A szerzőpáros olyan anyagot gyűjtött össze és tár az olvasók elé, melynek összegyűjtése szinte az utolsó pillanatban történt, mert az enyészet, az emberi közömbösség vagy a helyenként érezhető szándékosság az ilyen jellegű hagyatékoknak könnyű elvesztéséhez, megsemmisüléséhez vezet. Emellett nagyszerű ismeretanyaghoz is juthatunk. Ez egy szakmailag is igen értékes, rengeteg színes képanyaggal ellátott könyv, minden irodalom- és történelemkedvelőnek, tanároknak, diákoknak ajánljuk jó szívvel az alábbi rövid áttekintés alapján is.
A középkorban a szentek tiszteletének, kultuszának szerves része volt, hogy templomok, egyházi intézmények (kolostorok), oltárok
patrónusának választották. Ezzel együtt járt a szentek ábrázolása faliképeken, festett oltárképeken, oltárszobrokon, de önálló plasztikai
ábrázolásuk is általános volt. A szentek kultuszának gyakorlata lehetővé tette minden újonnan megtért nép, így a magyarok számára is, hogy saját képviselőikkel gazdagítsák a szentek karát. Az első szentté avatásokra 1083-ban került sor Magyarországon, amikor is Istvánt, az első magyar keresztény királyt és fiát, Imrét avatták szentté, majd az ő szentté avatásukat elősegítő Lászlót 1192-ben, s végül II. András lányát, Erzsébetet 1235-ben. Az ő kultuszuk mindjárt szentté avatásuk után elkezdődött, s ennek a kultusznak is szerves része volt, hogy tiszteletükre templomokat, oltárokat szenteltek, s ábrázolásuk is ezzel együtt járt.
A könyvben csak a középkori ábrázolásokat mutatják be, itt azonban teljességre törekedtek, a mai Szlovákia területén föltalálható minden ilyen emléket számba vettek. A magyar szentek faliképeken való ábrázolása a romantika és a gótika korában történt a 13-14. században, valamint a 15. század első felében. A legtöbb falfestészeti emlék Gömörben, a Szepességben, Liptóban, a bányavárosokban és Pozsony környékén maradt meg. A magyar szentek ábrázolása, különösen Szent Istváné és Szent Lászlóé az Anjouk és Luxemburgi Zsigmond idején egyfajta politikai program is volt, hiszen az Árpád-házzal, kiemelten az Árpád-házi szentekkel akarták legitimizálni uralmukat a magyar trónon. Ezért jelenik meg több helyen a három szent király, István, László, Imre, illetve Szent Erzsébet kultuszának részeként képzőművészeti ábrázolásuk.
A Szent László-ábrázolások különös csoportját alkotják a legendájának egy történetét, a cserhalmi ütközet egyik epizódját, a kun harcos által elrabolt lány megszabadítását megjelenítő freskóciklus. Ezt a legendás történetet a Felvidéken kívül Erdélyben és a Dunántúlon őrizték meg faliképek. A szerzők könyvükben a Szlovákia területén ma is látható 13 templomi képciklust mutatják be. A magyar szentek ábrázolása oltárképeken és szobrokon általános volt az egész Felvidéken, nem csak azokban a templomokban, amelynek védőszentje valamelyik magyar szent volt. Az is gyakori, hogy más szentnek szentelt oltárokon a magyar szentek: Szent István, Szent Imre, Szent László és Szent Erzsébet előfordul. Oltárszobrok ugyan sok helyen láthatók, a magyar szentek életének jeleneteit azonban csak a nekik szentelt oltárokon ábrázolták. A magyar szentek ábrázolása valamilyen formában jelenleg 16 középkori oltáron látható. A könyv a teljesség igényével akarta bemutatni a magyar szentek ábrázolását középkori templomainkban. Újabb ábrázolások előkerülése -véleményük szerint – elsősorban a faliképek esetében lehetséges.
Felvidék.ma
