Szlovákiában szinte „nemzeti sportnak” számít a politikusok között pártot, frakciót váltani, a csúcstartók már három-négy formációban is megfordultak. Ilyen például maga Ivan Gašparovič köztársasági elnök, aki jelenleg harmadik pártját „tapossa”. Bár államfőként nem lehet egyik pártnak sem a tagja, azért még mindig a Demokráciáért Mozgalom (HZD) tiszteletbeli elnöke. A mostanában a tankönyvbotrány, és a magyar iskolák diszkriminációja miatt a hazai hírekben is gyakran szereplő Jan Mikolaj oktatási miniszter is máshol kezdte: ő Vladimír Mečiar Demokratikus Szlovákiáért Mozgalmát (HZDS) hagyta ott, és lépett át Ján Slota Szlovák Nemzeti Pártjába (SNS).
Ők azonban csak gyenge kezdők Milan Kňažko mellett, aki a jelenlegi szlovák csúcstartó. Politikai pályafutását még a rendszerváltásban főszerepet játszó Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) kezdett, nem bírt ellenállni Mečiar vonzerejének, és jött a HZDS. A Mečiar-féle „demokratikusok” után jött a Demokratikus Unió, amely – a változatosság kedvéért – az egykori súlyemelő miniszterelnök leváltására szerveződött Szlovák Demokratikus Koalíció tagja lett, Mikuláš Dzurinda ebből alakította meg a Szlovák Demokratikus és Keresztény Uniót, természetesen Kňažko barátunkkal a soraiban.
Mečiarból sokan „kiszerettek”
Bár pontos statisztikák nincsenek ugyan, de a legtöbben a HZDS-t hagyták ott, főleg a 90-es évek végén volt egy nagy „kiábrándulási hullám” Mečiarból, de az 1998-ban hatalomra került Mikuláš Dzurinda sem úszta meg az SDKÚ frakció erodálódását, második kormányfői ciklusát már egy kisebbségi kabinet fejeként töltötte ki, a legkülönfélébb praktikákkal biztosítva magának az alkalmi többséget. Robert Fico mostani kormányfő is „átülő” egyébként, ő az első Dzurinda-kormány idején még a Demokratikus Baloldal Pártja frakciójának tagja volt, majd kilépett, megalakította a Smert, és az új formációval később saját anyapártját kebelezte be.
A legstabilabbnak ellenben éppen a három magyar politikai mozgalomból 1998-ban megalakult Magyar Koalíció Pártja bizonyult. Ugyanez a helyzet egyébként Romániában is a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség (RMDSZ) esetében, igaz, mindkét pártnál komoly szerepe van a nemzetiségi hovatartozásnak. A politikai pragmatizmus egyik legszebb példáját Szlovákiában Ján Slota szolgáltatta, aki annyira összerúgta a port alelnökével, Anna Belousovával, hogy pártszakadás lett a vége, aminek eredményeként ki is estek mindketten a parlamentből 2002-ben. Hamar rájöttek azonban, hogy odabent mégis csak kényelmesebb, így 2006-ra újra egyesültek.
A román parlament ülésterme: nagy a forgalom a padsorok között
A jelenség oka a magyarhoz képest meglehetősen képlékeny pártrendszer is.Szlovákiában rögtön a rendszerváltás után, még a 90-es évek legelején lezajlott egy nagy átrendeződés, amikor az akkori jelentősebb politikai erők többsége teljesen eltűnt, kisebb csoportokra bomlott, melyekből néhánynak sikerült csak megerősödnie. Maga Mečiar is a VPN-ben kezdte, majd 1991-ben alapította meg a HZDS-t. Később, 1997-1999 között viszont már éppen a Mečiar pártból kiváló új formációk miatt keveredtek ismét össze a színek a szlovák politikai élet palettáján.
hirszerzo.hu
