltó örökösei lettek elődeiknek.
Bár világbajnoki érem egyik tornán sem született, a magyar válogatott két egymást követő világbajnokságon is a legjobb nyolc közé jutott, és több olyan mérkőzést játszott, amely ma is a magyar futballtörténelem legszebb fejezetei közé tartozik.
***
Cikksorozatunk következő, egyben befejező részében az 1978-as, az 1982-es és az utolsó, 1986-os magyar világbajnoki szereplést vesszük górcső alá, felidézve a fájdalmas mexikói búcsúig vezető utat és a magyar futball utolsó vb-korszakának emlékezetes pillanatait…
A cikksorozat előző részei ITT, ITT és ITT olvashatóak.
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
