Mi, ki az igazi nyugtatószer?
Az Újszövetségben három helyen is (Máté 8; Márk 4; Lukács 8) olvashatunk arról, hogy a felbőszült hullámokban a tanítványok hajóját ostromló viharban, amit ők nagy veszélyként éltek át, a Mester nyugodtan aludt. Majd amikor felkeltették a tanítványok, kérésükre ráparancsolt a természeti erőkre. Mindhárom tudósítás hasonlóképpen fogalmaz: nagy csendesség lett Jézus szavára (tranquillitas magna). A tomboló erők lecsillapodtak.
Ma is ez a nagy kérdés: lehet-e, s miként nyugodt víztükörré a lelkünk? Legalább egy időre? Hiszen mi tagadás, a világ fölöttünk az éghajlati felgyorsult és hirtelen változok miatt, a világ körülöttünk a háborúk és az elképesztő események miatt, s még sok minden más behatásra a lelkünk minden, csak nem nyugodt. A timor magnus, a nagy félelem (Márk 4,41) általános, már-már globális jellemzője a mai földi életnek. Létezési karakter a félelem. S ellenszerként nem elég a politikusok mégoly okos érvelése, sem a tudósok alapos elemzése. Magyarázatokkal tele van a pince és a padlás. Több kell.
Az, amiről nehéz időkben Reményik írt 1935 csikorgóan kemény telén Kolozsvárott: „…a szív, Amíg ver, mindörökre nyugtalan. De mindörökké nyughatatlanul, Istentől mégis Békessége van”. Felbolydult, felfordult világunk értékviharában, ahol hovatovább az emberi élet csak egy könnyen félrelökhető falevél sokak szemében, vagy vagyonokat érő kincs másoknál, rá kell döbbennünk az emberi létezés alapvető tényére, adottságára. Ez pedig az, hogy egyetlen igazi és hatékony tranquillánsunk van, ez pedig az Úr Jézus Krisztus. Ő Isten-békességben tudott nyugodt maradni az életveszélyes viharban, mert tudta: mennyei Atyja Ura a hatalmaknak és a körülményeknek, az elemeknek, s az emberellenes erők tombolásának. Lehet, nem úgy teremt életben tartó csendet és nyugalmat, hogy ráparancsol az ellenséges, egymást tizedelő mai hatalmakra, bosszút lihegő családokra vagy cselszövő indulatainkra.
Hiszen a békesség nem erőszak gyümölcse, hanem az Istenre figyelés gyümölcse.
Atyánk és Urunk Jézus ma is ott tud a nyughatatlan embereknek békességhozója lenni. ahol kérdésére teljes szívvel és feltétel nélkül tudunk igent mondani. A kérdés ez: „Még mindig nincs hitetek”? (Márk 4.40). Digitális korunkban, a mesterséges intelligencia üdvösséget nem, de sorskönnyítő segítséget kínáló lehetőségei közepette is igaz: „ha van hitetek — még, ha csak egy mustármagnyi is —, és azt mondjátok ennek a hegynek: »Menj innen oda!«, akkor az oda is megy. Akkor semmi sem lesz lehetetlen a számotokra” (Máté 17,20). Egyedül Jézus a nyugtató erő, a lecsendesítő hatalom, minden más csak felzaklat, békétlenséget támaszt. Csak a hit az a mennyei-földi eszköz, amellyel képesek vagyunk átvenni Jézust, és Őbenne a nagy lecsendesítő erőt. Ahogyan egyik evangéliumi énekünk szól: „Nem érzi más azt, ha valami fáj. Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő”. Újra felfedezett drága reformációs örökségünk tiszta és tisztító szókapcsolatával: solus Christus – sola fide.
Szívima által Istentükör a szívünk
A világvallások alapvetően kétféle középpontját, centrumát ismerik az emberi testnek és léleknek. A keleti vallások a köldök körüli testtájékot tekintik centrumnak, ezt nevezik solar plexus-nak. Vallási kifejezéssel napfonat csakrának. Ezzel ellentétben a zsidó-görög-latin-keresztyén
Ha nyugtalanságok közepette Istenben békessége van, akkor ez annak következménye, amiről a 23. zsoltárban énekelt egykor Dávid, s ma a hívő ember: „Az Úr az én pásztorom. Nem szűkölködöm. Csendes vizekhez terelget engem, lelkemet felüdíti”. Szenczi Molnár Albert szép fordításában így folytatja: „Lelkemet megnyugtatja szent nevében”. Dávid és Szenczi szellemében formálta ki Isten Szentlelke, az inspiráció, a szívima ihletője bennem a címben olvasható kérést: Csendesítsd le lelkemet nyugodt víztükörré, Uram! Jézus-hittel szívimánk legnagyobb földi csodája ez: fenségesen nyugodttá képes tranquillálni, nyugtatni a lelkünket, amelyben még Teremtő Atyánk is megtekintheti jóságos arcát. Kicsiny szívtükör – Isten-tükör. Mekkora kölcsönbe kapott felértékelése ez a bűnös emberi szívnek! Isten-tükörré, embereknek is megnyugtató lelkű, szavú emberré formálódni!
Gyönyörű lélektükrök a keresztyénségben
Egykor és ma mindenütt, még a háborús borzalmak közepette, családi tragédiák örvényében, egzisztenciális hajótörésekben, a magány Robinson-szigetein is lehetséges a csoda: a szívima és általa a fenséges nyugalom, a Fenségestől kapott békesség elfogadása, és továbbadása. Krisztus Urunk mennybevitele után, már a 200-as évek elején egyiptomi sivatagi remeték, akik a tenger hullámzásához hasonló homokjelenségeket kreáló sivatagban éltek, olyan tiszta és Istent visszafénylő imaéletre jutottak, ami azóta is különös titka a keresztyén kegyességnek. A síró sivatag titkát felfejtették, mert oázissá akar válni – fogalmazták. A kristályosan és szinte sterilen tiszta, sárgás-arany homokdűnék állandó hullámzásában, formaváltásában a torinói lepelhez hasonlóan a megdicsőült Krisztus arcát vélték kirajzolódni. Vagy csak rávetítették a „homokvászonra” a bennük élő Krisztus-arcot? Teljességgel mindegy.
Lényeg: élő Krisztus a sivatagban – élő Krisztus a háborgó tengeri viszonyok között egykor és ma.
Egyedül Jézus, egyedül Ő, ahogyan Vándor Gyula énekes vallomásával énekelhetjük: „Nem látja senki, senki, aki néz, Mi van a szívben, szívnek mi nehéz. Nem látja senki, senki, aki néz, Mi van a szívben, szívnek mi nehéz. Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő, Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő. Nem ért meg senki, senki, aki él, Nem őriz, félt úgy, ha jön a veszély. Nem ért meg senki, senki, aki él, Nem őriz, félt úgy, ha jön a veszély. Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő, Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő”. Igen, Ő az élő tranquillans magnus, a nagy megnyugtató, miután bűneink és félelmeink nagy viharában felébredünk, elfogadjuk: Ő a megoldás! Ahogyan írta Róla Ravasz püspök egykoron: Ő nem csak problémákat jött megoldani, hanem bilincseket leoldani a rab életekről. Ma itt és most, mi valamennyien lehetünk átélői, részesei, tükrei Jézus tranquillans hatalmának és erejének!
Szívimáink egyszerű, hatékony módszere
A görög Athosz hegy szerzetesei a tengert lecsendesítő Úr Jézus munkája nyomán a nagy lecsendesedést, tranquillitas magnat elnevezték hészükhiának (ἡσυχί
Az egyházi év utolsó előtti vasárnapján legyen a mi nagy nyugtatószerünk, hészükhiánk, szívimánk, Isten-tükrünk ennyi, újra és újra mondva: Uram, Jézus, könyörülj rajtam!
(Dr. Békefy Lajos)
