A közszolgálati magyar televízió ESTE műsorának a vendége volt tegnap Ivan Mikloš a szlovák reformer, a Dzurinda-kormány gazdasági majd pénzügyminisztere, aki nélkül nem került volna sor az euró bevezetésére Szlovákiában.
Magyarország és Szlovákia makroszintű összehasonlításából kiderül, hogy gazdasági növekedés és infláció szempontjából Szlovákia toronymagasan vezet. A szlovák bruttó nemzeti össztermék tavaly több mint 10%-kal nőtt, ezzel szemben a magyar csak 1,3%-kal. A pénzromlás a szlovákoknál nem érte el a 2%-ot, a magyaroknál ez csaknem 8%-os volt. Munkanélküliségben a szlovákok állnak rosszabbul. A 11%-os rátával szemben Magyarországon tavaly 7,4%-ot mértek. Érdekes különbségek vannak a keresetekben is. Bruttó bérben a magyarok jobban keresnek, átlagosan havi 771 euróval. A szlovákok kevesebbet, 672 eurót keresnek, de az adók és járulékok után a szlovákok zsebében marad több, 530 euró a magyarok 475-éhez képest. Ez nem is csoda, hiszen a magyar bruttó bérek több mint felét elviszik az adók és a járulékok. Szlovákiában pedig csak 38%-át. Tény viszont, hogy a nyugdíjasok a magyaroknál többet kapnak, átlagosan havi 318 eurót. A szlovák nyugdíjasok 296 eurót kapnak, viszont tovább élnek. A várható élettartam Szlovákiában 1 évvel hosszabb, mint Magyarországon.
Az Este vendége Pozsonyban Ivan Mikloš, aki a Dzurinda-kormány gazdasági minisztere és miniszterelnök-helyettese is volt. Ivan Miklós a második Dzurinda-kormányban már pénzügyminiszter, egész 2006-ig. Teljesítményéért megkapta az Év Pénzügyminisztere címet. Szigorú fiskális politikájának fontosabb elemeit látják most a képernyőn. Elszántságának is köszönhető, hogy Szlovákia jövő január 1-jétől bevezetheti az eurót, a ma hivatalosan is meghatározott 30 koronás árfolyamon.
A vele való beszélgetést írott formában az alábbiakban adjuk közre.
– Szlovákiában hogy fogadták a hírt?
Ivan Mikloš, szlovák ex-pénzügyminiszter, ma ellenzéki politikus: – Pozitívan, nagyon pozitívan fogadták ezt, hiszen ez valóban jó hír Szlovákia számára, a szlovák gazdaság számára. És én személy szerint is nagyon örülök annak, hogy ezt az utat sikerült befejeznünk. Azt az utat, amelyet a második Dzurinda-kormány alatt 2005 novemberében kezdtünk meg, amikor mi a Visegrádi Országok, a visegrádi négy ország között elsőként.
Mv.: – Az átváltási árfolyammal elégedett?
I.M.: – Igen. Úgy gondolom, hogy ez a váltási árfolyam nem volt meglepetés, hiszen valóban a megfelelő, jelenlegi paritási szinten került meghatározásra. Voltak persze pletykák, hírek arról, hogy bizonyos illegális információk, illetve érzékeny információ kiszivárgott, amely a paritást befolyásolta volna, mikor májusban meghatározták ezt a paritást. Lehet, hogy e nélkül, ha ez nem történt volna, akkor elképzelhető, hogy lehetséges lett volna erősebb váltási árfolyamot realizálni, de ezt követően szinte bizonyos volt, hogy ezt a középsávot fogják a konvergencia rátának elfogadni.
Mv.: – Szakértők szerint a mai bejelentés és árfolyam 1%-kal növelheti Szlovákia GDP-jét. Hogyan működik ez?
I.M.: – Igen, ez az egyik legfontosabb érv a mellett, hogy ez jó lesz az ország számára, amiért meg vagyok erről győződve. Nos, ennek két fontos összetevője van, ennek a magasabb gazdasági növekedésnek, az eurózónába történő belépés után. Az első az, az, hogy csökkennek a tranzakciós költségek, más néven ügyleti költségek, hiszen a cégek képesek lesznek arra, hogy közvetlenül kereskedjenek, nem kell nekik átváltani a valutákat. És ezrét díjakat fizetni. Másodorban pedig a volatilitása a valutának alacsonyabb lesz, és ma stabilabb lesz természetesen a fizetőeszköz. Egy másik oka, ami csatlakozik ehhez, az pedig az, hogy most már nem a valuta becslése fogja meghatározni az árfolyamot, ami a szlovák koronánál így volt, és ez mindenképpen a csökkenést az exportőrök tekintetében megakadályozza. Ezért várunk arra, hogy a szlovák gazdaság további hozzáadott értéket, további növekedést tud majd realizálni. Ezen kívül ez pedig összefügg azzal is, hogy egy nagyon jó, ésszerű professzionális gazdaságpolitikát folyat a kormány, hiszen az euró az csak egy potenciál, az egy lehetőség a gazdaság számára. De ezt a lehetőséget ki is kell használni, és csak akkor lehet kihasználni, hogyha a kormányzatok megfelelően jó, felelősségteljes gazdaságpolitikát folytatnak.
Mv.: – Amikor Szlovákia 2000-ben megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat, akkor a gazdasági eredményeik még jóval elmaradtak Magyarország mögött. Mára mégis leköröztek minket. Hogy csinálták?
I.M.: – Úgy gondolom, hogy a legfontosabb dolog a reform volt, a reformfolyamat, ami a Dzurinda kormányzat alatt elindult, illetve az, az erőfeszítés, hogy felzárkózzunk. Tehát a felzárkózási erőfeszítés, hiszen, mint ahogy említette, mi lemaradtunk, nemcsak Magyarország, hanem más volt kommunista országok, más V4 országok, visegrádi országok mögött. És a 98-as kormányváltás után, miután az első Dzurinda-kormány megalakult, nos ekkor nagyon nagy erőfeszítéseket tettek az egész országban, vagy tettünk az egész országban, annak érdekében, hogy felzárkózzunk, és ezt a lehetőséget jól használjuk ki. Az első Dzurinda-kormányzat alatt elsősorban a felzárkózás és az integráció, az EU, a NATO és az OECD integráció volt napirenden. A második Dzurinda-kormány alatt pedig egy reformfolyamat zajlott le, nagyon mély, strukturális reformok, amelyek segítették a gazdaságot. És segítették a magas fenntartható gazdasági növekedést. Mert ahhoz, hogy a maastrichti feltételeknek megfeleljen valaki, ez nem könnyű, és különösen ezeknek a reformoknak köszönhető, hogy ilyen nagy a gazdasági növekedésünk, és ez ennek révén könnyebb volt a maastrichti kritériumoknak megfelelni és bejutni az eurózónába.
Mv.: – Dzurinda ideje egy részében kisebbségben kormányzott, mégis komoly reformokat vitt végig. Hogy fogadtatták ezt el a lakossággal, illetve az ellenzékkel?
I.M.: – Hát ez nehéz volt, igaza van, valóban a második Dzurinda kormány második felében kisebbségi pozícióban voltunk, nagyon fontos volt viszont az, hogy azokat a reformokat, ezeket a reformokat addigra már elvégeztük, hiszen ezek 2002-2004 között zajlottak le. Úgyhogy itt már csak fenntartani kellett ezeket az eredményeket és ezt fenn is tartottuk a kisebbségi pozícióban is. A kormányváltás után, miután Fico került hatalomra, nagyon fontos látni, hogy hiszen Fico kinyilatkoztatta, hogy ő mindent meg fog változtatni és a reformokat el fogja törölni. Szerencsére azért a realitás az, az volt, hogy Fico mindössze néhány kisebb változtatást eszközölt néhány reform tekintetében. Úgyhogy most az a helyzet, hogyha a reformok megfelelően mélyen és átfogóan zajlanak le, akkor ezek a reformok megfordíthatatlanok, irreverzibilisek. El kell mondanom, hogy az euró nagyon fontos szerepet játszott ebben a megfordíthatatlanságban, illetve ebben a fenntarthatóságban, a gazdasági reformok fenntarthatóságában, hiszen amikor Fico hatalomra került, júliusban, két évvel ezelőtt, akkor azt mondta, hogy nem tudja, hogy az euró valóban, eurózónához csatlakozunk-e majd 2009-ben avagy se. De ezt követően a pénzpiacok reakciója az azonnali volt és nagyon negatív volt, a szlovák valuta, a szlovák fizetőeszköz jelentősen elértéktelenedett néhány nap alatt, úgyhogy a központi bank, a Jegybank, a Nemzeti Bank több mint 3 milliárd eurót költött intervencióra, és Fico ezt követően a Nemzeti Bankhoz ment és a Nemzeti Banknál meggyőzték őt arról, hogy mindössze egy erős, egy olyan jel van, ami elég erős ahhoz, hogy megállítsa ezt a folyamatot, ez pedig az eurózónához való csatlakozás egyértelmű jele. Ez megtörtént, Fico felvállalta ezt a kötelezettség-vállalást, és ezt követően az euró nagyon fontos szerepet játszott abban, hogy fegyelmezze a kormányt, hiszen az eszközök, a maastrichti kritériumok nagyon szigorúak. És nem adnak igazán mozgásteret, a felelősség, a felelőtlen politikára illetve a felelőtlen költekezésre és a deficit generálására. Úgyhogy az euró nagyon fontos szerepet játszott ebben az irreverzibilitásban és a reformok fenntartásában.
Mv .: – Az embereknek kemény megszorításokat kellett elfogadniuk, pl. visszafogták a szociális kiadásokat, és nagyrészt ezért is vesztették el a választásokat. Ma hogy értékeli mindezt a szlovák társadalom?
I.M.: – Úgy gondolom, hogy ez egy mítosz, mármint az, hogy a reformok nagyon kemények voltak és nagyon szigorúak voltak. A legutóbbi közzé tett adatok alapján, ami a szegénységi kockázatot mutatja, ez egy európai kimutatás egyébként, ez alapján teljesen világos, hogy a szegénységi kockázata 2004 és 2006 között csökkent. Méghozzá 13%-ról 10,7%-ra, és Szlovákiában ma, ezen fejleményeknek köszönhetően a legalacsonyabb a szegénység kockázata az Európai Unióban. Ezen reformok megvalósítása után. Hiszen ezek a reformok segítettek abban, hogy növeljük a foglalkoztatottságot, csökkentsük a munkanélküliséget, azaz az emberek azon része, akik alacsonyabb jövedelemmel rendelkeztek, ugye a nemzeti átlagjövedelem 60%-a alatt éltek. Nos, az ő jövedelmük megnőtt a reformok következtében. De önnek igaza van, természetesen az emberek megítélése más volt. Az emberek megítélése az volt, hogy a reformok nehezek voltak, kemények voltak, és persze ezt a volt ellenzék is felhasználta, vagy kihasználta, a jelenlegi kormánypárt, különösen Fico, de az egyik oka a Fico kormányzat nagy népszerűségének az, az, hogy a reformoknak köszönhetően Fico volt az első olyan miniszterelnök, akinek nem kellett semmiféle népszerűtlen intézkedést tenni, hiszen Szlovákiának a gazdasági növekedése több mint 10%, a foglalkoztatottság bővül, a jövedelmek nőnek, úgyhogy Fico használja ezeket az eredményeket, a reform eredményeit, amely reformokat ő egyébként radikálisan kritizált korábban.
Felvidék Ma, MTV
