A koronavírus-járvány miatt csak egy év csúszással, a napokban mutatták be Komáromban a Lilium Aurum gondozásában megjelent kötetet, mely összefoglalja a rendszerváltás után, előbb a csehszlovákiai magyar, majd a szlovákiai magyar képzőművészet „eredményeit és értékeit”.
A „Felvidéki kortárs magyar képzőművészetünk (1990–2020 között)” címmel megjelent könyv 176 oldalon mutatja be azt a 46 alkotóművészt és további négy tiszteletbeli tagot, akik tagjai az 1990-ben Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek, majd Szlovákia megalakulását követően a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága jogutódjának, a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületének (MAMSzE).
A könyv szándéka szerint igyekszik felmutatni, hogy ezen szervezeteken keresztül miképpen sikerült a felvidéki kortárs magyar vizuális kultúrát segíteni, megőrizni, gyarapítani hazai és külföldi kiállítások, konferenciák, szakmai előadások, workshopok megvalósításán keresztül.
A könyv büszkélkedik a tagok elért eredményeivel, megérdemelt kitüntetéseivel. Ezen felül olvasható benne Szakolczay Lajos művészeti író elismerő véleménye a felvidéki kortárs képzőművészekről a teljes Kárpát-medencei kortárs magyar képzőművészet vonatkozásában. Az egyesület művészettörténészei, művészeti írói pedig számos aktuális és megoldandó problémára hívják fel a figyelmet a kötetben – ilyen többek között a műalkotások, gyűjtemények jövőjét firtató kérdés, vagy a határon túli magyar képzőművészet befogadásának kérdése az egyetemes magyar művészetbe.
A könyv szerkesztője, Lacza Tihamér bevezető sorai arra mutatnak rá, milyen cél vezérelte a szerkesztőket a könyv összeállításakor.
Ez pedig nem más, minthogy vázlatosan összefoglalják „mindazt, ami a felvidéki képzőművészeti életben történt” az elmúlt harminc évben, „de mindenekelőtt azt a tevékenységet és igyekezetet, amelyet a legnagyobb szlovákiai magyar képzőművészeti szerveződés kifejtett”.
Lacza Tihamér megjegyzi: a könyv eleve nem törekedhet teljességre, hiszen csak a hozzáférhető dokumentumokra, a művészek által közölt adatokra, illetve az általuk legfontosabbnak tartott reprodukciókra hagyatkozhattak. A szerkesztés során fontos szempont volt, hogy a könyv olvasójával megismertessék azokat a színtereket – kiállítóhelyeket, galériákat, szimpóziumokat és rendezvényeket –, amelyek fontos szerepet töltenek be a felvidéki magyar kortárs képzőművészek életében. Ilyen fontos, bár „csak virtuális” színtér volt az Atelier művészeti folyóirat, amely épp ezért egy rövid fejezetben szerepel is a könyvben.
A könyvbemutatón, amely a Csemadok Komáromi Alapszervezetének szervezésében valósult meg, Kopócs Tibor festőművész mutatta be a könyvet, akit Batta György író kérdezett.
(Szalai Erika/Felvidék.ma)
