Az FC DAC 1904 klubcsapatnak a tulajdonosa július 7-én, Martoson mesélt a csapat múltjáról, jelenéről és a jövőképéről.
Világi Oszkár bevezető szavaiban elmondta, hogy a DAC összefogja a felvidéki érzelmeket, Kukkóniát, amelynek logója ma már a DAC mezeken látható és a Molt is, mert a stadiont Mol Arénának fogják hívni. Világi Oszkár visszaemlékezett, hogy amikor megvette a klubot, tíz pontja volt a DAC-nak, az U19 szétesőben volt, valójában egy belső csőd előtti állapot volt a jellemző. A stadion nagyon rossz állapotban volt, a belső és a külső rothadás jelei is láthatóak voltak – mondta.
Belül azt érezte, hogy meg kell vásárolnia a klubot. Ez akkor nem pénzről, nem a valós anyagi értékről szólt. A közönséget megmosolyogtatva úgy fogalmazott:
„Másnap felkeltem, és ráébredtem, hogy van egy DAC-om.”
Ez után szembesült azzal, hogy mit vett meg. Elmondása szerint két nagy felismerést kellett tudatosítania: az egyik, hogy ettől már nem szabadulhat, a másik pedig, hogy a jövő fejlődése, a csapat sikere, az ő felelőssége.
„Van-e szerencse a DAC mögött?”- kérdésre a DAC tulajdonosa elismerte: „Igen van, és munka is van mögötte. Az infrastrukturális változások, az új stadion, az akadémia fejlesztése, az ifjúság nevelése van mögötte” – emelte ki Világi, majd kifejtette, hogy a projektek elindítása után alakították ki a költségvetést. Nem gondolkodott akkor azon, milyen költséggel fog ez járni. Ennek ellenére azonban nem volt kétsége arról, hogy ezt a fejlesztést meg kell valósítani.
Nagy a felelőssége, a siker viszont nem csak rajta múlik, hanem az aprónak tűnő részleteken is. Olyan dolgon, mint a fű minősége, karbantartása, amire a kívülálló talán nem is gondol, mégis alapvető dolog. Az elmúlt két év alatt a klubot egy jól működő összetett gépezet hajtja, amely 80 embernek ad munkát. Ez a napi szintű, elkötelezett munka hozza azt az eredményt, amely a közönséget, a nézőket is a stadionba vonzza. Véleménye szerint ez az összetartozás erősíti a klubot.
A DAC érzelem, hangulat is és a szerencse kérdése is
A Nélküled szerencsés kiválasztása, a közösségi videók, a Szurkolói Klubok elkötelezett munkája, az egyeztetett koreográfia, mind hozzájárulnak a sikerhez. Emellett szerencse, hogy sok jó ember van a DAC körül, akik szeretik a klubot, mert jóérzést, pozitív töltést ad egy mérkőzésen részt venni. Ez ma a DAC – fogalmazott Világi.
A jövőképet is megmutatta Világi: „A klub jövőjét meghatározza, hogy a DAC képes lesz-e a közép-európai futball naivitását, retro stílusát átlépni. Ebben a DAC úttörő akar lenni. Remélem, hogy ez a gondolkodás jó eredményeket fog hozni és megtölti a stadiont” – mondta.
Érdekes volt azt a szemszöget meghallgatni, amikor kifejtette, hogy a klub tulajdonosság milyen változásokat hozott az életében. „Ma már nem önfeledt öröm a mérkőzésre kimenni. Például, ha nincs gól az első félidőben vagy elromlik a sörcsap, ez mind feszültséget okoz. A klub a részemmé vált, bekerült az életembe, amely egy belső, mindennapi stresszt vált ki. Nem olyan ez, mint mikor csak megvettem a belépőjegyet és szurkolni mentem” – árulta el.
A felvidéki életérzés kialakulásáról
Elmondta, hogy a szlovák politikai elit nem érti, hogy lehetséges ez az összetartozás, de nem érzi veszélynek, ellentétnek, hanem tapasztalata szerint egy vágy fogalmazódik meg bennük arra nézve, hogy ők is szívesen átélnék ezt az élményt.
Arról is beszélt, hogy a DAC sosem volt tiszta magyar csapat. Mindig játszottak szlovákok, csehek a csapatban, nemcsak magyarok. A klub játéka mindig a győzelemről, a küzdésről szólt. 1904-től a csapat fennállása óta integrálta az embereket, akik le is telepedtek Szerdahelyen és az unokáik ma az akadémiára járnak.
A tulajdonos feladatáról kifejtette: „Célom, hogy sikerre vigyem a csapatot és építsem az akadémiát, akik közül a tehetséges fiatalokat az A csapatba szeretnénk majd beintegrálni. A szlovák játékosok meghatározó egyéniségei a csapatnak. Ösztönzik a többieket – két-három ilyen személy is van – és annak kell játszania, aki a legjobb formában van. A szurkolók többsége eredményt vár, hogy a DAC bajnok legyen.”
Rossival szembeni elvárását összefoglalva arról tájékoztatta a közönséget, hogy a csapat gyengéje a taktikai fegyelem hiánya volt. Szeretné, ha megtanulnának a mérkőzés közben ritmust váltani és Rossinak ebben kell erősítenie a játékosokat. Erős edzésekkel, napi 12 órát a labda közelben kell tartania a játékosokat. „Rossi erre képes, mert semmi más nem érdekli csak a foci, és van képessége is, hogy a céljait végrehajtsa”- mondta Világi.
Az ifjúság neveléséről is ismertette elképzeléseit
„Célom, hogy együttműködjünk az akadémiákkal és itt nemcsak a fiatalok edzésére gondolok, hanem az edzői képzésekre. Ezt az edzői továbbképzést a Felcsúttal dolgoztuk ki. Emellett négy-öt nyugat-európai akadémiát látogatunk meg évente, hogy tapasztalatot gyűjtsünk. Nem fogjuk kitalálni a legjobb módszert, hiszen az már adott. Olyan embereket kell idehoznunk, akik a tudásukat át tudják adni. A tudást beépítve pedig tovább lehet azt gyakorolni” – fejtette ki.
A távolabbi jövőről szólva azt mondta, reálisan öt évet lát be, ennyi idő alatt azonban a csapat tudásának az Anderlecht vagy akár az A.C. Milan szintjének kellene megfelelnie. Szeretné, ha ennyi idő alatt nemzetközi szinten, az európai kupákban ne essen ki a második kör után a csapat, hanem továbbjusson. Munkával és szorgalommal szerinte elérheti a DAC ezeknek a csapatoknak a szintjét.
„Ez komoly cél, kemény munkát igényel, profi emberek kellenek a megvalósuláshoz, mert munkás ipar a foci.”
A jó hangulatú beszélgetést egy minden sárga-kék szívet melengető bejelentéssel zárta: „Október 22-én a Trencsén elleni mérkőzésen lesz a legújabb tribün átadása!”