Tiszteletadás, emlékezés, történelmi visszatekintés és a kisebbségi politizálás eredményeinek és kudarcainak felidézése jegyében telt a 2025. június 20-i nap, amelyet Losoncon Duray Miklósnak és az Együttélés politikai mozgalom aktív politikusainak szenteltek.
A losonci református temetőben főhajtással, virágok elhelyezésével kezdték a napot. Ma már ez a temető nem az egyház tulajdona, de még mindig őrzi azok emlékét, akik ott nyugszanak – szellemi óriások, a magyar közösség hősei.
Itt pihen Duray Miklós is, akinek emléke előtt most, születésének meg nem ért 80. évfordulója alkalmából hajtottak fejet – mondta Gyurcsík Iván a szervezők nevében üdvözölve a megjelenteket.
Duray Miklós nemcsak politikus, hanem a felvidéki magyar közösség lelkiismerete is volt.
A város, a Palócföld, Nógrád – ezek határozták meg identitását. Gyermekkorától kezdve a teljes jogfosztottság, a hontalanság és a kirekesztettség tapasztalata alakította szemléletét. Iskoláit Füleken végezte, majd kétkezi munkával kereste kenyerét, mielőtt geológusként és politikusként vált ismertté. Halála után gyászolók sokasága kísérte utolsó útjára.
Itt szellemi óriás nyomába eredhetünk.
„Most az emlékeket és a sírokat kell őrizni – ezek a mi szent helyeink, ahová mindig vissza tudunk térni” – hangzott el a megemlékezésen.
Duray Miklós hitvese, Szabó Zsuzsanna mellett nyugszik. Dupla sírhelyük éppen átalakítás, építés alatt áll.
A közadakozásból felállítandó síremlék különleges művészeti alkotás lesz. A gránitból (síremlék) és fehér márványból (szobor) készülő emlékmű egy 100×140×40 cm-es márványtömbbe kifaragott keresztmotívum köré épül, amely négy kéz összefonódásának szimbolikájával jeleníti meg Duray életművét. A három összefonódó kéz a Kárpát-medencében élő, az anyaországtól elszakított magyar nemzetrészeket jelképezi, míg a felülről hozzájuk kapcsolódó negyedik kéz a keresztény hit összetartó erejét szimbolizálja. A síremléken egy természetesen kihasított bazalt sziklatömb is helyet kap, Duray Miklós kívánságának megfelelően. Továbbá a sírfelirat homokfúvással vésett szövegei tartalmazzák a nevét, születési adatait, valamint az „Aki felejt, átadja magát az enyészetnek.” idézetet.
A környék számos kiemelkedő alakjának végső nyughelye is ez a temető: Ráday Pál, II. Rákóczi Ferenc kancellárja, Sörös Béla református püspök, Kármán József, és Szabó Gyula festőművész – mindannyian egy közösség emlékezetének őrzői.
Szabó Kinga, Szabó Gyula özvegye személyes hangvételű bevezetést tartott a könyvbemutató és emlékezés helyszínéül szolgáló emlékházban. Tisztelettel és szeretettel emlékezett meg Duray Miklósról. Örömét fejezte ki, hogy a könyvbemutatóra nála került sor, mivel Szabó Gyula és Duray jó barátok voltak.
A helyszín különösen jelentős, hiszen sok közös beszélgetésük zajlott itt, ami hatással lehetett Duray Miklós gondolataira is.
A Szabó Gyula Emlékházban 2008 óta működik egy galéria, ahol időről időre más művészek is bemutatásra kerülnek – épp egy kiváló ragyolci születésű szobrász, Bódi László munkásságát láthatják. Az eseményhez a Serly Kamarakórus is csatlakozott, amely nevét 2002-ben, a Losoncon született Serly Lajos és fia, Serly Tibor karmester és zeneszerző tiszteletére vette fel. A kórus 25 éve működik, és bár mára kevesebb létszámú, de még mindig képes közösségi élményt nyújtani énekével. Ezúttal is jól megalapozták a találkozót.
Az esemény során két kötet is bemutatásra kerül, amelyek Duray Miklós életét és munkásságát dolgozzák fel.
A Hogyan lett a kutyaszorítóból nyakörv? című könyv Gyurcsík Iván szerkesztésében Duray Miklós posztumusz interjúkötete, amelyet Gecse Géza történész készített vele 2017 és 2022 között. A beszélgetések során Duray Miklós felidézi életútját, politikai pályafutását és a felvidéki magyarság helyzetét. A kötet címe egy szójátékon alapul: az 1980-as években megjelent első könyvének címét, a Kutyaszorítót a csehszlovák állambiztonság nyakörvre fordította, így a mostani cím a múlt és jelen összefonódását jelzi.
„Ez a mű már Miklós halála után jelent meg, és olyan témákat dolgoz fel, amelyeket ő maga még életében rögzített azzal a szándékkal, hogy később is tanúságot tegyenek gondolatairól” – szögezte le Gyurcsík.
A másik könyv egy emlékkötet. „A nemzet szolgálatában” címet kapta, 2025-ben jelentette meg a Ludovika Egyetemi Kiadó Gyurcsík Iván szerkesztésében.
A kiadvány, melyet Losoncon a regisztrált vendégek ajándékba átvehettek a szerkesztőtől, Duray Miklós tiszteletére készült, és elsősorban a losonci búcsúztatón elhangzott beszédeket, valamint a budapesti Országházban rendezett emlékkonferencia előadásait, eszmecseréit tartalmazza. A könyv gazdag képanyaggal illusztrált, tartalmazza Duray Miklós életrajzát és írásainak jegyzékét is, így átfogó képet ad életművéről és közéleti munkásságáról.
A délután hátralévő részében felkért emlékezők, egykori politikai képviselők kitértek az Együttélés politikai mozgalom három és fél évtizeddel ezelőtti történetére.
Hozzászóltak Hahnné Duray Éva, Bauer Edit, Flórián László, Stanislaw Gawlik, Kvarda József gondolatait Reiter Krisztina olvasta fel, továbbá Balassa Zoltán, Gyurcsík Iván, Szabó Kinga.
Felidézték, 1990-ben hogyan indult el az Együttélés politikai mozgalom, mikor jegyezték be hivatalosan Csehszlovákiában, és milyen fontos mérföldköveket jelentettek az első demokratikus választások, amelyeken az együttműködés eredményeként jelentős támogatottságot és parlamenti jelenlétet sikerült elérni.
Mindannyian elismeréssel beszéltek arról a munkáról és örökségről, amelyet Duray Miklós hagyott maga után. Méltóságteljesen szóltak a szellemi hagyatékról, ami a közös emlékezetben tovább él.
Emlékezés, közösség és kitartás – gondolatok a közös munka erejéről
A közösségek jövője az együttműködésen múlik – szögezte le Gyurcsík. Bár az ilyen állítások közhelyesnek tűnhetnek, de érvényességük nem csökken. A változó körülmények – például a közösségi média térnyerése – új lehetőségeket és kihívásokat jelentenek, de a közös gondolkodás és az együtt végzett munka továbbra is alapvető fontosságú.
Duray Miklós mellett tisztelet és megbecsülés jár minden korábbi Együttélés politikai mozgalom színeiben cselekvő és politizáló képviselőnek, kiemelten azoknak, akik már nincsenek közöttünk. Nagyjaink szellemileg, hatásukkal, példájukkal tovább élnek a közös ügyeinkben.
Nem maradt említés nélkül azok áldozata sem, akik a magyar nyelvhasználatért, az anyanyelvi oktatásért vagy más közösségi ügyekért vállalták a megpróbáltatásokat – sokan akár egzisztenciális veszteségeket is elszenvedve. A szavakból egyértelműen kirajzolódott a közösségi szolidaritás, a múlt iránti tisztelet és a jövő iránti felelősségvállalás gondolata. Ez a szellemiség ma is iránytűként szolgálhat mindazok számára, akik hisznek a közös cselekvés erejében.
Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
