49360

Megérett rá az idő, mondhatnánk. Farkas Ottó dobfeneki (Rimaszombati járás) újságíró több évtizedig gyűjtötte s őrizgette az értékes mondákat, regéket, hiteles történeteket, mígnem az utóbbi időben könyv alakban sorra jelenteti meg őket.

Két év alatt öt kötet (jelenleg a hatodikon dolgozik), tiszteletre méltó eredmény. Ahogyan elismerést érdemel az az értékmentő munka is, ami e könyveket jellemzi.
Amikor megjelent Farkas Ottó első, túlnyomórészt medvesaljai mondákat tartalmazó könyve, az Ördög János ugratása, többen megkérdezték tőle, mióta is gyűjti a mondákat. Nem egyszerű a válasz, mondta.
„Nem vettem észre, mikor lettem mondagyűjtő, vagy egyáltalán, hogy az lennék. Egyszerűen csak szeretem a mondákat. Arra emlékszem, hogy gyermekkoromban nagyon vártam már a hosszú, hangulatos őszi és téli estéket, amikor kukoricafosztás közben vagy a fonóban érdekes történeteket meséltek a felnőttek. Azóta folyamatosan vonzanak az ilyen és hasonló témák. Kezdetben csak kíváncsian hallgattam ezeket, később tovább meséltem, két évvel ezelőtt pedig le is írtam azokat, amelyekre még emlékeztem, és amelyeket a hangszalagok megőriztek” – meséli a szerző.
Első könyve éppen két évvel ezelőtt, 2012 októberében a Szlovák Kormányhivatal támogatásával jelent meg. Azt mondja, a könyv születése részben a véletlen műve, másrészt erős késztetések eredménye. „Gyermekkoromban nem csak olvasni szerettem, hanem magukat a könyveket is. Mivel szüleim és nagyszüleim ezt tudták, gyakran kaptam is ajándékba. Amikor összegyűlt néhány, felsorakoztattam egy polcra, és reménytelenül arra gondoltam, milyen jó lenne, ha azok között legalább egy olyan lenne, amelyet én írtam. De ezért hatvanegy éves koromig nem tettem semmit.
Ebből a tétlenségből az zökkentett ki, amikor egy este valamelyik mondát meséltem otthon a lányunknak, s ő egy korábbira is visszakérdezett. Már nem emlékeztem rá, de megígértem neki, hogy utánanézek. A feleségem erre megjegyezte, hogy le kellene már írni ezeket a mondákat, mert különben feledésbe merülnek. Erre azonban csak jóval később nyílt lehetőségem, amikor bekerültem a Szabad Földműves szerkesztőségébe. Főszerkesztőm, Haraszti Erzsébet szívesen fogadta az ilyen írásokat, én pedig riportútjaim során rákérdeztem a helyi mondákra. Nem teljes egy évet töltöttem el a hetilapnál, amikor megszűnt.
És hiába dolgoztam később is újságíróként, azokban a lapokban már kevesebb lehetőség nyílt az ilyen témák közlésére. Mivel egy idő után már diktafonnal jártam a vidéket, a rögzített történetek megmaradtak, de amit az emlékezetemre bíztam, abból sajnos nagyon sok feledésbe merült. Most már tudatosan keresem, kutatom a közeli vidékek mondavilágát, mert bízom benne, hogy az Ördög János ugratása című könyvemnek lesz folytatása, esetleg egy bővített kiadása.”
A Kísértetárnyék című kötetében már jelentős teret kapnak a népi hiedelmek, a misztikus történetek is. Újabb értékmentő munka. „Riport közben akkor se állítottam le a magnetofonomat, amikor a mesélők mondákról misztikus történetekre váltottak.
A misztikum, a népi orvoslás az ötvenes években, sőt még a hatvanas évek elején is szorosan hozzátartozott a falusi élet mindennapjaihoz, a kilencvenes évekre, amikor újságírással foglalkoztam, még maradtak fenn bőven történetek. Mivel ezeket nem dolgoztam fel a mondákkal, a hanganyagot megtartottam magamnak. Nem állt szándékomban megjelentetni, mivel úgy gondoltam, nem igénylik az olvasók a boszorkányokról, tudós emberekről, halottlátókról szóló visszaemlékezéseket.
Tévedtem, és ez szerencsére korán kiderült. Mivel az első könyvem bemutatóin felmerült az igény az ilyen történetekre, a hangszalagokon őrzött anyagot feldolgoztam, és Kísértetárnyék címmel a következő év februárjában kiadtam. És mivel a korábban gyűjtött anyagaim között maradtak még tanulságos, hiteles történetek, még 2013 tavaszán boltokba került a Honvágy című könyvem, amely egyszerű emberek élet írta történeteit tartalmazza” – mondta el a Felvidék.ma-nak Farkas Ottó.
Ezután az anyaggyűjtés időszaka következett. A Pátria rádióban hallott még korábban egy beszélgetést, amelyben Igó Aladár hanvai fafaragó elmondta, hogy sok olyan anekdotát ismer Tompa Mihály papköltőről, amely eddig még nem jelent meg nyomtatásban. Idén eljött az ideje, hogy ez megtörténjen.
Hanván kívül Farkas bejárta azokat a településeket is, amelyekben Tompa lakott, és összegyűjtötte a róla szóló hiteles vagy annak tűnő történeteket. A nyáron sikerült is kiadnia A hanvai pap hamvai címen.
„Ebben elsősorban nem a költő Tompáról írok, hanem a beteges, a szerelmes és még sok-sok jelzővel illethető EMBERT igyekszem bemutatni.” Ősz elejére pedig már jött az újabb könyv, az El innen, a szerző első, megtörtént eseten alapuló regénye. „Egy ma is Nyugaton élő emigráns viszontagságairól szól, aki bírói tévedés folytán börtönbe zártak, szabadulása után az ország elhagyására kényszerült. Egy egyszerű, közülünk való ember meséli el szokatlanul őszintén kalandokban gazdag életét. Egyféle kordokumentum ez a múlt század nyolcvanas éveiből”.
Ez utóbbi két könyv már a Farkas Ottó által indított Beszédes múlt sorozat köteteként jelent meg. Jelenleg egy újabb „dokumentumregényen” dolgozik, melyben egy középkorú férfi meséli el fordulatokkal teli élettörténetét. És már körvonalazódik egy újabb téma, amiről egyelőre most még nem nyilatkozik. A szerző alkotókorszaka csúcsán jár.

BA, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”47477,42316,38359,38358,49407″}