A Pro Probitate – Helytállásért-díj ünnepélyes átadását november 20-án a kassai Kelet-szlovákiai Galéria (volt Vármegyeháza) dísztermében rendezte meg a Magyar Közösség Pártja Országos Elnöksége és Csáky Pál európai parlamenti képviselő.
Az impozáns helyszínen sokan gyűltek össze, hogy gratuláljanak a díjazottnak, Kolár Péternek, a Csemadok egyik oszlopos tagjának, aki aktív nyugdíjasként is meghatározó személyisége a felvidéki kulturális életnek. Munkásságát 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével is elismerték. További díjai között szerepel: Julianus-díj (2009); a Magyar Köztársaság elnökének aranyérme (1999); Magyar Színházak XXII. Országos Fesztiválja, a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma életpályadíja, Kisvárda (2010); Magyar Művészeti Akadémia aranyérme (2009); Kassa Megye Önkormányzatának díja (2006); Kassa Főpolgármesterének díja (2007) és idén az Ex-libris díjat is megkapta Brüsszelben.
Az ünnepség megnyitó részében Juliana Čarnoková közreműködött zongorán, Kövesdi Szabó Mária Ady Endre „Intés az őrzőkhöz” című versét szavalta, de hallhattak a résztvevők humoreszket is. A programot Illés Oszkár vezette. A díjátadót megtisztelte jelenlétével a szónokok mellett többek között Haraszti Attila, Magyarország Kassai Főkonzulátusának főkonzulja, Bitay Levente kassai konzul, Zachariás István, a Kassa Megye Önkormányzatának alelnöke, illetve a Tőketerebesi, Nagymihályi, Kassai, Kassa-környéki, Rozsnyói, Nagyrőcei, Rimaszombati járások MKP-alapszervezeteinek képviselői, valamint a Csemadok számos tagja.
A díjátadót megtisztelte jelenlétével Haraszti Attila főkonzul és Bitay Levente kassai konzul is (Fotó: Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártja országos elnöke ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy lenne ugyan okunk csüggésre, mert a statisztikai mutatókat művileg kozmetikázzák, s fiataljainkat rabszolgasorsba taszítják, a reményvesztés helyett mégis közösségünk felemelkedésén kell dolgoznunk. „Céljaink elérése elképzelhetetlen közös összefogás nélkül. Képesnek kell lennünk a konszenzusra, s ehhez pedig párbeszédre lesz szükségünk” – nyilatkozta. Hozzátette: „Értékei vagyunk egy olyan országnak, melyben nem kisebbséget alkotunk, legfeljebb kevesebben vagyunk. Értékvesztett világunkban ellent kell állnunk. A Pro Probitate korábbi díjazottai is mindig így cselekedtek, s most méltán gyarapodott számuk.”
Csáky Pál a díjazott nevének ünnepélyes bejelentésekor elmondta, hogy Kolár Péter kiemelkedő színházalapítói és kulturális tevékenységéért részesült az elismerésben. Bárdos Gyula laudációjában ismertette Kolár Péter életútját, s kiemelte, hogy ez az elismerés büszkeségre ad okot a Csemadok-tagok számára. A díjat Menyhárt József, Bárdos Gyula és Csáky Pál közösen adták át.
Menyhárt József: „Értékei vagyunk egy olyan országnak, melyben nem kisebbséget alkotunk, legfeljebb kevesebben vagyunk.”
Kolár Péter meghatódva mondta el, meglepte, hogy ő lett a díjazott. Mint mondta, ő csak szervezett, s tette, amit kell. Kiemelte, hogy a díj mindazok érdeme is, akik a tevékenységében mellette álltak, s nem utolsósorban a feleségének, gyerekeinek, unokáinak is, akikre kevesebb ideje jutott, mint a rendezvényeken résztvevőkre. „A díj a jövőnek is szól. Úgy érzem, még sok tennivalóm van, s ez a díj is ebben erősít meg, fel kell rázni a kassai magyarságot, vissza kell adni a hitüket, a fiatalokat jobban be kell vonni a munkába, s nem utolsósorban a kassai magyar szervezetek tevékenységét is össze kell hangolni” – nyilatkozta Kolár Péter.
Kolár Péter jövőre lesz 70 éves. 1947. február 3-án született Kassán, szülei pedagógusok voltak, akiknek kivételesen engedélyezték, hogy különbözeti vizsgát tegyenek szlovák nyelvből, s szlovák tannyelvű iskolában taníthassanak. Így a Késmárk melletti Kisszalókra (Malý Slavkov) költöztették a családot, ahol Kolár Péter a gyerekkorát töltötte, a húga is ott született.
A múlt század ötvenes éveinek elején Csehszlovákiában sorra alakultak a magyar iskolák. Ekkor költöztek vissza magyarlakta területre, a Rimaszombathoz közeli Csíz fürdőbe. Az itt töltött évek meghatározóak voltak számára. Itt kezdett 1953-ban iskolába járni, kezdte zenei tanulmányait, és ezen a kis fürdőhelyen találkozott először olyan emberekkel, akik kitárták előtte az egész világot.
Kolár Péter (Fotó: Dunajszky Éva)
Kolár Péter erre az időre úgy emlékszik vissza, hogy még iskolás sem volt, amikor esténként ott ültek húgával együtt az akkor még újnak számító szervezet, a Csemadok színjátszó csoportjának próbáin. A darabokat a szülei tanították be. Itt szívták magukba a magyar szót, az irodalom és színjátszás szeretetét. 1953 és 1958 között látogatta a csízi alapiskolát. Kisiskolásként szemtanúja volt annak, hogy 1956 októberében az iskolakertbe a közeli Magyarország felé irányzott aknavetőket telepítettek és a tantermekbe hetekre cseh katonákat szállásoltak be.
A hatodik évfolyamot Rimaszécsen látogatta, majd a 7. és 8. osztályt Tornalján végezte. Édesapját, aki a tornaljai magyar gimnázium alapítója és igazgatója volt, hamarosan leváltották, mert eltűrte, hogy magyar irodalom órán a magyar Himnuszt is tanulták – sőt énekelték – a diákok.
Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke méltatta a díjazottat (Fotó: Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Mint a laudációból megtudtuk, műszaki érdeklődése alapján a hajdani Magyarország első gépipari technikumában, a Kassai Ipariskolában folytatta tanulmányait. Bárdos Gyula emlékeztetett rá, hogy ez a középiskola abban különbözött minden hasonló szakiskolától, hogy a természettudományi és szaktantárgyakon túl nagy hangsúlyt fordított a társadalomtudományi és humán ismeretek oktatására is. A tanárok nem szakbarbárok, hanem kiváló pedagógusok voltak, akik érzékkel adagolták az egyéb ismereteket is. A matematikatanár „civilben” színházi szervező és rendező volt. A kémikus a kötelező tananyag után szinte mindig a magyar történelemhez kanyarodott vissza.
A magyar- és szlováktanár a magyar irodalom akkoriban kevésbé „népszerű” szeleteit taglalta. Általa jutott tudomásukra az, hogy élnek még Magyarországon és Szlovákián kívül olyan magyar irodalmárok is a nagyvilágban, akik komoly irodalmi értéket képviselnek. Az „Ipariskola” érdeme az volt, hogy széles látókörű, szakmájukban kiváló embereket képezett.
Kolár Péter az érettségi után ugyan a Kassai Műszaki Egyetemen folytatta tanulmányait, de párhuzamosan esti konzervatóriumot is végzett, és magyar és szlovák népi együttesek zenei vezetője és prímása lett. Szervezte a kassai népi tánccsoportot, az Új Nemzedéket, segítette a színjátszó együttes fellépéseit, irányította a kassai ifjúsági klubéletet, majd 1968-69-ben, mint a Csemadok egyik kassai vezetője közreműködött a magyar színház, a THÁLIA megalapításában.
Részt vett a kassai magyar értelmiségi csoport, a Batsányi Kör munkájában és segédkezett a kör által kezdeményezett első össz-szlovákiai közművelődési rendezvény, a Kazinczy Napok 1967-es indításánál. 1968-69-ben részt vett a Magyar Ifjúsági Szövetség tevékenységében is.
Az 1968-as prágai tavasz megtorpanása és megtorlása után a további tanulmányoktól eltanácsolták. Így került, apja halálával szinte azonos időben az utcára. Ekkor a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészeti Karán találta meg a továbbtanulás lehetőségét. Itt végezte el a mérnök-tanári szakot is, amely a későbbiekben arra jogosította fel, hogy hajdani iskolájában, a kassai Ipariban is taníthasson.
Természetesen Pesten is tevékenykedett. Akkoriban a városban csaknem háromszáz felvidéki diák tanult. Néhány egyetemista barátjával közösen megszervezték a Szlovákiai Ifjúsági Szövetség budapesti szervezetét, melynek az elnöke lett. A csehszlovák nagykövetségen még a Dubček idején kinevezett diplomaták tevékenykedtek, akiket meggyőztek arról, hogy őket is megilletik azok a privilégiumok, amelyekre az otthoni diákok jogosultak. A Rózsa utcában kaptak egy klubhelyiséget, ahol mindaddig gazdag tevékenységet folytathattak, amíg nagykövetségi támogatóikat 1973-ban vissza nem hívta az időközben politikailag megerősödött új prágai kormány.
A promóciót követően Kolár Péter hazajött a Felvidékre. 1975-től tervezőmérnökként dolgozott, de visszatért a Csemadokba is. Szervezte a klubéletet, zenélt a Regős zenekarában és a VSS Strojár együttesében, játszott a Szép Szóban, művészeti vezetője volt a Csermely Kórusnak, szervezte a magyar kultúrát. Korábbi táborozási tapasztalatait felhasználva kezdeményezője és szervezője lehetett a Somodi Művelődési Táboroknak és az országos klubtanácsnak.
1980-tól a szlovákiai magyar kultúra hivatásos dolgozója volt, a Csemadok kassai és környéki titkára. A rendszerváltó 1989-es esztendőt így érte meg. Ekkor kérték fel a Thália Színpad művészei, dolgozói, hogy vállalja el a színház vezetését. Elvállalta, és 1990 július 1-jével az addigi „közeli” Komáromhoz tartozó kassai színházat sikerült önállósítania.
A díjátadó ünnepség résztvevői (Fotó: Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
A szlovák kulturális minisztérium által kiírt igazgatói pályázatra is beadta jelentkezését, amit megnyert, és így az 1990/91-es évadtól négy év megszakítással, majd több újabb pályázati akadály átugrásával 2011-ig volt a kassai Thália Színház igazgatója.
A csehszlovákiai rendszerváltoztatással egyidőben az Együttélés Politikai Mozgalom országos elnökségi tagja lett. A kilencvenes évek elejétől Kassa óvárosának képviselője. 1998-tól az MKP OT tagja 2012-ig.
1990-től a Magyarok Világszövetségének volt vezetőségi tagja, majd a számvizsgáló bizottságban tevékenykedett. Az MVSZ egyik vezetőségi tagjaként 1993-ban részt vett a Duna TV létrehozásában – emelte ki Bárdos Gyula.
A továbbiakban tagja lett a Duna TV kuratóriumának. 1994-től a szlovák tévétanács tagja volt, egészen Mečiar újabb színre lépéséig. 1995-ben felemelte a szavát a Hudec-féle kultúrpolitika ellen, aminek következtében eltávolították a Thália Színháztól.
1996 februárjában megválasztották a Csemadok főtitkárának. Ezt a tisztséget akkor vállalta, amikor a Csemadokot az új szlovák állam megfosztotta az alanyi jogon járó anyagi támogatástól. „A Szlovák Kormány Nemzetiségi Tanácsában felemelte a szavát annak érdekében, hogy a Szlovákiában élő nemzetiségeknek kultúrájuk kiteljesítéséhez állami támogatás járjon. Ennek biztosítása érdekében megalakult az összes szlovákiai nemzetiség képviseletével az a pályázatokat elbíráló országos bizottság, amelynek élére az összes szlovákiai nemzetiség Kolár Pétert választotta első elnökének. 1997-ben a Csemadok Országos Közgyűlése megválasztotta a Csemadok országos elnökének. Ezt a tisztséget 2000-ig töltötte be, s ezen időszakban a Csemadok nagyon komoly tevékenységet folytatott” – mondta Bárdos.
Pozsonyból visszatért Kassára a Thália Színház élére, ahol sokat tett azért, hogy a Thália Színház új igazgatósági épülete és a Márai Stúdió létrejöjjön. 2000-ben a Csemadok kassai tagsága megválasztotta a kassai városi választmány élére, ezt a tisztséget mindmáig betölti. Miután csaknem három éven keresztül nyugdíjasként is vezette a Thália Színházat, 2011 végén végérvényesen nyugdíjba vonult.
Azóta is aktív nyugdíjasként dolgozik a magyar kultúra érdekében. Mindannyiunk örömére sok-sok színvonalas rendezvényt szervez, s fáradhatatlanul erősíti nemzeti hovatartozásunk érzését. Gratulációk sokaságával halmozták el, azt kívánva neki, hogy legyenek követői, s hogy még nagyon sokáig folytathassa áldásos tevékenységét.
