Ha Robert Ficonak sikerülne kifognia a meséből ismert aranyhalat, hogy elsusogja neki három kívánságát, akkor valószínűleg ugyanazok az óhajok lennének, mint amiket az ellenzék amúgy is teljesít, mégpedig magától – aranyhal nélkül. Fico elsőnek minden bizonnyal azt szeretné, hogy az SDKÚ lassan kezdjen szétforgácsolódni. Pontosabban, hogy elhagyja a pártot Liška, Kubovič, Prokopovič, Kuruc…és további ártalmatlan gyalogtagok, akik tartalék gyanánt kínálkoznának fel a vezetőségnél azzal a feltétellel, hogy a lestrapált SDKÚ élén továbbra is Dzurinda marad. Második kívánsága minden bizonnyal az volna, hogy a KDH-ból távozzék Palko és Mikloško. A kereszténydemokraták élén, természetesen az átlátható – bár az utóbbi időben inkább láthatatlan – Hrušovský maradna. Végül Fico harmadik kívánsága az lenne, hogy az MKP-n belül hadd erősödjék meg Csáky és Duray pozíciója, akik előbb vagy utóbb biztosan padlóra küldik nemcsak az MKP-t, hanem az egész „jobboldali szövetség”-et.
Fico ebben az időszakban igencsak elégedett lehet. A jobboldali pártok összeszedték minden maradék erejüket és hihetetlen elszántsággal kezdtek hozzá saját sírjuk megásásához. Fico Smer pártját a jövőben nincs, aki veszélyeztesse. Dzurinda, Hrušovský és Csáky ambíciója már olyannyira megszégyenítően szerény, hogy alig-alig tud létezni. Az erő mobilizációjára és a harci kiáltásra az ellenzéken belül már senkinek sincs ereje, talán egyedül Daniel Lipšicnek, akit azonban Hrušovský Dzurindával egyetemben azon nyomban lecsillapított. Mondván, hogy állítólag túlságosan is „forrófejű”.
A „szocialisták” meggyőzően győztek a jobboldallal folytatott harcukban, politikailag és a jövőt tekintve egyaránt. Dzurinda régi terve – integrálni a jobboldali erőket és a szlovák politika magjának lenni – füstbe ment. Éppen úgy, mint a konkurens KDH terve, amely annak idején mint „erős néppárt” szeretett volna feltörekedni.
Az egyetlen, akinek maradéktalanul sikerült az összes tervét teljesíteni, tehát nem más mint Fico. A Smer ugyanis valamennyi balodali pártot bekebelezte és teljesen vörösre színeződött eközben, mialatt a politikai spektrum közepén foglalt helyet, bármiféle konkurencia nélkül… A legrosszabb az egészben azonban az, hogy Fico mindeközben egyáltalán nem fogta ki az aranyhalat, nem gondolt ki és nem tett semmi érdemlegeset. Mindössze abban volt szerencséje, hogy valóban varázslatos ellenfeleket „fogott ki”.
Daniš Dag, Pravda, FelvidékMa
