Az Európai Parlament a napokban fogadta el a 2015-ös évről szóló emberi jogi jelentését, amely idén először a nemzeti kisebbségek jogaival is foglalkozik. A jelentés bővítené a kisebbségi jogokat, de ahogy az EP jelentéseknél megszoktuk, a dokumentum nem kötelező érvényű, csak ajánlásokat fogalmaz meg.
Az, hogy a jelentés a kisebbségek helyzetével is foglalkozik, komoly siker az ezért több éve lobbi-tevékenységet kifejtő európai kisebbségvédelmi ernyőszervezetnek, az ELEN-nek (Európai Hálózat a Nyelvi Egyenlőségért), amelynek munkájában a Kerekasztal is részt vesz.
A Kerekasztal portálunknak megküldte Fiala János elemzését, amelynek célja annak tisztázása, hogy milyen hatással lehet a jelentés elfogadása a kisebbségi jogokra és milyen változásokat hozhat mindez akár Szlovákiában. El kell ugyanakkor mondanunk, hogy a kisebbség kifejezést többen kritizálják, helyette a nemzeti közösség kifejezést javasolták használni, de azt az európai struktúrákban nem hagyták jóvá.
A dokumentum jelentőségét nem elsősorban az a tény adja, hogy bővítené a kisebbségi jogok listáját. Nem kötelező jellegű dokumentum, csupán ajánlásokat fogalmaz meg. Azonban más, nem kötelező jellegű ajánlásokhoz képest mégis komoly fontossággal bír.
Fiala János szerint az európai kisebbségvédelmi rendszer három elemből áll: elsősorban kötelező jellegű egyezmények szabályozzák a kisebbségek jogait, melyeket nagyon alacsony fokon vesznek figyelembe és hajtanak végre, az államok könnyűszerrel ignorálják azokat. Ilyen például az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvek Kartája, és a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény – írja ismertetőjében Fiala János az SzMK nevében. Másodsorban léteznek az Európa Tanács és az EBESZ által kiadott nem kötelező jellegű ajánlások, amelyek magas szinten deklarálnak kisebbségi jogokat, de végrehajtásukra alig történtek lépések – véli Fiala. A harmadik elem a szigorúan végrehajtott normákból áll, mint például az Európai Emberi Jogi Egyezmény, amely azonban kifejezetten a kisebbségek speciális helyzetét kezelő szabályt nem tartalmaz. A most elfogadott emberi jogi jelentés a három rendszert ötvözné: a nagy kényszerítő erővel bíró Európai Unió fogadna el sajátjaként néhányat a létező kisebbségvédelmi normák közül, és ezek végrehajtását ki is kényszeríthetné a tagállamokon – írják a jelentésben. Amennyiben ez sikerülne az nagy előrelépés lenne a felvidéki magyarság szempontjából is.
Amit a tagállamoknak szabad, de a jelölteknek nem
Az Európai Unió joganyagának jelenleg nem részei a kisebbségi jogok, illetve csak nagyon érintőlegesen foglalkozik velük. A tagjelölt államok kötelesek betartani az ún. Koppenhágai Ajánlásokat, amelynek része a kisebbségi jogok garantálása is, és az Európai Bizottság ezt rajtuk szigorúan számon is kéri az éves értékelések során. Többek között ennek a mechanizmusnak az eredménye volt az 1999-es szlovákiai kisebbségi nyelvhasználati törvény is. Ezek az elvárások azonban csak a tagjelöltekre vonatkoznak, a tagállamokra nem, ami bizarr eredményekhez vezet. Szlovákia is jó példája ennek a kettős mércének: az államnyelvtörvény 2009-es szigorítását tagjelölt államként nem tudta volna elfogadtatni az Unióval – tagállamként azonban az Uniónak nem volt ebbe a kérdésbe beleszólása – olvasható a portálunkhoz eljuttatott ismertetőben.
Európai Parlamenti képviselők régóta kritizálták a fennálló rendszert, és javasolták, hogy az EU fogadjon el egy kötelező kisebbségvédelmi minimumot, mely a saját tagállamainak jogrendjét is érinti. A most elfogadott emberi jogi jelentés az első dokumentum, amelyben az EU Parlament felszólítja az EU Bizottságot ennek a kisebbségvédelmi „szakpolitikai normának” a kidolgozására. Ez a jelentés alapján alapvetően a meglévő két egyezmény, a Karta és a Keretegyezmény által garantált jogokon, az EBESZ ajánlásain és a koppenhágai kritériumokon alapulhatna, de belekerült hivatkozási alapként az Európa Tanács 1985 (2014) számú ajánlása is, amely több konkrétumot tartalmaz: kiemeli például az autonóm régiók fontosságát a kisebbségi jogok garantálása terén. Ez az ún Kalmár-jelentés, amelyet a Kalmár Ferencről (KDNP-s politikus), a jelentés beterjesztőjéről neveztek el.
A tagállamok biztosítsák a nyelvi jogokat
Emellett a jelentés felsorolja az Európában élő nemzeti kisebbségeket érő különböző hátrányokat, és ajánlja a tagállamoknak is, hogy biztosítsák a kisebbségi nyelvek használatához fűződő jogot. Ez utóbbitól nem kell sokat várni: hasonló ajánlásokból született már több, és az államok nem siettek a végrehajtásukkal. Azonban az Európai Unióhoz intézett ajánlások más kategóriába tartoznak: mivel azt az Unió egy saját szerve, a Parlament fogadta el, és maga a Bizottság nem feltétlenül ellenérdekelt a kisebbségi jogok garantálásában, feltehető, hogy beindul egy folyamat, amelynek eredményeképp az Unió előbb-utóbb a kisebbségi jogok betartását számon fogja kérni a jelenlegi tagállamoktól is.
Nem tudjuk, hogy miből fog állni a jogok katalógusa, az említett „szakpolitikai norma”, hiszen ebbe nyilván a tagállamoknak is lesz beleszólásuk, közülük pedig többen nem érdekeltek a kisebbségi jogok nemzetközi szintű garantálásában. Szinte kizárt, hogy az Unió a közeljövőben például a regionális autonómiát kérje számon a tagállamokon. Azonban bármi is lesz a végső eredmény, a mostani helyzettől, amikor az Unió tehetetlen kisebbségi jogi ügyekben, csak jobb lehet. Ismerve az Unió tagállamokkal szembeni hatékony érdekérvényesítő képességét, a mostani emberi jogi jelentés mindenképpen optimizmusra ad okot – véli Fiala János.
