„Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?” – szól a Föld napja mozgalmának lelkesítő jelmondata, melyet a mögöttünk hagyott hétvégén rendezett eseményeken többször is hallhattunk.
Április 22-e 2009 óta a „Földanya Nemzetközi Napja”, vagy röviden csak a Föld napja. Ez alkalomból hangzott el egy beszélgetés a Mária Rádióban Duray Miklós felvidéki politikussal, íróval és – most mindenekelőtt – geológussal. Érdekes, ritkán látott-hallott megközelítéssel találkozhatott, aki meghallgatta a rádióműsort, hiszen az alapvetés így hangzott: hogyan jelenik meg a természet, a világ a Bibliában?
A kérdés Duray Miklóst is foglalkoztatja. Az ember természethez való viszonyulását, viselkedését az Ószövetség-Újszövetség látszólagos szembeállításával – valójában egymás mellé helyezésével – szemléltette. Amint ugyanis az Ószövetség a „racionális” oldala az Írásnak (azaz, mint a történeti részekben számos helyen olvashatjuk: az ellenséget – férfiakat – le kell győzni, megölni, addig a nőket, gyermekeket és a természetet nem szabad bántani). Az üzenet: ne vágd ki a gyümölcsöt termő fát. Ha nem terem gyümölcsöt, akkor viszont vágd ki, és építs belőle (ostrom)gépeket.
Az Újszövetség azonban már más keretek között szól hozzánk: a szeretet, megbocsátás, befogadás nyelvén. A kettő pedig kiegészíti egymást: az élet racionális kérdés, de az élet minősége már többnyire „irracionális”. Mert a szeretet alapvetően ilyen, azonban racionálissá válik akkor, ha ebből jövőt építek. „A kettő együtt ad egy harmonikus létet, ezt adja nekem a Biblia” – fogalmazta meg Duray Miklós.
A természetet pusztító emberről szólva úgy vélekedett, meggyőződése, hogy az ember nem gonosz szándékkal közelít, amikor ilyet tesz, hanem egyszerűen csak nem tudatosítja tettének következményeit. Ugyanez vonatkozik a manapság a figyelem középpontjába került műanyag-felhasználásra is: az, hogy ma mindent csomagolunk, irracionális módon éli fel a természeti erőforrásokat.
Duray Miklós szerint a legfontosabb a harmónia: úgy kell összehangolni életünket, és a bennünket körülvevő élő és élettelen természetet, hogy az embert ne csak a jelenben tudja szolgálni, de a jövőben is. Mert az embert leginkább önmaga veszélyezteti.
A beszélgetés meghallgatható a Mária Rádió archívumában.
