A gimnáziumi éveim alatt kezdtem el írogatni. Sokáig csak „az asztal-fióknak“ és a magam örömére, azonban folyamatosan figyelemmel kísérve a szlovákiai magyar irodalom alakulását, annak művelőit. Igyekeztem tanulni a „nagyoktól“, az Irodalmi Szemle hűséges olvasója lettem.
Aztán elérkezett az idő, hogy alkotásaimat szakmai bírálatra bocsássam. Levélben megkerestem Dr Fónod Zoltánt, az Irodalmi Szemle főszerkesztőjét és izgatottan vártam a kritikát. Bevallom, kellemesen csalódtam a válaszban, amely sokkal inkább volt szakmai, sőt, emberi útmutatás, mint kritika. Soha nem felejtem el, mekkora hatást gyakorolt rám a Főszerkesztő Úr korrekt, emberi hangja, jóindulatú biztatása és segítő szándéka. Jó érzéssel tölt el, hogy tanácsai-val mind a mai napig segíti a munkámat, erősíti az önmagamban való hitet úgy, hogy mindig szakít időt a kérdéseim megválaszolására is.
Csodálom azt a munkát, amelyet hittel és töretlen akarattal a szlovákiai magyar irodalom szolgálatában végez már hosszú évtizedek óta, és ezúton tisztelgek a ma 80 éves egyetemi docens, irodalomtörténész előtt azért a példaértékű kitartásért, amelyet a nehézségek ellenére is mindig tanúsított. Valamint köszöntöm őt születésnapja alkalmából, és kívánok neki jó egészséget, töretlen alkotókedvet, hogy még sok-sok kincscsel gazdagíthassa és színesíthesse a felvidéki és az egyetemes magyar irodalmi élet palettáját. Isten éltesse Főszerkesztő Úr!
Bodnár Éva, Kistárkány
{iarelatednews articleid=”25088″}
