Az alkoholista olyan alak, aki többet iszik, mint az orvosa – mondja a régi bonmot. A korrupt politikus pedig az, aki többet lop, mint a barátaim – állítja közvetve Štefan Hríb a szombati Új Szó Száz nap című írásában.
Három napig vártam, hogy megszólaljon valaki. Feltételeztem, néhányan csak elolvasták az írást, amely szerintem Štefan Hríb publicisztikai és emberi-polgári megnyilvánulásainak egyik mélypontja. Ám mindenütt csend honol, a jelek szerint nemigen van az ügyben közvélekedés. Belerúgni az MKP-ba, a Fideszbe, Csákyba, Orbánba, Kövérbe – azt lehet, néha ok nélkül is. De ha ez a Štefan gyerek mond egy kardinális marhaságot, azt illik nem észrevenni. Arra akár fel is lehet nézni.
Az inkriminált írásban Hríb Radičovát kritizálja, amiért az keményen fellép az új kormánytagok korrupt viselkedésével szemben. Szinte hihetetlen: közvetve azt javasolja Radičovának, hagyja csak lopni a saját kormánytagjait, nehogy szétverje ezáltal a koalíciót. „A kormány erős bírálatáért maga a kormány a felelős. Konkrétan annak főnök asszonya. Miért? Mert a zászlajára tűzte a korrupció elleni harcot. Igen, éppen ez a csodálatos fogadalom rontja Radičová kormányának hitelét és csökkenti szimpatizánsai százalékarányát. A korrupció elleni harc mint a kormány fő feladata Iveta Radičová stratégiai hibája volt, a száz nap legnagyobb ballépése, ami sírba viheti a kormányt.”
Hihetetlen, ha nincs leírva, nem hiszem el. Iveta, inti őt Hríb, fordítsd el a fejed, ha rájössz, hogy kormányod tagjai lopni akarnak. A baráti lopás tolerálandó, csak azt a fránya másik oldalt kell elítélni ilyesmi miatt.
Hríb szerint nem az a vérlázító, hogy ennek az új kormánynak már a száz nap letelte előtt korrupciós ügyei vannak, hanem az, hogy ezt a miniszterelnök asszony szóvá teszi. Nem az a kínos, hogy az a vegyes párt, amelynek érdekében Hríb is vastagon kampányolt a választások előtt, már két államtitkárt is kénytelen volt leváltani a száz nap letelte előtt, hanem az, hogy valaki ezt nem tolerálja nekik.
Provincionális ez, de nagyon. Ha mások lopnak, az bűn, akkor kiáltani kell. Ha a miéink, akkor…
Pišta, olvastad a bukaresti Marx-szobor graffiti-feliratát? „Világ proletárjai, bocsássatok meg” – állt ott nemrégiben, s a humoron túl ez valóban egy őszinte megnyilvánulás volt. Felénk ezt így lehetne mondani: szlovákiai magyarok, bocsássatok meg, hogy hozzájárultam a becsapásotokhoz. Elfogadhatatlan szerecsenmosdatás helyett ez bizony sokkal tisztességesebb lenne.
Bizony, bizony, ha a fogkrém már kibújt a tubusból, nehéz azt oda visszanyomni. Valahogy így van ez az igazsággal is. Vagy mégiscsak létezne kettős mérce?
Akkor viszont mi is megkérdezhetjük magunktól: milyen változás történt júniusban Pozsonyban? Mitől jobb ez a koalíció az előzőnél?
A magam részéről nem hiszem, hogy a régi Bob Dylannek lett volna igaza, amikor azt mondta: ahhoz, hogy becsületesek legyünk, a törvényen kívül kell éljünk.
Csáky Pál
