Augusztus 20-a alkalmából Áder János köztársasági elnök a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal polgári tagozat kitüntetést ítélte oda Dr. Halzl József gépészmérnöknek, a Magyar Villamos Művek egykori vezérigazgatójának, aki nemcsak a Magyar Demokrata Fórum, hanem a Magyar Energetikai Társaság alapító tagja is, ám mivel 1991 óta folyamatosan a Rákóczi Szövetség vezetője, legtöbben e legjelentősebb határon túli magyarokkal foglalkozó magyarországi társadalmi szervezet elnökeként ismerik.
A hivatalos indoklás szerint Dr. Halzl József a „távhőszolgáltatás energetikai hatékonyságának növeléséért és a hazai kapcsolt energiatermelés népszerűsítése tekintetében egyaránt kiemelkedő és nagyhatású szakmai, vezetői munkájáért, valamint értékőrző közéleti szerepvállalásáért” kapta a díjat, amelyet a köztársasági elnök megbízásából Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter adott át augusztus 17-én, Budapesten.
Ön volt a rendszerváltás után átszervezett Magyar Villamos Művek első vezérigazgatója, három évig vezette a vállalatot, de volt az MDF pártigazgatója is. Mégis mintha a Rákóczi Szövetség elnöki posztját, az itt zajló tevékenységet becsülné a legtöbbre…
A MVM-nél három éven keresztül voltam vezérigazgató, itt a Rákóczi Szövetségnél viszont most már 1991 óta látom el az elnöki feladatokat. Mindkét cél fontos volt az életemben, de az eltöltött idő nagysága miatt is azt tudom mondani, hogy arra az időszakra tudok különösen nagy örömmel visszagondolni, amit a Rákóczi Szövetség szolgálatában végeztem.
Mennyiben különböznek a Rákóczi Szövetség idei esztendőben végzett feladatai a korábbi évekétől?
Hál’istennek, a Rákóczi Szövetég központi és helyi szervezeteiben a lelkes és nagyszerű fiatal közreműködőinek köszönhetően bővíteni tudta korábban is széleskörű tevékenységét. Elsősorban az ifjúsággal foglalkozunk, kezdve azzal, hogy támogatjuk és ösztönözzük a családokat, hogy adják magyar iskolába a gyermekeiket, a magyar iskolások számára pedig a legkülönbözőbb programokkal igyekszünk erősíteni magyar identitástudatukat.
Segítünk nekik felvenni a kapcsolatot magyarországi iskolákkal, de számos olyan programunk is van, amely az iskolákban tevékenykedő tanárokat próbálja egy asztalhoz ültetni. A magyarországi és a határon túli történelemtanárok vagy irodalomtanárok találkozóját most már több éve sokadszorra szerveztük meg.
Kezdettől fogva kulcskérdés volt nemzeti ünnepeink, különösen október 23-a, március 15-e, valamint június 4-e színvonalas, közös megünneplése, hiszen ezek arra ösztönöznek bennünket, hogy próbáljuk történelmünk fejezeteivel még jobban megismertetni a diákokat, hiszen a történelmi tudat alapját a történelmi ismeretek alapozzák meg, amely a nemzeti identitás talán legfontosabb összetevője.
Van-e olyasmi, amit munkája során kifejezetten sikerélményként élt meg?
Rendkívül fontosnak érezzük, hogy ne csak a tömbben élő magyarság fiataljaival foglalkozzunk, hanem igyekezzünk azokat a közösségeket is megszólítani és programjainkba bevonni, amelyek szórványt alkotnak. Egyébként nemcsak a közép-európai régióban, hanem Nyugat-Európában, Ausztráliában, sőt, Észak-Amerikában is.
A tervünk ezért az, hogy az illetékes magyar állami szervekkel együttműködve, a diaszpórákkal szorosabb viszonyt alakítsunk ki, mert ily módon kapcsolatba tudjuk hozni egymással a nyugati féltekén lévő magyar családokat a Kárpát-medencei, határon túli családokkal is.
Ez a diaszpóra-program teljesen új eleme lehetne a tevékenységünknek, miközben meglévő programjainkat változatlanul tovább folytatjuk. Ezek közül első helyen a beiskolázási programunkat említem, amelyet először 1993-ban a Felvidéken indítottunk el. Remélhetően a további években ki tudjuk terjeszteni e beiratkozási programot Kárpátalja, Erdély, Délvidék eddig el nem ért szórvány-vidékeire is.
Az eddigi kísérleti tapasztalataink ugyanis azt mutatják, hogy a szórvány-vidékeken Erdélyben, de Kárpátalján is akkora rendkívüli érzelmi hatást váltott ki e programunk, hogy joggal bízunk benne, hogy szélesebb körű megvalósítása a magyar iskolaügy szempontjából is lényegi előrelépést fog jelenteni.
