Budapesten a Corvinus Egyetem adott otthont a Választási válaszút elnevezésű konferenciának, mely a Political Capital Institute és az egyetem közös rendezvénye volt a magyarországi választási reformról.
A konferencia 4 előadása, kerek asztal beszélgetése érintette valamilyen szinten, szempontból a határon túli magyarok választójogának kérdését.
Az első órában Az új Alaptörvény rendelkezései a választási rendszerről című témában hallhattuk az érvek ütközését Dr. Jakab András alkotmányjogász, Dr. Kukorelli István volt alkotmánybíró és Dr. Fleck Zoltán jogszociológus párbeszédében.
Jakab András összefoglalta, hogy milyen különbségek fedezhetőek fel a jelenleg hatályos Alkotmány és a 2012 elején hatályba lépő Alaptörvény között a választási rendszer tekintetében. Kiemelte, hogy kikerült a rendelkezések között az állandó lakóhely kötelezettsége és a XXIII. Cikk (4). bekezdését, amiből levonható egy olyan feltételezés, hogy a határon túli választópolgárok szavazata nem lesz teljes értékű. Ez felveti az egyenlőség elvének megsértését is.
Egy közönség egy tagja (Kisebbségi biztos munkatársa) felvetette, hogy a jelenlegi politikában a határon túli magyarok és a haza kisebbségek fogalmát össze akarják mosni, és ezt kikerülni, a hozzászóló véleménye szerint, egy külön határon túli listával lehetne.
A második előadás kifejezetten a külföldi magyarok választójogáról és ennek elméleti és gyakorlati problematikájáról szólt. Azt a kört Halász Iván egyetemi docens kezdte, aki felvázolta a lehetséges utakat európai szemszögből. Halász úr által felvetett fő kérdéskörök:
• Hogyan történjen a szavazatok begyűjtése: külképviseleteken keresztül, postai vagy elektronikus úton, megbízottak által, vagy hazautazással – mindegyiknek van hátránya
• A docens kifejtette, hogy a külhoni állampolgárok szavazati joga eu-konform megoldás, de hazánkra koncentrálva nem biztos, hogy megfelelő vita előzte meg ezt a döntést, hisz ez befolyásolja a politikai nemzet fogalmát.
• És végül felvetette az érintettség (azok szavazzanak, akik a döntéssel együtt fognak élni), a tájékozottság (jelenlegi info-kommunikációs rendszerben megoldottabb) és az arányosság (1 vagy 2 szavazatuk legyen) fogalmának problémáját.
A kerekasztal beszélgetésben megszólalt Hegedűs Dániel politológus, aki szerint nem valószínű az önálló lista megszavazása, és véleménye szerint ezek a szavazatok nem lennének meghatározóak a magyarországi politikai berendezkedést. Egyrészt, mert azok, akik a kedvezményes honosítással felveszik a magyar állampolgárságot főleg lelki, morális indíttatásból teszik ezt, és nem az aktív választói részvétel miatt, másrészt a külhoni magyarok jóval tagoltabbak pártok tekintetében, mint itthon hisszük (Jobbik, LMP, MSZP).
A harmadik résztvevő Király Zsolt a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának tagja volt. Ő a szlovák egyedi helyzetet hangsúlyozta, mivel csak Szlovákiában vesztik el a helyi állampolgárságukat ha felveszik a magyart. A szlovák magyarok közül vélhetően jóval kevesebben fognak élni ezzel a lehetőséggel, mint a többi környező országból, mivel a szlovák magyarok asszimilálódóak, viszonylag liberálisak, és hiába vallják magukat magyarnak, Magyarországhoz nem kötődnek.
Kérdésként felvetődött, hogy ez a rendelkezés nem csak a Kárpát-medencében élő magyarokra vonatkozik, hanem a nyugati, keleti régiókba kivándoroltakra is, de abban egyet értettek a felszólalók, hogy a régen távolra szakadt magyarok nem szándékoznak felvenni az állampolgárságot.
A külhoni kampány és az aktív – passzív választójog kérdésköre is érintőlegesen felmerült, és a beszélgetés vége Kukorelli István kérdésével zárult, hogy egy második kamara jobban megoldaná-e a fennálló helyzetet. Erre a kérdésre Király Zsolt adta meg a tökéletes választ: „A második kamara nem oldaná meg rosszabbul.”
Dr. Pozsár-Szentmiklósy Zoltán alkotmányjogász előadása a választási eljárásjog egyes részleteit elemezte és feltett egy olyan költői kérdést, hogy ha lesz határon túli kampány, azt ki és hogyan fogja ellenőrizni.
