A Fiatalok a Nemzetért Alapítvány idén is meghirdette a „Gyújts te is egy gyertyát a Don-kanyar hőseinek emlékére!” címet viselő hagyományos rendezvénysorozatot, melyhez csatlakozott a Szőgyén Öröksége Társulás, a 32. sz. Szent Mihály cserkészcsapattal és az egyházközséggel együtt.
Az emlékezés napján a Nagyboldogasszony-templomban tartott szentmisét követően emlékeztek a község emlékparkjában elhelyezett II. világháború áldozatainak emlékművénél.
Az 1943. január 12-ei, 10 óra 30 perckor megkezdődött szovjet támadás történetét és annak kimenetelét, Méri Bulcsú, az esztergomi Szent Erzsébet Gimnázium tanulója ismertette az emlékező közösséggel.
Történelmi visszatekintést mond Méri Bulcsú gimnazista (Fotó: Smidt Veronika)
A Magyar Királyi 2. honvéd hadsereget ért doni támadásról így szólt:„Ez a hadművelet a mai magyar ember szívében már csak doni katasztrófaként van jelen” – mondta el Méri Bulcsú, aki a II. világháború történelmének kutatója, majd hangsúlyozta:
A szovjet támadás 40 km széles és 20 km mély lyukat ütött a magyar vonalba, mellyel az véglegesen kettészakadt. A magyar honvédek az utolsó pillanatig fegyvereik mellett maradtak, de a szovjet túlerő ellen a legnagyobb vitézségük ellenére sem tehettek sokat.
Jány Gusztáv vezérezredes a német B hadseregcsoporttól kérte, majd később követelte a súlyponton lévő magyar csapatok kivonását, január 16-án a válasz magától a Führertől érkezett: „A 23. és 19. könnyű hadosztály állásait minden körülmények között az utolsó emberig tartani kell.”
A Don-kanyari harcokban mintegy 50 ezer magyar katona vesztette életét, közülük sokan megfagytak, legalább ennyi szerzett sebesüléseket, emellett becslések szerint 27-28 ezer fogságba esett.
„Mikor erre a vesztes csatára tekintünk, jusson eszünkbe, hogy a 200 ezer magyar honvéd hazájuktól távol 2500 kilométerre harcolt, számukra idegen, közvetett célok érdekében a -30°C, -40°C-os orosz télben. A magyar honvédek utolsó leheletükig, vitézen teljesítették a parancsaikat és álltak helyt” – mondta el a történelmi megemlékezés szónoka.
Imát mond a Hősökért Farkas Zsolt esperes-plébános (Fotó: Smidt Veronika)
Ft. Farkas Zsolt atya imát mondott a hősökért,
mindazokért, akik hűségükkel és kitartásukkal, vérük hullásával tettek tanúbizonyságot az Isten, a haza és a nemzet előtt.
Végezetül a cserkészek meggyújtották az emlékezés lángjait a II. világháború áldozatainak emlékművén, ahol 195 név van felvésve.
A szőgyéni áldozatok közül több mint százan a fronton, vagy hadifogságban vesztették életüket. Az emlékmű 1994-ben történt felavatásának ünnepségén, egy tarisznyában hozott doni földet szórt szét néhai Czuczor József plébános úr, melyet egy hozzátartozó hozott el a régi harcok helyszínéről.
„Halottaim, szép, drága halottaim,
aranyos leventéim,
árkok mélyén betakart,
erdők lehullott lombjain,
hóban, fagyban, és mocsokban,
jéggel borított pokolban,
álmokba merülve, menekülve,
otthoni tájat feledve, ölelve,
s mint a madár, haza száll a lélek…”
– hangzott el részlet az emlékezésen Hrubík Béla felvidéki író és költő verséből, majd azok a cserkészek, akik a csapat képviseletében voltak jelen, elismételték és megerősítették törvényeik közül a 2. cserkésztörvényt, melyet az emlékezésen való szolgálatukkal teljesítettek:
„A cserkész híven teljesíti kötelességeit, melyekkel Istennek, hazájának, embertársainak és a magyarságnak tartozik.”
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
