Hosszan tartó súlyos betegség után pénteken, július 25-én délután három órakor elhunyt Dobos László, Kossuth-díjas felvidéki magyar író, szerkesztő, kritikus. Dobos Lászlót 84 éves korában érte a halál.
Dobos László 1930. október 28-án, Királyhelmecen született. 1945-1949 között a sárospataki tanítóképzőben tanult. Felsőfokú tanulmányait 1951-1955 között a pozsonyi Pedagógiai Főiskola magyar-történelem-polgári nevelés szakjain végezte.
1950-1951 között Királyhelmecen tanított. 1955-1960 között a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán tanársegédi beosztásban kutatott és oktatott. 1956-1958 között a Szlovákiai Írószövetség magyar szekciójának titkáraként meghatározó szerepet vállalt az Irodalmi Szemle létrehozásában. 1958-1968 között az Irodalmi Szemle főszerkesztőjeként működött. 1968-1971 között a Csemadok elnöke volt. 1970-1972 között a Madách Könyvkiadót igazgatta. 1990. január 1-jétől ismét a kiadó igazgatója lett, majd 1994-től a Madách-Posonium Kft. ügyvezető igazgatója.
1989-től a Csemadok tiszteletbeli elnöke. 1989-1991 között a Magyarok Világszövetségének társelnöke, 1992-1996 között pedig a Kárpát-medence képviseletében alelnöke, 1996-2000 között régióelnöke volt. 1990-1994 között az Együttélés politikai mozgalom jelöltjeként nemzetgyűlési képviselő. 1994-ben Kossuth-díjjal tüntették. 2007-ben a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjává választották.
Dobos Lászlónak elévülhetetlen érdemei voltak a csehszlovákiai, majd a szlovákiai magyarság anyanyelvi kultúrájának fennmaradásáért vívott küzdelemben. Regényei, elbeszélései, novellái olyan korai formakísérletei a magyar prózairodalomnak, amelyek még az irodalomelmélet és kritika felfedező figyelmére várnak. Szellemi öröksége ebben a pillanatban még fölmérhetetlen.
Dobos László Kossuth-díjas, Bethlen Gábor-díjas szlovákiai magyar író, szerkesztő, műkritikus, politikus, a szlovák Pribina Kereszt kitüntetésének birtokosa, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja mindig a maga egyetemességében látta a magyar történelmet, benne a határon túlra szakadt közösségek sorsát is európai léptékkel volt képes értelmezni.
Ezért lehetett megkérdőjelezhetetlen tekintélye azokban a szlovák és cseh értelmiségi körökben, amelyek hittek azokban a törekvésekben, amelyek a demokratikus elveket egy soknemzetiségű ország közös értékének tekintették.
Közéleti tevékenysége nem ismert határokat, az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália magyarsága éppúgy számíthatott rá, ahogyan ezen országok politikusai is egyenrangú partnerként kezelték.
Végső búcsúztatására július 31-én, csütörtökön 15.00 órai kezdettel kerül sor Pozsonypüspökiben. A család kéri a gyászolókat, hogy kegyeletüket egy szál virággal róják le. A csokrokra, koszorúkra szánt összeget a ravatalozóban elhelyezett perselybe tehetik. Az adományokkal a honi magyar írásbeliséget és a pozsonypüspöki kórházat szeretnék támogatni.
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”47558,47537,25227,25079,15520,4272,2366,6692,22275,22479,47640″}
