Olvasom az onkormanyzas.sk honlapon, hogy a szlovák parlament új törvényt hozott tavaly ősszel, mellyel a meglévő helyi adók és illetékek körét bővítette fejlesztési illetékkel. A jogszabály célja, hogy megszüntesse a korrupciógyanús eseteket és új finanszírozási forráshoz juttassa az önkormányzatokat.
Ez az intézkedés ismét egy látszatcselekedet. Az az érzésem, hogy a parlamenti képviselők ezzel megint azt akarták sugallni az emberek felé, hogy a helyi vezetők korruptak és lefizethetőek. Most pedig ezt a kompetenciát is elvették az önkormányzatoktól, és azt várják, hogy gratuláljunk nekik.
Véleményem szerint inkább igazságosabbá kellene tenni az állam által visszaosztott adók és illetékek rendszerét. Kevés szó esik arról, hogy az állam nemcsak a lakosság létszáma szerint osztja vissza az adóhányadot, hanem a település tengerszint feletti magasságának figyelembevételével is. Azaz minél magasabban fekszik egy település, annál több pénzhez jut egy lakos után. Ez pedig a síkságon elterülő falvak önkormányzatainak diszkriminációja.
A fent említett adó és illeték bevezetésével ugyanakkor semmit nem legalizált a törvényhozás. Ugyanis az önkormányzatok addig is „kérhettek” ellenszolgáltatást a befektetőktől, azt ugyanis egy törvény sem tiltotta.
Nagyjából tíz éve az egyik önkormányzati képviselő állt elő az ötlettel, hogy más települések szokásait követve, a mi önkormányzatunk is kérjen támogatást azoktól a befektetőktől, akik több lakóegységet kívánnak kialakítani a község területén, tehát nem saját használatra, hanem eladásra építik a házakat. Mivel a 2004-ben elfogadott területfejlesztési terv az addigi külterületek nagy részét átminősítette, így az építkezési engedélyek kiadását nem tagadhatja meg az önkormányzat, illetve az építési osztály. Mivel a falu polgármestere nem merte kockáztatni, hogy ezért büntetést rójanak ki rá, illetve feketén nem akart pénzt, szolgáltatást elfogadni, utánajártak a jogászok, mi módon is oldható meg a befektetők ajándékának legális elfogadása. Minden érintett vállalkozóval szerződést kötött az önkormányzat, és általában nem pénz, hanem befektetés, szolgáltatás formájában kaptuk meg a megegyezett összeget, amely egyébként 60 000 korona, az euró bevezetése után 2 000 euró volt lakóegységenként. Ezt az összeget azóta is ezen a szinten tartjuk.
Ennek a gyakorlatnak köszönhetően az önkormányzat meg tud valósítani egy sor olyan befektetést, amelyre egyébként nem lenne pénze. Pozsony közelsége idevonzza a lakókat a jobb megélhetés, munka reményében, de mivel Pozsony megyében – a fővárosnak köszönhetően – magas a GDP aránya, a Szenci járás ki van zárva több európai uniós fejlesztési forrásból, amelyre egyébként nagy szükségünk lenne.
Ilyen például az oktatási intézmények felújítása és fejlesztése. Arra ugyanis a Pozsony megyei települések, így a miénk, Dunasápújfalu sem pályázhatott. Annak ellenére, hogy a betelepülő családok miatt nagy arányban megnőtt az óvodás és iskolás korú gyermekek száma, azaz bővíteni kell az intézményeket. Hozzáteszem, az óvodát négy évvel ezelőtt is bővítettük már.
Nem pályázhatunk többek között úthálózat, szennyvízcsatorna és víztisztító állomás kiépítésére, rekonstrukciójára sem. Ezeket a hiányzó forrásokat ugyan nem pótolja teljes mértékben a falunak nyújtott befektetői támogatás, de legalább a legfontosabb munkák elvégzésére futja belőle. Az utóbbi két évben például ilyen forrásból sikerült felújítanunk két utca rossz állapotban lévő járdáit és úttestjét.
Szemléltetésképpen, a községi hivatal felé vezető utcát hetvenezer euróból újítottuk fel, s ha nem lettek volna a befektetők, nem tudtuk volna megcsináltatni. Bár hozzátehetjük, ha nem építettek volna annyi családi házat, amelyhez éppen az adott utcán át jutottak el a munkagépek, talán nem kellett volna azt felújítani. Ilyen befektetésből készült el az iskola alapja is. Az alapiskola bővítésére ugyan kapott pénzt az önkormányzat, de a modulos építkezés alapjait saját forrásból is elkészíthettük. A bővítés egyébként háromszor annyiba kerül, mint amennyit az oktatási minisztérium megítélt.
A bevezetőben említett honlap – alátámasztva fenti soraimat – ezt is írja: „Az önkormányzati szféra üdvözölte a törvényt, mely lehetővé teszi, hogy az adóleosztásból származó helyi költségvetési forrásokon kívül, melyekből nem futotta korszerűsítésre és fejlesztésre, ilyen célra is törvényesen pénzhez juthassanak. A forráshiány főleg a gazdaságilag erős nagyvárosokban és vonzáskörzetükben okozott jelentős gondot; a Pozsony környéki településeken megépült, a lakosság számát megtöbbszöröző lakóparkok és lakótelepek esetében például a társasházak utak, üzletek, óvodák, iskolák nélkül épültek meg, a falvak költségvetését elvitte a közművesítés, az iskolák, óvodák bővítésére hitelt kellett felvenniük.”
A települések ezt is szabályozhatták, saját jogkörben. Az építési engedélyeket ugyanis nem adtuk ki, amennyiben a befektető nem vállalta, hogy közművesíti a területet. Esetünkben ez annyiból állt, hogy köteleztük az úthálózat, a villany-, gáz- és vízvezetékek, valamint a falusi hangosbemondó és a közvilágítás kiépítésére. Ha pedig nem közművesített, nem adtuk ki a használatbavételi engedélyt a házra. Ezen felül kértük az „ajándékot”, amelyet szolgáltatás formájában is elfogadtunk. Nyilván egyszerűbb egy építési vállalkozónak kiépíteni egy járda-, vagy útszakaszt, mint befizetni a pénzt.
„Az új törvény – mely az építőipari befektetőknek nem igazán tetszik – legalizálja és szabályozza ezt a gyakorlatot, mely egyébként mind Nyugat-Európa, mind a tengerentúl fejlett országaiban létezik” – írják az onkormanyzat.sk munkatársai. Nos, egy befektetővel történt tárgyalás után elmondhatom: a befektetőknek a mi „megoldásunk” jobban tetszett. A kirótt összeget ugyanis ledolgozhatták, míg az adót be kell fizetni, igaz, ez esetben azt a könyvelésükben is elvezethetik.
A Pozsonyhoz közeli önkormányzatok nagy része élt az ajándék, támogatás elfogadásának gyakorlatával. Enélkül ugyanis régen összeomlottak volna, sem iskolát, sem járdát, sem utat nem tudtak volna kiépíteni, fejleszteni. Nem mellékesen, még mindig rengetegen élnek úgy ezeken a településeken, hogy nem itt van az állandó lakhelyük, azaz az önkormányzat egy fillért sem kap utánuk, hiszen az adóhányad csak a hivatalosan is itt élők után jár, bár a közvilágítás, a járdák, az utak őket is szolgálják.
Hogy az új illetékek és adók beváltják-e a hozzájuk fűzött reményeket, azt a jövő dönti el.
De ez esetben talán felesleges volt törvényt alkotni.
Aki kíváncsi a törvény szövegére, keresse a torvenytar.sk oldalon a 447/2015. sz. törvényt.
