A magyarországi FigyelőNet honlap által megkérdezett határon túli magyarok nagy része igényelné a könnyített magyar állampolgárságot.
Többségük döntését a magyarságtudattal indokolta, ám van, akit az áttelepülés gondolata, a munkahely, vagy épp az anyaországi egészségügyi ellátás vonzana. Ám vannak, akiknek a 2005-ös népszavazás után nem kell a magyar állampolgárság. A lapunknak nyilatkozók közül retorziótól vagy hátránytól csak a szlovákiaiak félnek, ők azonban nagyon.
Igen, igényelni fogom. Gondolkodás nélkül – válaszolta az fn.hu magyar állampolgárságra vonatkozó kérdésére Kovács Bernadett, 33 éves párkányi rendezvényszervező. „Úgy érzem, minden magyarnak alanyi joga a lehetőség, hogy az anyaországhoz tartozhasson. Erős bennem a magyarságtudat, de ettől még jobban érzem, hogy az anyaországhoz tartozom. Mindenképp pozitív érzéssel tölt el, hogy Magyarország ezzel a lépésével felvállalja az elszakított területeken élő magyarokat” – fogalmazott lapunknak a felvidéki magyar nő. Hozzátette ugyanakkor: tisztában van azzal, hogy a döntése a szlovák kormány részéről következményekkel járhat, de ettől függetlenül nem fél tőle, így vállalja.
Van, aki fél és van, aki nem
A szintén párkányi, 37 éves kismamát, Panyi Andreát – bár jónak tartja a javaslatot – viszont nem foglalkoztatja a kérdés jelenleg. „Nem utasítom el teljesen a lehetőséget, mert elképzelhetőnek tartom, hogy a későbbiekben igényelni fogom. Jelenleg nem érzem úgy, hogy az életemben bármi változást hozhatna. Magyarnak érzem magam, ettől függetlenül. De amennyiben valamilyen változás következne be az életemben, pl. egy esetleges Magyarországra való költözés, igényelném” – fogalmazott. Ám, mint mondta, kicsit tart is tőle, mert szerinte a mostani szlovák vezetés egyáltalán nem áll pozitívan a kérdéshez. „De ha igényelném, akkor már nem érdekelne, milyen szankciókkal jár a döntésem” – tette hozzá.
Király Attila, 28 éves felvidéki vállalkozó is igényelni fogja a magyar állampolgárságot, amennyiben a magyar parlament elfogadja a törvényt. Mint elmondta, azért döntött így, mert magyar, és így erősebben kapcsolódhat az anyaországhoz. „Másodsorban több lehetőséget látok magamra nézve, nagyobb mobilitást” – tette hozzá. Király Attila egyáltalán nem fél az esetleges szlovák retorzióktól. „Ugyanis semmi konkrétum sincs még kimondva egyik fél részéről sem. Sem a magyar kormány nem mondta ki teljesen, mik a pontos elképzelések a javaslattal kapcsolatban, és a szlovák fél sem, hogy az ország részéről ez mivel jár. Addig csak találgatások vannak, és riogatások. Egy biztos, állampolgárságáról az egyén csak önként mondhat le, egy kormány sem kötelezheti arra a polgárt, hogy lemondjon róla. Mint ahogy az a veszély sem fenyegetné az itt élő, kettős állampolgárokat, hogy a szlovák kormány esetleg megfosztja bizonyos jogoktól. Egyszerűen törvényileg ezt nem teheti meg” – véli a vállalkozó.
Márton Bálind Teodóra szintén mindenképp igényelné az állampolgárságot magának, és két, illetve négy éves gyermekeinek is. A vajdasági asszony hangsúlyozta: „nem szeretnék kiköltözni Magyarországra, de a lelkemnek egy biztonságérzetet adna, hogy tartozom valahová”. Mint elmondta, családjával Újvidéken, egy nagyvárosban él, ahol kevés a magyar, így nap, mint nap fokozottabban kell a gyermekeiben erősítenie a magyarságtudatot, hogy ők is megmaradjanak majd magyarnak. „Eddig nem próbálkoztunk a visszaszármaztatással, mert túl sok időt vett volna igénybe, régóta vártunk erre a lehetőségre” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy nem tart a szerb állam retorziójától.
A vajdasági Horváth Zsuzsanna és párja már az 1999-es NATO-légitámadás után kérték, majd 2002 júliusában meg is kapták a letelepedési engedélyt, ám időközben a körülmények megváltoztak, és nem települtek át Magyarországra. „Igazolványunk tehát már van, és abban az időszakban, amikor Szerbia állampolgárai vízumkötelesek voltak, nekünk nem kellett vízumot igényelni, az útlevéllel és az igazolvánnyal átmehettünk a határon. Most már erre sincs szükség, azonban úgy gondolom, hogy ha meglesz a kettős állampolgárság kérvényezésének lehetősége, abban az esetben igenis élünk vele, már csak azért is, hogy ha területileg nem is, de legalább lélekben a magyar honhoz tartozzunk” – fogalmazott lapunknak. Attól ugyanakkor nem tart, hogy az állampolgárság igénylése esetén a szerb állam hivatalosan bármilyen szankciót alkalmazna velük szemben. „Élnek itt olyan horvátok, akik a horvát állam jóvoltából rendelkeznek kettős állampolgársággal, és ezért nem esett bántódásuk, de azt nem zárom ki, hogy azok az egyének, akiknek egyébként is bajuk van a kisebbségiekkel (lásd: magyarverések), ezt nem hagyják szó nélkül” – véli Horváth Zsuzsanna, hozzátéve: épp emiatt sohasem érezhették magukat itthon – otthon.
Az idősebbek óvatosabbak?
Egy 67 éves felvidéki nő ugyanakkor határozottnak kijelentette kérdésünkre, hogy nem fog élni a kettős-állampolgárság lehetőségével. „De a szívemnek jól esik a tudat, hogy a magyar állam ekképp vállalja a határon élő magyarokat” – emelte ki. Döntését első sorban korával indokolta az fn.hu-nak. „Magyarnak érzem magam, de itt éltem le az életemet, nem érzem magam már elég fiatalnak egy ilyen komoly döntésre. Ha húsz évvel ezelőtt jön ez a lehetőség, éltem volna vele biztosan. Akkor még lehet változtatni, akár újat is kezdeni az anyaországban” – fejtette ki véleményét. A 67 éves nő azt is elmondta: „Féltem a szlovák kormány szankcióitól azokat, akik igénybe veszik. Biztosra veszem, hogy akik kettős állampolgárként itt fognak élni a Felvidéken, azokra nézve következményekkel jár majd a döntésük”.
Vali, egy kárpátaljai nyugdíjas ezzel szemben kora ellenére határozottan kijelentette lapunknak, hogy igényelné az állampolgárságot. Mint fogalmazott, első sorban azért, hogy bizonyítsa magyarságát, ám az ingyenes magyar egészségügyi ellátás is vonzó számára. Kérdésünkre elmondta, hogy környezetében a magyarok 90 százaléka igényelni fogja, annak ellenére, hogy mivel Ukrajna nem támogatja a kettős állampolgárság intézményét, ez rizikóval is járhat.
Persze, hogy igényeljük, ez a normális. A magyar igazolványt is azonnal kikértük – reagált lapunk kérdésére a 62 éves marosvásárhelyi Dósa Vilmos. A nyugdíjas férfi elmondta: az állampolgárság jár neki, hiszen papírja van róla, hogy édesapja, aki 1910-ben született, magyar állampolgár volt, akitől állampolgárságát jogtalanul vették el. Mint elmondta, eddig azért nem kérte a visszahonosítást, mert túl sok „hercehurcával” járt volna. Dósa Vilmos kihangsúlyozta: nem érdekből, hanem lelki okokból, illetve a gyerekei miatt szeretne kérvényezni. Arra a kérdésünkre, hogy számít-e bármilyen hátrányra, ha kettős állampolgár lesz, azt mondta, nem tart semmi ilyesmitől, hiszen Románia nemrégiben pár hét alatt 400 ezer moldovai románnak adta meg az állampolgárságot, és újabb egymillió kétszázezer embernek tervezi.
A népszavazás után nem kell
Egy másik vajdasági családanya, Szilvia ugyanakkor nem gondolkozott még el azon, igényli-e a dokumentumot. Mint fogalmazott, a sikertelen 2005-ös népszavazás csalódást és sértettséget okozott benne: „Kiderült, tévhitben éltem, mégsem tartozom oda”. Egyelőre nem tudja, megigényli-e majd, hiszen az egyetlen dolog, ami miatt hasznos lett volna számára, a vízum, ám tavaly óta már ő is vízummentesen utazhat, így ez sem ösztönzi már.
A 2005-ös népszavazás miatti kiábrándultságáról beszélt Batizán Emese erdélyi szociológus is. Elmondta, hogy az akkor történtek akkora vihart kavartak lelkében, hogy nem foglalkoztatja a kérdés, annak ellenére, hogy jó kezdeményezésnek tartja. „Ha igényelném, csak a szimbolikus vonzata miatt, az egészségügyi ellátás miatt például nem mennék át, csak akkor, ha erre igazán szükség lenne – ezt viszont csak román állampolgárként is megtenné” – fogalmazott.
A Marosvásárhelyen élő Gyopár keményebben fogalmazott lapunknak. „A 2005-ös népszavazás után már nem is akarok magyar állampolgárságot. Nem látom értelmét, rossz tapasztalataim vannak: a magyarországi magyarok az erdélyieket románnak kezelik. Akkor inkább büszkén maradok erdélyi magyar” – fogalmazott.
Angyal Ágnes, Oszoli Annamari-FN
