Április 12-e a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja, amelyet a magyar Országgyűlés 2012-ben nyilvánított hivatalos emléknappá.
Ez a dátum az 1947-ben kezdődő kitelepítésekre utal, amikor a második világháborút követően több tízezer magyart kényszerítettek lakóhelye elhagyására a Felvidék területéről. Az emléknap célja, hogy méltó módon tisztelegjünk az elszenvedett igazságtalanságok áldozatai előtt, és felhívjuk a figyelmet a közösségi összetartozás fontosságára. Ezen a napon szerte a Kárpát-medencében megemlékezéseket, koszorúzásokat és oktatási programokat tartanak, amelyek hozzájárulnak a történelmi emlékezet megőrzéséhez.
Rákóczi Szövetség Felvidékről Kitelepített Magyarok Emléknapja Pályázat 2026
A Rákóczi Szövetség „Kitelepítettek emléknapja” pályázatán összesen 27 kezdeményezést támogattak, amelyek Kárpát-medence-szerte – Magyarországon, a Felvidéken, Erdélyben és Kárpátalján – valósulnak vagy valósultak meg az elmúlt héten.
A programok közös célja a Felvidékről kitelepített magyarok emlékének ápolása. Egy sokszínű, Kárpát-medencei emlékezethálózatot rajzolódik ki.
Mihályi Molnár László Rimaszombatban tartott előadást (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
A Rákóczi Szövetség szervezetei az iskolai oktatástól a közösségi eseményeken át a kulturális programokig számos formában segítik, hogy a Felvidékről kitelepített magyarok története élő emlékezet maradjon a fiatalabb generációk számára is.
A legtöbb helyszínen iskolai megemlékezések és oktatási programok zajlanak.
Például Debrecenben a Vegyipari Technikum „Sorsok a batyuban” címmel személyes történeteket feldolgozó programot szervez, míg a budapesti Balassi Gimnázium múzeumi foglalkozással idézi fel a kitelepítések történetét. Szegeden „élő történelem” jellegű esemény segíti a diákokat a korszak megértésében, több nyíregyházi és berettyóújfalui intézmény pedig emlékműsorokkal és tematikus iskolai rendezvényekkel kapcsolódik.
Számos pályázat közösségi megemlékezésekre épül. Ilyen eseményeket tartanak többek között Csonkapapiban, Polgáron vagy Szigetváron, ahol a helyi közösségek együtt emlékeznek a kitelepítettekre, gyakran koszorúzással és beszédekkel. Balogtamásiban már a 12. alkalommal rendezik meg az emléknapot, ami a hagyomány erősségét mutatja.
Több pályázat kulturális és művészeti eszközökkel közelíti meg a témát.
Jászberényben zenés irodalmi előadás kapcsolódik a megemlékezéshez, Tatabányán irodalmi teadélutánt szerveznek, míg egyes helyszíneken előadások, beszélgetések és történelmi személyiségek – például gróf Esterházy János – életének bemutatása áll a középpontban.
Megjelennek felsőoktatási és ifjúsági kezdeményezések is: Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetem hallgatói szerveznek közös emlékező programot, amely a fiatal generáció bevonását erősíti.
Kiemelt szerepet kapnak a határon túli magyar közösségek programjai is.
Szatmárnémetiben Orosz Örs részvételével szerveznek emlékező estet, Szilágysomlyón és Nagyváradon történelmi és közösségi programok valósulnak meg, Nagykaposon és Gútán helyi megemlékezéseket tartanak. Dunaszerdahely térségében és Gömörben szintén hagyományos rendezvények zajlanak.
Mihályi Molnár László Rimaszombatban tartott előadást (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Rimaszombatban Mihályi Molnár László tartott előadást
A Tompa Mihály Református Gimnáziumban rendhagyó irodalom- és történelem óra keretében emlékeztek. Vincze Norbert tanár, a Rákóczi Szövetség rimaszombati középiskolai szervezetének vezetője fontosnak tartja, hogy iskolai keretek között felidézék nagyszüleik, dédszüleik történetét, azokat a történéseket, amelyekről sokáig nem volt szabad beszélni.
Mihályi Molnár László, akinek családja szintén átélte a kitelepítés tragédiáját és jól ismeri Mács József munkásságát hiteles képet tudott adni a témáról a diákoknak. Úgy véli, hogy az elhallgatott dolgok egy népnek a betegségévé válhatnak és a lélek megromlásához vezetnek, ezért fontos ezekről beszélni. Mint mondta, a múlt köveit meg kell ismerni ahhoz, hogy szilárd talaljon álljunk és előre tudjunk nézni. „Tudnunk kell, hogy honnan jöttünk és hová tartozunk” – szögezte le.
Történelmi keretet adott a témának, majd részletesen ismertette Mács József író munkásságát, amelynek központi témája a felvidéki magyarság 20. századi sorsa, ezen belül kiemelten a kitelepítések tragédiája.
A regényeiben és elbeszéléseiben a második világháború utáni meghurcoltatások, a jogfosztottság és az identitásvesztés élménye jelenik meg, gyakran személyes sorsokon keresztül bemutatva a történelmi igazságtalanságokat.
Mács József, aki idén lenne 95 éves írásai nemcsak dokumentarista értékkel bírnak, hanem mély emberi drámákat tárnak fel. Ezekért a művekért magát az írót is meghurcolták, de, mint ahogyan Mihályi Molnár László kifejtette, ő ezt vállalta, mert erre tette fel az életét. Így ismerhetünk meg személyes példákat a családok szétszakítására, a szülőföld elvesztésének fájdalmára és az újrakezdés kényszerére.
Az előadó olyan műveket ismertetett mint pl. Adóságtörlesztés, Magasság és mélység, Kétszer harangoztak vagy éppen Az elcsatolt vagon. Utóbbiban a kényszerű elhurcolás, az útra kelés és az otthonról való elszakadás drámája jelenik meg. A „vagon” motívuma az elűzetés és a kiszolgáltatottság erős szimbóluma.
Ezek a könyvek fontos szerepet játszanak abban, hogy a Felvidékről kitelepített magyarok története ne merüljön feledésbe, hanem az irodalom eszközeivel is tovább éljen a kollektív emlékezetben.
Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
