2008. június 8-án lelkiatyánk, Mons. Dobos Péter meghívására a lukanényei és a bátorfalusi egyházközségekbe látogatott Mónika szerzetesnővér, hogy megossza velünk missziós élményeit, tevékenységét. Mónika nővér a Szent Ágoston Regulája szerint élő Kanonokrend Notre Dame Nővérek kongregációjához tartozik.
Mónika nővér a szerzetesrendbe még a múlt rendszer éveiben lépett titokban. Tanulmányai elvégzése után 1997-ben Párizsba küldték a francia nyelv tanulására, majd pedig 1999-ben Franciaországból missziós küldetésbe a Kongói Demokratikus Köztársaságba, Zairba. Itt egészségügyi nővérként, tanítóként dolgozott, s az utolsó három évben, a fegyházban a rabokról gondoskodott – hangsúlyozta, hogy Kongóban a fegyház olyan, mint a földi pokol.
Az afrikai földrészen élő nép nagy szegénységben szenved, nagy segítségre van szüksége, nincs szociális biztonság, pénz, élelemhiány van. A családok többgyermekesek, 8-10 gyermek születik, őnáluk ez az ideális család. Az iskoláztatást a szülőknek kell fizetni, ezért sok szegény család nem küldheti a gyermekeket az iskolába. Oly nagy az élelemhiány, hogy csak minden második nap jutnak ételhez, kukoricakásához, sokszor víz nélkül.
Ilyen körülmények között próbálnak segíteni a Notre Dame nővérek, hogy emberhez méltó életet tudjanak élni az emberek ezen a nagyon nehéz helyzetű földrészen, ahol nemcsak anyagi segítségre van szükség, hanem a szeretet cselekedeteire is.
Ezt a helyzetet az itt élő népnek nehéz elképzelni. Köszönjük meg a jó Istennek, hogy nekünk megvan a mindennapi megélhetéshez szükséges feltételünk, s egyben kérjük a Mennyei Atyát, hogy továbbra is adja meg a mindennapi kenyerünket, ahogy azt a Miatyánkban imádkozzuk.
Tóth Pesta Mária, Pázmaneum
