Béres Ferenc 1922. december 3-án egy kis abaúji faluban, Gagybátorban született szerény jövedelmű családban.
Szüleitől örökölt kivételesen szép énekhangjára már az elemi iskolában felfigyeltek. Nehéz anyagi helyzete miatt a tanulmányait egy kereső foglalkozást biztosító technikumban folytatta Miskolcon, itt szerzett fa- és fémipari technikusi végzettséget. Azonban nem csak ezt, hanem a középiskolát is elvégezte, mégpedig a Sárospataki Református Gimnáziumban, ami megalapozta későbbi erős református hitét és elkötelezettségét. Amikor választhatott, hogy hol tanuljon tovább, környezete buzdítására a Pázmány Péter Tudományegyetem művészettörténet és néprajz szaka mellett döntött.
Béres Ferenc, a felfedezett
Zenei karrierje 1945-ben indult el, amikor huszonhárom évesen Budapestre költözött. 1946-ban a Muharay Elemér-féle népi ének- és táncegyüttesben énektudása mellett sikeresen kitanulta a furulya- és a táncművészetet is. Ekkor figyelt fel rá Keresztury Dezső akkori vallás- és közoktatási miniszter, aki rengeteget segített művészi pályájának elindításában. Neki köszönhető, hogy rendszeres szereplője volt a Magyar Rádió műsorainak, így országos ismertségre tett szert. Művészi pályafutása meredeken ívelt felfelé. 1948-tól a Honvéd Együttes énekes és hangszeres szólistája lett.
Ebben az időszakban került kapcsolatba Kodály Zoltánnal, akinek támogatásával művészete kiteljesedett, véglegesen elkötelezve magát a magyar dalkultúra kimagasló színvonalú képviseletére, népszerűsítésére. Kutató, anyagfeltáró munkássága páratlanul gazdaggá tette énekművészi repertoárját.
Béres Ferenc, a meg nem alkuvó
1956 őszén a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének tagjaként kínai turnéjuk alatt érte a magyarországi forradalom, majd az ezt követő véres szovjet beavatkozás híre. Moszkvában kellett volna fellépnie az együttesnek, amit ők egyöntetűen megtagadtak. A megtorlás a hatalom részéről nem maradt el. A néphadsereghez tartozó művészegyüttes tagjaként a honvédség alkalmazta, katonai rendfokozata volt, ezért hadbíróság elé állították, majd lefokozták, állásából kirúgták. Művészi munkát éveken keresztül nem vállalhatott.
Béres Ferenc erre az időszakra így emlékezett vissza:
„A Honvéd Együttes széthullása után egzisztenciális helyzetem mélyre süllyedt. Értéktárgyaim eladogatása után napszámos munkára is kényszerültem. Nehéz helyzetemből Kodály Zoltán anyagi és erkölcsi segítsége mentett meg. Bátorító szava, nyitott és őszinte segítőkészsége meggyőzött arról, hogy minden nehézséget le kell győzni, és a pályát folytatnom kell. Nehéz helyzetemből közel három esztendő múltán tudtam csak kilábalni.”
Béres Ferenc, a visszatérő
A megtorlások után pár évvel Kodály szívós pártfogásának köszönhetően ismét visszatérhetett a művészi életbe. Újra kezdődhettek a turnék is, amelyek során eljutott többek között Ausztráliába, Új-Zélandra, Belgiumba, Hollandiába, Svájcba, Grúziába, de koncertezett Japánban és Kanadában is. Emellett számtalanszor fellépett idehaza, valamint Erdélyben és Kárpátalján is. 1963-ban a párizsi nemzetközi énekversenyen nagydíjat nyert, majd utána nemsokára az Országos Filharmónia szólistája lett, a címet egészen haláláig megőrizte. Mindezek mellett számtalan koncertet adott idehaza, Erdélyben és Kárpátalján is.
Béres Ferenc, az adakozó
1968-ban a saját képzőművészeti gyűjteményének – festmények, rajzok, szobrok, kisplasztikák – felajánlásával, valamint művésztársai hasonlóan önzetlen támogatásával megalapította a Sárospataki Galériát. A város mindezért 1970-ben díszpolgári címet adományozott neki. 1991-ben minden ellenszolgáltatás nélkül elvállalta a Sárospataki Református Gimnázium Alapítványának kuratóriumi elnöki tisztét, amely minőségben mindent megtett a függetlenségét visszanyerő intézmény anyagi önállóságának megteremtéséért. Több koncertet is adott, amelynek bevétele, valamint a fellépő művészek gázsija is az alapítvány számláját gyarapította. Gyűjtéseket indított a gimnázium korábbi, de Magyarországról elszármazott diákjai körében is. Az általa fáradhatatlanul szervezett közadakozás tette lehetővé, hogy Egressy Béninek, a Szózat megzenésítője születésének 175. évfordulójára, 1989-ben szobrot állíthattak a gimnázium iskolakertjében.
1976-ban a magyar állam munkássága elismerése jeléül a legmagasabb állami zenei kitüntetésben, Liszt Ferenc-díjban részesítette.
Ő maga egyik memoárjában így emlékezik vissza életútjára:
„Pályám különös és különleges szolgálat: a magyar énekkincs tolmácsolásán keresztül népben-nemzetben élni, érezni, cselekedni, az érzelmek húrjain a szépség, a jóság, az emberibb élet, egy jobb világot váró emberi akarat dallamait megszólaltatni. Ez pályám, életem rendje, ez az én hitvallásom!”
1960-ban házasságot kötött Simig Erzsébettel. Három fiuk született: Ferenc (1960), Gábor (1962) és Bálint (1967). A magyar énekművész, furulyaművész, népdalénekes 1996-ban hunyt el. 1998-ban a krasznokvajdai körzeti iskola felvette nevét. 1999-ben megkapta a posztumusz Magyar Kultúra Lovagja díjat. 1999-ben a Farkasréti temető művészparcellájában felavatták síremlékét. 2006-ban Sárospatakon a Főgimnázium kertjében avatták fel a művész mellszobrát. 2006-ban a gimnázium Béres Ferenc-Alapítványt hozott létre, amelyből egy-egy tehetséges diákot jutalmaznak.
(reformatus.hu/Felvidék.ma)
