Nem tudom, hányszor kell még elismételnem, hogy a Fico kormányfő által sugallt-utasított és az általam kidolgozott sajtótörvény-módosítás nem a csúcspolitikusokat védi, hanem az állampolgárt, akinek eddig nem volt lehetősége „válaszadásra“, ha azt megtámadta a sajtó. Azokat, akiknek „annyi“ eszközük sincs a durva támadásokkal szemben a védelemre, mint a csúcspolitikusoknak, akik szintén tehetetlenek a médiával szemben.
Nem is annyira az ellenzék, mint a kormánykoalíció, amelyet még a közszolgálati média is tollhegyre vett. Ezt egyszer s mindörökre megváltoztatjuk, amihez megtettük az első lépéseket, miután a tévé-és rádiótanácsba a koalícióhoz lojális embereket (másképpen szakembereket – lásd: kazánkovács és továbbiak…) ültettünk.
De, eltértem a lényegtől, ezért vissza a kisemberhez: miután a kisember naponta szerepel a sajtó hasábjain kipellengérezve és kitéve minden hercehurcának, úgy döntött (mármint Fico-Slota-Meciar) a koalíció, elejét kell venni annak s elémegyünk a további támadásoknak. Miközben a kormány fennállása óta kiválóan teljesít, ezt egyáltalán nem látni a sajtóban, tudniillik (már akinek) minden média kormányellenes. Tudjuk miért: mert olyan sikereink vannak, hogy ilyenekről Dzurinda még csak nem is álmodhatott, pedig nyolc évig vezette ezt az országot.
Megint eltértem a kisembertől és magunkról beszélek: Nos, ezentúl (ha magáévá teszi a sajtótörvényt az ellenzék is) nem lesz olyan, hogy a nemzet feletti társaságok (értsd: sajtómágnások) kényük-kedvük szerint fogják kritizálni, ócsárolni a kisembert (másképpen mezei polgárt) orkánszerű kritikáikkal. Mi biztosítjuk (a sajtótörvényen keresztül) azt a lehetőséget, hogy a honpolgár is megírhassa ha sérelem éri személyét, hogy az újság hazudott, amikor azt állította róla, hogy…
Az pedig szent meggyőződés(ünk)em, hogy minden polgár egyforma minden törvény (így a sajtótörvény) előtt is (mi, politikusok is) polgárok vagyunk. Akik ki va(gyunk)nnak téve az ocsmány és zabolátlan médiának, amelyik nem ismer határokat. Azután pláne nem, hogy megszűntek a határok Schengennek köszönhetően.
Egyszóval, befellegzett a fölényeskedő, mindent elsöprő médiabirodalomnak. Én, a kormányfő meg a többiek úgy pontot teszünk a sajtótörvény végére, hogy abban nem lesz hiba: ezentúl ingjük-gatyájuk rámegy a kiadóknak, ha perelni fogjuk őket minden bántó szóért. Végre megtanítjuk úgy írni az újságírókat, ahogy mi akarjuk: úgy, mint a régi szép időkben. Más szóval, visszatérünk a korlátolt felelősség bevezetéséhez!
déva, Felvidék Ma
