Akik kiérdemelték, hogy a lexikonok hasábjain feltüntetésre kerüljön a nevük, általában egy területen alkottak maradandót. A mai nap hőse egy olyan felvidéki személyiség volt, aki élete során több mindenben nyújtott olyan sokat, hogy az utókor széles munkásságából nem szokott egyet sem kihangsúlyozni, hanem orvosként, katonaként, tudományos kutatóként egyaránt kalapot emel emléke előtt. Ő volt az, aki szorgalmával hozzájárult ahhoz, hogy a világ behatóbban is megismerhesse a tibetológia atyját, Kőrösi Csoma Sándor székely-magyar nyelvtudóst.
Duka Tivadar 1825. június 22-én a mai eperjesi járási Dukafalván jött világra egy hétgyermekes középbirtokos evangélikus nemesi család legidősebb gyermekeként. Édesapja dukafalvi és kucsini Duka Ferenc kisbirtokos volt, édesanyja pedig Szeghy Johanna. Hétéves korában, 1833-ban az Eperjesi Evangélikus Kollégiumba került, ahol grammatikát tanult. 1836 és 1838 között Sárospatakon, a helyi református kollégium diákjaként gyarapította tudását, itt szívta magába például a retorika művészetét Duka Vágó József irányításával. A feljegyzések szerint az egyik legeminensebb tanulóként volt számon tartva. 1838-ban visszakerült Eperjesre, ahol jogi ismereteit csiszolta tökéletesre, melyhez Csupka András tanítómestere is hozzásegítette. Jó tanulmányi eredményeiért Roskoványi- és Roth Johanna-ösztöndíjban részesült.
Az eperjesi Eördögh József ügyvédnél töltött két év gyakorlat után 1846-ban Pestre került, ahol Hubay József királyi személynöki ítélőmesternél és Karlovszky Zsigmond ügyvédnél teljesített szolgálatot, emellett 1846-ban ügyvédi szakvizsgát tett. Egy gräfenbergi és bécsi kitérőt követően hazatért szüleihez, majd 1848 márciusában tért vissza Budára.
1848 áprilisában, az első felelős magyar kormány megalakulásakor a Pénzügyminisztériumban lett tisztviselő, de nemsokára már a frontvonalban találta magát.
Nemzetőrnek jelentkezett, Parendorfban, majd Lipótváron állomásozott egységével. Lassan Görgey Artúr is felfigyelt rá, különösen a schwechati csatában nyújtott bátor magatartása miatt, és segédtisztévé fogadta. A háború ideje alatt fővezéri titkár és hadsegéd volt, olykor futárszolgálatot töltött be a fővezér és a kormány között. Hadifogságba került, ahonnét megszökött, és Graefenbergen át Drezdába menekült. 1849 decemberében Párizsban kötött ki, ahol Andrássy Gyula azt tanácsolta neki, hogy lépjen orvosi pályára, melyhez anyagi támogatást is kap. Ezzel elkezdődött életének egy új szakasza.
Duka Londonban, a Szent György Kórházban vágott bele új szakmájának elsajátításába.
A kezdetben németet tanított egy középiskolában, ebből tartotta fenn magát. Orvosi pályafutásában fontos momentum volt, amikor egyik tanára, Joseph Pollock tudomást szerzett Duka katonai múltjáról, és édesapja, Sir Pollock tábornagy figyelmébe ajánlotta. 1853-ban Duka Tivadar átvehette orvosi diplomáját, melyhez katonaorvosi kinevezést is kapott.
Először Bengálban látta el a tábori orvosi munkával járó feladatokat, majd a Gangesz menti Monghir főorvosa lett.
Ez idő tájt érezte kötelességének azt, hogy felkutassa Kőrősi Csoma Sándor nyomait, összegyűjtötte a nagy tibetológus könyveit és hagyatékát, olyanokkal is beszélgetett, akik ismerték őt.
Természetesen eredményeit papírra is vetette. Közben Miss Taylor személyében a szerelem is rátalált, Kalkuttában fogadtak egymásnak örök hűséget, és 52 évig éltek boldog házasságban, melyből fiaik születtek. 1866-ban a Himalája lábánál fekvő Szimlába került, majd 1870-től Dardzsiling kormányzójaként folytatta pályafutását. 1874-ben elhagyta Indiát és nyugdíjba vonult ezredesi rangban. 1877-ben végleg visszatért Londonba, majd egy dél-angliai kisvárosba, Bournemouthba költözött, ott érte a halál 1908-ban.
Duka Tivadar orvosi és földrajzi tanulmányait, valamint a Kőrösi Csoma Sándor megismertetéséért kifejtett munkásságát elismerve 1863-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, 1900-ban pedig tiszteletbeli tagjává választotta.
Angliában sem vették félvállról tudományos tevékenységét, 1884-től az angol királyi Ázsia Társaság tagja lett, majd a Brit és Külföldi Biblia Társaság választmányi tagja, 1904-től alelnöke lett. Halálát követően 1925-ben a Magyar Tudományos Akadémia alapításának 100. évfordulóján a Brit Akadémia köszöntőlevelet küldött Budapestre. Ebben öt magyar tudós nevét emelték ki, mint azon fontos személyekét, akik – az angol nézőpont szerint – a legtöbbet tettek az egyetemes tudományosság szempontjából. Ők a következők voltak: Kőrösi Csoma Sándor, Vámbéry Ármin, Stein Aurél, Goldziher Ignác és Duka Tivadar.
Főbb művei: Két levél a Ganges partjairól Kőrösi Csoma Sándorról (1858), A Gangesparti éghajlati bajokról (1860), A poklosságról, Az orvosi tudomány állása Kelet-Indiában, Levél a Gangesparti éghajtali bajokról, Levél Monghyrból Keletindiában (1861), Adalék Kőrösi Csoma Sándor életiratához (1864), Megjegyzések, a cholera támadása és gyógykezelése körűl (1866), Alsó-Bengal physikai és éghajlati tekintetben (1867), Néhány megjegyzések a Keletindiában, különösen a Himalayák tájain előforduló lázak jelenségeiről (1881), Emlékbeszéd William Stephen Atkinson külső tag felett (1881), Life and Works of Alexander Csoma de Kőrös (1885), Kőrösi Csoma Sándor útja Közép-Ázsiában (1885), Első benyomások Kelet-Indiában. A hindu társadalom alaptörvényei (1888), Schiller Szinesi Salamon Márk, magyar tudós Londonban (1890), Néhány szó az idegen neveknek magyar helyesírásához (1889), A Magyar Tudományos Akadémia három keletindiai tagja, Buddhista emlékek Akadémiánkban (1891), Kossuth és Görgey (1898), Kőrösi Csoma Sándor (B1898), Levelek a boer–angol háborúról (Budapest, 1901).
Baktay Ervin így vélekedett Duka Tivadarról:
„Duka Tivadar – aki 1848-49-ben a legnagyobb magyar katonának, Görgey Arturnak segédtisztje és kedvence volt, majd néhány évvel a szabadságharc után hontalan vándorlásaiban Indiába jutott s ott, mint orvos előkelő állást nyert brit-indiai szolgálatban – hézagpótló feladatra vállalkozott, amikor megírta Kőrösi Csoma Sándor életrajzát. * * * Csoma különös, mondhatni különc ember volt, ehhez hozzájárult szinte hihetetlen szerénysége, amely megakadályozta abban, hogy leveleiben és jelentéseiben magáról, útjairól és céljairól néhány szűkös megjegyzésen kívül említést tegyen. Annál dicséretesebb, hogy Duka e hiányos anyagból is kitűnő és a lehetőségig kimerítő művet írt.”
Felhasznált irodalom:
https://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/duka.html
https://www.tkbe.hu/emlekoldal/duka-tivadar-1825-1908
http://csoma.mtak.hu/hu/dukativadar.htm
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/MuMaTu-a-mult-magyar-tudosai-1/duka-tivadar-EB2/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Duka_Tivadar
