Új sorozatunk első részében Zalabára, a Csontos Vilmos-emlékházba látogatunk.
Kis falurajz
Zalaba a régi honti aprótelepülések egyike: zömmel református és magyar lakosságú falu. Zselíz és Párkány közt, a Szikince völgyében települt, csendes és hangulatos környezetben. Bár oklevél csak 1349-ben említi először, a helység már ősidők óta vonzotta azokat, akik erre megfordultak. A Várhegy feltételezések szerint római őrhely volt. Nemcsak a rómaiak jutottak el azonban ide, hanem az újkőkori ember is felbukkant itt. Bizonyítják ezt a faluhatárban előkerült kelta sírok, a kőedények és a mamutcsontok. A hagyomány szerint pedig a Lóhegyen az ősök később lovat áldoztak.
A falu lakosainak magyarságukhoz való ragaszkodását az is bizonyítja, hogy a második világháború után mintegy 51 személyt deportáltak Csehországba, s majd ugyanannyit jelöltek ki magyarországi áttelepítésre. Zalaba lakossága mára ugyan összezsugorodott, de önmagát nem adja fel, bízik a reményteljesebb jövőben. (Csáky, 2007:117-122)
A község jeles személyisége, Csontos Vilmos költő
Csontos Vilmos (1908-2000) bár nem Zalabán, hanem a közeli Garamsallón született, de 1948-tól haláláig e faluban élt és alkotott. A szlovákiai magyar irodalom sajátos hangú költője, ismert képviselője volt ő. Költészentének meghatározó és állandó motívuma a szülőföld iránti szeretet, a sajátos munkás-paraszti életforma vállalása. K֊öltészetére jellemző a hagyományos, magyaros versformákhoz való ragaszkodás. Kötetei közül megmelíthetjük például a Magyar ugaron (1932), a Kell itt a szó (1956), a Hiszek az emberben (1961), a Csendes lobogással (1968), a Dalol a föld (1978), az Estéli ének (1982) vagy a Pacsirtaszó (1995) címűeket. Szülőföldjének, Garamsallónak és Zalabának szép emléket állít a Gyalogút (1972) című önéletrajzi regényében is. (Csáky, 2003:46)
Csontos Vilmos egyik versében – Kicsi falum – nagy-nagy alázattal és a áhítattal fejezi ki második faluja, Zalaba iránti szeretetét, ragaszkodását és hűségét. Ezt olvassuk többek közt a versben: „Kicsi falum tornyát/ Vággyal megtetéztem,/ a két házsoron át/ Nagyon messze néztem./ És mégis,/ És mindig/ Csak itthon maradtam…” Majd így fejezi be sorait a költő: „Az a két/ Házsor is/ Úgy átkarol engem,/ Egy egész / Világgá/ Növekedett bennem”.
Zalabára kerüléséről, illetve a falu iránti szeretetéről önéletrajzában a következőket mondja el: „Alig telt el három év, hogy zalabai lakos lettem, s már úgy érzetem magam, mintha itt születtem volna. Mindenkit ismertem, s engem is ismertek. Ennek a községnek a népéről már akkor is csupa szépet és jót hallottam, amikor iskoláskoromban az öreg Nagy Pál tanítónk elmondta, hogy a közeli kisközségben már rég (1898) kultúrházat építettek közadakozásból, s azt Olvasókörnek nevezték el.”
Csontos Vilmos igen büszke volt arra az emléktáblára, melyet az alapítók tiszteletére helyeztek el az épületben. A táblát ugyan 1945 után levetették innen, de megőrizték azt, s így később újra visszakerült a helyére. Ez ma is látható. A kultúrházban hajdan egy kisteremben könyvtár is volt, ahová folyóiratok is jártak. A teremben asztalokat helyeztek el, s minden alapító tag külön karosszékkel rendelkezett. A kultúra eme szent csarnokaként tisztelt helyre a férfiak csak kalapjukat levéve léphettek be.
Zalabai Csontos-emlékek
A költőt a helybeliek mindig is tisztelték, s ma is ápolják emlékét. Síremléke ma a falu feletti dombon lévő temetőben látható. Megvan a ház is, ahol lakott. Sajnos, ezt azonban eladták, s nem válhatott emlékházzá. Ám néhány éve az önkormányzat hathatós segítségével és pályázati támogatással létrehozták a Csontos Vilmos-emlékházat, illetve emlékszobát. A Bars Megyei Református Egyház pedig évente szavalóversenyt rendez Zalabán, többek közt Csontos Vilmos tiszteletére.
Az emlékház
Zalaba déli részén, a Kisgyarmat felé vezető út bal oldalon látható az a fehér sátortetős, csepegetőereszes, háromosztatú ház, melyben a költő személyes tárgyai, könyvei,bútorai helyet kaptak. Mint Michlianné Veszelei Etelka polgármesternő, az emlékház egyik létrehozója elmondta, Csontos Vilmos kívánsága volt többek közt, hogy ha meghal, szobájában minden úgy maradjon, ahogyan az életében volt. Nos, a kívánság részben teljesült: szobája tárgyainak nagy része együtt van, bár a hely nem az eredeti. Az épület egykor egy gyermektelen házaspáré, Gutriéké volt. A községre hagyták, az pedig emlékhellyé alakította. A ház utcára néző részének, a hajdani tisztaszobának ma már csak egy nagy ablaka van. Annak közelében látható a szürkés márvány emléktábla ezzel a szöveggel: „CSONTOS VILMOS/ költő/ 1908-2000/ emlékháza”.
A szobában a padlón Csontosék szőnyege, az ablakon az a függöny, amely a költő szobájában is ott volt. Az ablak előtt az egykori íróasztal, rajta a Consul írógép, az óra, a szemüveg, az olvasólámpa. Előtte faragott szék, balra egy tükrösszekrény a borotvakészlettel s az írógép tokjával. Mivel Csontos Vilmos eredeti foglalkozása asztalosmester, a bútorok legtöbbjét is maga készítette. Látható még a szobában egy üvegesszekrény, egy ebédlőszekrény s egy ruhásszekrény. Ezekben a költő saját kötetei és további könyvei, kéziratai, levelezései kaptak helyet. De itt láthatók a korabeli lapok (Garamvölgye, Hét, Irodalmi Szemle) évfolyamai, sőt akad több első köztársaságbeli magyar lap is. Ugyancsak fennmaradt néhány, a helyi Csemadok tevékenységét dokumentáló irat is, lévén Csontos Vilmos vezetője a helyi szervezetnek. A szoba közepén négyszögletes asztal, háziszőttes terítővel letakarva. 
A fal mellett a régi gaucs, melyen a költő gyakran megpihent. Most ott az elárvult hegedű, hisz Csontos Vilmos ezen a hangszeren is kiválóan játszott. A falakon képek, festmények, köztük két olyan is, amit saját maga festett. De itt látható az a kép, amely feleségével együtt örökítette öt meg, s van néhány író-költőbarátot (Ozsvald Árpádot, Duba Gyulát, Dobos Láslót) megörökítő kép is. A háromajtós ruhásszekrényt is maga gyártotta. Most néhány ruhadarabja van benne. Megmaradt még a költö kalapja, görbebotja és bőrcsizmája is.
A falon pedig a garamsallói díszpolgárságát igazoló emléklap is látható. S a szobában vannak azok a gyermekbútorok, melyeket szintén maga készített fia számára: a hintaló és az étkezőasztalka.
A ház belépő részében, melyet utóbb konyhának használtak, láthatjuk a költő régi kerékpárját, mellyel oly szívesen közlekedett hajdan a faluban, annak határában. Itt állították ki azt a nagy festményt, melyet Juhász Sándor készített a zselízi kulturális központ részére az egyik Csontos-évforduló alkalmából. Ugyancsak Itt láthatjuk azokat a képeket, melyek az 1950-1980 közti zalabai kulturális eseményeket dokumentáljuk, köztük az író-olvasó találkozókat, színdarabokat, illetve szüreti felvonulásokat. Láthatók továbbá mindazok az írótársak, akik egykor megfordultak Zalabán. S helyet kaptak a költő halálát, temetését dokumentáló felvételek is.
A ház középső helyiségében néhány néprajzi tárgyat is elhelyeztek. Vannak itt régi mezőgazdasági és háztartási eszközök például. Az önkormányzat úgy tervezi, hogy a hátulsó házban a község népi hagyományait prezentáló tárgyak kapnak majd helyet. Amennyiben Csontos Vilmos asztalos és méhász is volt, talán itt állíthatnák ki ama (még talán megmaradt) tárgyait is, melyek ezeket a mesterségeket mutatják be.
Csak dicsérni lehet e kis falucska lelkes tagjait, akik az emlékház létrehozásában szorgoskodtak. Jó lenne, ha e hely egyre inkább bekerülne irodalmi-néprajzi köztudatunkba. Hisz Csontos Vilmos sok olyan anyagot hagyott hátra, melyben érdemes lenne kutakodni irodalmároknak, néprajzosoknak egyaránt. Hisz itt a levelei, a Prágában írt versei, itt a folyóiratok, melyekben a költemények először megjelentek. De lehet még sok-sok más rejtett kincs is a hagyatékban.
Csáky Károly, Felvidék.ma
