Szilveszterkor, az egyik gútai töltőállomáson – várva, amíg elkészül a mosóban az autóm – megvásároltam egy, a baloldalhoz köthető ismert napilapot. Egyrészt azért, hogy lássam, mit is ír az amúgy „szociálisan érzékeny” kormányközeli sajtó, így az év utolsó napján…
… másodsorban azért, hogy „tréningezzem” szlovák nyelvi és szövegértelmezési képességeimet a homogén magyar közegben, amely így vagy úgy, kényszerűség nélkül, előbb vagy utóbb megkopik. (Még vannak tömbmagyar területek – hála a gondviselésnek -, legyen az a legnagyobb hátrányuk, hogy nem fejlődik az ott élő magyarok szlovák nyelvi képessége… Azon egyébként lehet segíteni.)
Mindjárt az első két oldalon egy (a főszerkesztő által) frappánsnak vélt cikk jelent meg a következő címmel: A Szlovákokról alkotott előítéletek. A vélemények változnak. (Stereotypy o Slovákoch. Názory na nás sa menia).” Gondoltam, kulturális antropológusként még érdekelhet is e cikk. Ez annyit jelent, hogy számomra olvasható, nem száraz gazdaságpolitikai okfejtésről van szó. Egyébként is szilveszter napján, még a „legpolitikaibb” napilapok is vicces cikkeket, óév végi összegzéseket közölnek. Az egész évet beleszámítva talán ilyenkor a „legobjektívebbek”.
Azonban az „igazság lapjának” esetében csakhamar „ki kellett józanodnom” még szilveszter délelőttjén, mert a kiragadott szövegrészletként ezt olvashattam mindjárt az írás elején: A Szlovákiáról alkotott kép változott. A magyarok frusztráltak, mivel külföld sikeres országként tekint Szlovákiára, amíg Magyarország gazdasága visszaesőben van és nemzetközi kritika alá esik.
Természetesen elgondolkodva, az orrom alatt „keserűen mosolyogva” (mint szlovákiai magyar több síkon megközelítve érezhettem, hogy talán ez is egy bújtatott célkitűzése volt az írásnak) tovább olvastam, és az előbb említett szövegrészletnek bővebb kifejtésével is megismerkedhettem. Több minden eszembe jutott. Elsőre az, hogy mennyire izzadságszagú, erőltetett, amit könnyed hangulatú írásként próbálnak tálalni a napilap olvasóinak (a szlovák társadalomnak, megint Magyarországról, következésképpen a magyarokról, így a sorok között rólunk is) az év utolsó napján. Szerintem sokan emlékeznek a „megboldogult cocialista” progpagandára, ahol az „imperialista nyugatot” irigynek ábrázolta az egypárti sajtó, vagyis propagandisztikus szövegeikben visszatérően arra próbálták terelni a figyelmet, hogy a kapitalista világ mennyire irigykedve figyelte a kommunista gazdasági csodát és társadalmi fejlődést. Hát igen. Meg kell, hogy tudja a szlovák társadalom szilveszter napján, hogy a magyarok mennyire „irigykednek” a „valaha kistestvérnek” vélt szlovákokra.
Visszatérve az íráshoz, legalább a baloldali lap szocialista propaganda gyökereihez hű maradt. Másodsorban azonnal feltűnt egy zavaró momentum mindjárt a cikk olvasása közben, mégpedig az, hogy Szlovákia január 1-jén ünnepelte önállóságának huszadik évfordulóját. Akkor vajon miért foglalkozik az év (évek) folyamán Magyarországgal és a magyar társadalom véleményével nem először oly hangsúlyosan – egy a csehektől éppen csak húsz éve és a „magyar rabságból” több mint kilenc évtizede megszabadult fiatal állam.
Mintha Pozsony szeme még mindig Budapest felé tekintene. Innen várják magukra nézve a pozitív megerősítéseket, talán táplálva önazonnoság-tudatukat a negatív magyar politikai és társadalmi fejleményekből. (Imitt-amott a picit később igazolt jó stratégiai ötleteket lopva a magyar kormánytól, de ezt természetesen nem reklámozva, lásd. 2002 – Dzurinda-kormány, 2012 – Fico-kormány, mindkétszer a szlovák média által oly gyakran kárhoztatott Orbán-kormánytól.) Hűha…, mert ha így áll a helyzet, akkor ez csak virtuális és vizuális önállóság Szlovákia esetében, vagy esetleg ez egy hatalmas, mind a mai napig tartó leküzdetlen történelmi komplexus?
A kérdésre, tovább olvasva az írást, majdnem megtaláltam a helyes választ. A következőkben ugyanis kifejti a cikk írója, hogy: – „Magyarországon Szlovákia megítélése megváltozott, ezt Papucsek, cseh és magyar témákban megbízott hírtudosító állítja, már Budapesten nem buta tótózzák le a szlovákokat. csak a szélsőségesek”. Ezek után világossá vált számomra – lehetséges, hogy azért mert magyar nemzetiségű olvasóként talán túl érzékeny vagyok – hogy gyakorlatilag eltűnt az írás valódi célkitűzése. Egy szerintem már régen nem létező, vagy inkább meghaladott magyar előítéletet próbált a lap bemutatni. Majd valahogy a „jelenben megváltozott magyar előítéletet a szlovákokkal szemben” Szlovákia pozitív európai gazdasági megítélésének tulajdonította, vagyis a magyarországi szemléletváltást gyakorlatilag a szlovák gazdasági csoda számlájára írhattuk.
Az fel sem merült a cikk írójában, hogy a magyar társadalmat rendkívül általánosítja, hiszen leszámítva a csúcsértelmiséget (értve ezen azon elvakult európai gazdaságpolitika mindenek-felettiségét támogató közgazdászait), Magyarország állampolgárait nem igazán a szlovákok megítélése foglalkoztatja. Budapest nem Pozsonyra figyel – gyakran ez a szlovákiai magyarokkal való történések szempontjából sem mindig pozitív jelenség – sőt sajnos el kell mondani, hogy Szlovákia gazdasági „fejlettségéről sem tud sokat az átlag magyarországi polgár, és legtöbbször, ha már a magyarországi társadalom szlovákokról alkotott jelenlegi képére kíváncsi a írás szerkesztője, azt sokkal inkább a Szlovákiában élő magyarokhoz való viszonyulás határozza meg, gyakorlatilag a rendszerváltoztatás óta.
Épp az előbbi megállapításból kifolyólag, ha a jelenben nem is „buta tótózzák” le a magyarok a szlovákokat (már csak azért sem, mert pont a szerző által említett „szélsőséges” jobboldali pártokban nagyon sokan származnak Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből, akik pontosan szlovák – tót gyökerekkel rendelkeznek és ezt büszkén vállallják – személyes beszélgetések alapján), azért Szlovákia megítélése nem sokat javult. A fenti sorok alapján ezek a viszonyítgatások, egy állítólag a jelenben frusztrált közösséghez, főleg szilveszteri cikkben, ilyen nagy terjedelemben, nem vall egészséges magabiztosságra a szlovákok körében sem, csak látszólagosan. Ez még érdekesebbé tette az egész írást és célkitűzésének kiderítését, ugyanis semmi sincs véletlenül, főleg nem a médiában.
Szóval a cikkben oda jutottunk, hogy a szerző nem a szlovákokról alkotott 21. századi képpel-sztereotípiákkal foglalkozott, hanem az írás túlnyomó részében éppen egy másik nemzetet sztereotipizált. Mégpedig a jelenlegi magyar társadalmat, és ehhez segítségül sajnos az alapiskolában szerzett történelmi ismereteit használta fel, amelyekben a 19. és 20. század eleji magyar társadalmát időutaztatta a jelenbe. A magyarokon kívül, még a csehekkel és egy picit az osztrákok szlovákokról alkotott szterotípiáival is foglakozik (az osztrákok egyébként nem tudtak képet festeni a szlovákokról, megállapításaik kimerültek a csehekhez való hasonlítgatásokban). Tehát a történelmi kötődések még mindig meghatározóak egy állítólagosan a jövőbe néző (bal-liberális) ideológiát való napilapnál. Ennyit tehát a „baloldali irányról”, amely ugye állítja magáról, hogy nem a múltba néző…
Zárásképpen talán még az is lehet, hogy mégis csak fiatal a szlovák társadalom, és mivel az írásban a szerző saját maga megjegyezte, hogy a többi európai nemzet sem ismeri eléggé még a szlovák nemzetet – az elmúlt húsz év interakciói sem voltak elegek – ezért talán érdemesebb és érdekesebb lett volna saját szlovák önképről is megnyilatkozni, így búcsúztatva az óévet. Lehet, hogy az talán mégis csak „szilveszteribb” és frappánsabb lett volna, azonban biztosan nem könnyebb. Egy tippem lett volna egy könnyedebb hangulatú évvégi publikációnak a címére: Az 1200 éves szlovákság képe a 21.században Gašparovič Elnök úr szemszögéből.:-)
Samu István
