Bartók Béláról szóló zenével, verssel és előadással gazdagodtak, akik részt vettek azon a főhajtáson, melyet a nagy magyar zeneszerző és felesége Pásztory Ditta tiszteletére rendeztek.
Bartók Béla halálának 70. évfordulója alkalmából Rimaszombatban a Tátra Szálló (Fő tér) épületén található Bartók-emléktábla megkoszorúzásával vette kezdetét a megemlékezés.
Ezen emléktáblát a Rimaszombat és Vidéke polgári társulás emelte 2004-ben, emlékeztetve arra, hogy e épületben 1924-ben Bartók-Pásztory hangverseny volt.
Az idei emlékműsort, melyet megtisztelt jelenlétével Šimko József, Rimaszombat város polgármestere, Sebők Valéria, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának tagja vezette. Elmondta, a március 30-án tartott ünnepélyes főhajtás egy sorozatnak a kezdete, amellyel a nagy magyar zeneszerző emléke előtt tisztelegnek. Terveik között szerepel ősszel egy Bartók-emlékkoncert megszervezése is szólóénekesekkel, zongora és hegedű szólókkal, szlovák és magyar énekkarokkal.
A 2015-ös év többek között Bartók-emlékév is. Bartók Béla 1945. szeptember 26-án leukémia következtében New Yorkban hunyt el. Posztumusz Kossuth-díjjal jutalmazták 1948-ban. Életrajzát fia, ifj. Bartók Béla mérnök, geodéta és unitárius egyházi főgondnok írta meg. Torontál megyében, Nagyszentmiklóson született 1881. március 25-én. 
Zeneszerető családban nevelkedett: apja, idősebb Bartók Béla a város iskolájának igazgatója volt, zongorán, csellón játszott, zenekart vezetett, sőt a komponálással is foglalkozott; anyja tanítónő volt és kiválóan zongorázott.
„Úgy gondoltuk, ha idén emlékév van, akkor Bartók Bélát ez esztendőben Rimaszombatban is több rendezvény megilleti” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Sebők Valéria. Hozzátette, a Tátra Szállóban tartott nyitánynak folytatása is lesz. Ezen első rendezvényt abból az alkalomból szervezték márciusban, hogy 1924. március 29-én Bartók feleségével, a rimaszombati születésű Pásztory Dittával éppen ennek az épületnek a dísztermében adott koncertet. Ünnepi beszédében B. Kovács István, Széchenyi-díjas gömörológus éppen Bartók gömöri találkozásait idézte fel.
Bartók Béla hét találkozása Gömörrel
B. Kovács István emlékeztetett, hogy Bartók édesapja valamikor használta a szuhafői előnevet, mely arra enged következtetni, hogy gömöri kötődése is van a családnak.
Másik találkozása a zeneszerzőnek Gömörrel Pósa Lajos, az eredeti magyar gyermekirodalom megteremtője által volt 1902-ben. Abban az időben még a pályakezdő Bartók a magyar műdalt próbálta művészi tökélyre emelni, akkor megzenésítette Pósa négy versét.
Később szakított ezzel a szemlélettel. Felfedezte a szlovák és a magyar parasztzenét. 1904. májusának elején a Ratkó-völgyében, Gerlice-pusztán a Fischer család kúriájában tölti alkotói szabadságát. Itt találkozott az élő népdallal, s gyűjtésbe kezdett. Ide még 1906-ban is visszatér, s itt ő kizárólag szlovák népdalokat gyűjt. (Mint tudjuk, a magyar népdalokat pályatársa, Kodály Zoltán gyűjtötte ezen a vidéken.)
A negyedik találkozása a szintén Gömörből nősült Móricz Zsigmonddal az „Isten háta mögött”, jolsvai élmények alapján írt korrajz által történik 1910-ben. Ezt a regényt Bartók is elolvasta, és nagyra becsülte, így Jolsván találkozott a magyar szellemnek a két óriása.
Bartók Béla második házasságkötése alkalmával, mikor a rimaszombati Pásztory Dittával lépett frigyre 1923-ban, maga is használta a szuhafői melléknevet. A lakodalom előtt bemutatkozó látogatásra jött a gömöri városba, majd 1924. március 29-én tér újra vissza, amikor is, ahogyan már említettük közös koncertet adott feleségével. Ezt követően már nem járt Rimaszombatban. A város azzal tisztelgett emléke előtt, hogy utcán nevezett el róla.
Az előadó a hatodik találkozásnak a Basilides Máriát jelöli meg. Az énekesnő Jolsván született, s Bartók és Kodály műveinek a legelhivatottabb stílusteremtő tolmácsolója volt, Bartókkal számos alkalommal lépett fel.
Hetedszer közvetetten találkozik Gömörrel. A Prágában tanuló Szent György Körben tömörülő szlovenszkói magyar egyetemisták Ady Endre, Móricz Zsigmond, Szabó Dezső és Bartók Béla hatása alatt jutottak el a Gombaszögi Táborig. 
Itt tanult a rimaszombati Szombathy Viktor is, aki újságíróként számos kiváló emberrel készített interjút, s beszámolt a fontos történesekről. Így tett 1928 tavaszán a Zeneakamádián megrendezett Az ezer magyar diák Ady-estjével is, melynek többek közt Bartók Béla és a rimaszombati Törköly József is fővédnöke volt, s mely esten a szintén rimaszombati Győry Dezső az Új arcú magyaroknak a megfogalmazója, hangadója is felszólalt.
Reményét fejtette ki, hogy a rimaszombati ifjúság követi e neves elődöket, s Bartók hitvallását idézte, mely így hangzik: „Egy célt fogok szolgálni: a magyar nemzet és magyar haza javát.”
B. Kovács István végül a következő gondolattal zárta ünnepi beszédét: „Alkalmi találkozások helyett hallgassunk Bartókot, legyen a Bartóki-hitvallás követendő példa és útmutató mindannyiunk számára ebben az összevisszaságban, ahol manapság tévelygünk.”
Verssel közreműködött Nt. Gál László Latinovits-díjas előadó. Illyés Gyula: Bartók versét szavalta el. A megemlékezés keretét a Blaha Lujza Vegyeskórus szolgáltatta. Sósik Szilárd vezetésével a kórus erre az alkalomra Bartók dalokkal készült. Előadták a Bolyongás és a Leánykérő szerzeményeket.
A megemlékezés Bodonyi András Felvidéki himnuszával ért véget.
he, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”52579,43649,42651,38687,37559,35388,34647,33339,31273,30342,1484,15080″}
