Az alábbiakban közzé tesszük Molnár Elemér református lelkész, Zempléni Egyházmegye esperese előadását, amely a Biblia éve alkalmából hangzott el, augusztus 17-én a kiskövesdi falunapon, a református templomban.
Kedves Testvéreim!
„2008 a Biblia éve. A Magyarországi történelmi egyházak vezetőinek határozatát, hogy 2008 legyen a Biblia éve, magáévá tette a Kárpát-medence összes magyar egyháza. Mi is csatlakoztunk ehhez és így az év eleje óta több rendezvény – Biblia-kiállítás, előadás – volt, van és föltehetően év végéig lesz is egyházunk gyülekezeteiben. Megjegyzem, Királyhelmecen is Dr. Ötvös László Biblia-gyűjtő gyűjteményéből rendeztünk mintegy három hétig tartó kiállítást, amit sokan megtekintettek. Örvendetes, hogy az iskolákból a hitoktatásra járó gyerekek csoportosan nézték meg a kiállítást, de eljöttek a környező gyülekezetekből is az érdeklődők. Úgy gondolom, hogy ez évben talán nincs is olyan egyházi összejövetel, ahol ne említenék meg, hogy ez az esztendő a Biblia éve.
Elkerülhetetlen, hogy Kiskövesd község és a kiskövesdi gyülekezet ünnepe alkalmából erről ne tegyünk említést. Engem kértek fel, hogy tartsak egy rövid előadást a Bibliáról.
Maga a Biblia szó azt jelenti, hogy könyvek. Tehát könyvek gyűjteménye. Persze másként tekint rá a hívő és másként a hitetlen ember. Számunkra Isten szava. Ő szól hozzánk, ez által jelenti ki akaratát, ez által érteti meg magát az emberrel. Kijelentése nélkül soha nem értenénk, hogy Ő mennyire szeret bennünket. Ha nem olvasnánk a Bibliát, ha nem hirdetnénk az Igét, nem értenénk meg, hogy „Úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen.” Isten a legdrágább árat fizette azért, hogy bennünket megváltson, hogy bűneinktől megszabadítson, hogy a bűneset következtében összetört istenképűséget rajtunk helyreállítsa és élettel, az örökélettel ajándékozzon meg. A nélkül nem tudná az ember, hogy aki Istent szereti, annak minden a javát szolgálja. És még sorolhatnám, amit az Igét olvasó, igével élő ember élete során már bizonyára megtapasztalt és tud.
Most inkább a mi bibliánkról, a magyar bibliafordításról – vagy ahogyan mi mondjuk – a magyar bibliáról szeretnék néhány gondolatot elmondani.
Először talán említeném, hogy az általunk szeretett és az új fordítás mellett sokak által használt ún. Károlyi Gáspár által kiadott Biblia 1589. február 28. és 1590. július 20. között készítették el mintegy 700-800 példányban. Ezt követően hamarosan igény mutatkozott a Biblia iránt, ezért szerették volna Bártfán kiadni, de nem sikerült. Majd 1608-ban Szenczi Molnár Albert tevékenysége nyomán – külföldön – a németországi Hanau városában, tehát éppen 400 éve, 1500 példányban jelent meg a Biblia. Ez is nagyon hamar elfogyott, ami jól mutatja azt az éhséget, amivel a magyar Bibliát országszerte várták. Ezt követően Oppenheimben 1612–ben került sor az újabb kiadásra. A következő kiadásra ismét külföldön, 1645–ben, Amszterdamban került sor. Az amszterdami kiadást követően, mivel a Váradi református kollégiumnak már volt nyomdája, Bethlen István támogatásával ott szerették volna kinyomtatni a Károlyi Biblia szövegét. Azonban 1660–ban a török megtámadta Váradot, amelyet a védők feltételek mellett feladtak. Egyik feltétel volt a nyomda Kolozsvárra való elszállítása. Mivel a nyomtatást már megkezdték, így 1661–ben Kolozsvárott fejezték be az ún. Váradi Bibliát. Ez a kiadás mintegy 10 000 példányban készült, amiből 4 000 Váradon megsemmisült. Fontos megemlítenünk Misztótfalusi Kis Miklós nevét, aki mint lelkész, Hollandiában kitanulta a nyomdászmesterséget, ill. művészetét, mert olyan díszes lett az 1685–ben Amszterdamban kiadott Biblia, hogy az ő kötéséről nevezték aranyos Bibliának.
Ez után a rövid történelmi áttekintés után meg kell említenünk, hogy a Brit és Külföldi Bibliatársulatok segítségével sokszor kiadták a magyar nyelvű Bibliát Károlyi Gáspár fordításában.
Ami a Károlyi fordítás nyelvét illeti, el kell mondanunk, hogy már Szenczi Molnár Albert is változtatott rajta, ahogyan egyik tanulmányban olvassuk: „a szólásnak dísztelen módját” „díszes” módura változtatta. (Csüry Bálint 1940). Azóta is a különböző kiadásoknál voltak változtatások, de ennek ellenére idézhetjük azokat a részleteket, amelyeket, Szabó András egyik hasonmás-kiadáshoz fűzött tanulmányában leírt: „…a bibliafordító nyelve ma is élő, a századnak nyelvileg is legnagyobb alkotása: összefoglalója, továbbvivője a már korábban kialakuló biblikus reformátori nyelvezetnek; beleépült a népnyelvbe, sőt egységes irodalmi és köznyelvünk kialakulását is elősegítette; hogy a magyarság, a magyar nyelv megmaradt, többek közt a vizsolyi biblia ismert és névtelen alkotóinak, világra segítőinek is köszönhetjük…”
Nagy jelentőségű az 1908–as kiadás. Ennek éppen 100 éve, ami szintén bizonyítja a fordítás nyelvének tökéletességét, hiszen ez a revideált kiadás ma is használatos. Generációk sora nőtt fel ezen és értette belőle Isten szavát.
Németh László is így dicséri a Károlyi fordítást: „A magyar nyelv nagy és szerencsés iskolája ez a könyv.” Tény, és ezt nagy nyelvtudósaink – akik mondhatjuk szintén ezen a biblián nőttek fel – állapították meg, hogy „magyar köznyelvünk szép és színes volta is szegényebb lenne a Vizsolyi Biblia szövegének kifejezései nélkül.” És ha már azt mondtam, hogy nagy nyelvtudósaink ezen a biblián nőttek fel, kívánom, hogy a következő generációk egész sora, utódaink, gyermekeink, unokáink mind-mind ezen nőjenek fel, ezt őrizzék, szeressék, féltsék és ne az idegen, jövevényszavak magyarításával sekélyesítsék, és a magyar szavak, kifejezések elfeledésével szegényítsék szép anyanyelvünket.
1975 óta használjuk az új fordítású bibliát. De vajon használjuk-e, akár a régi fordítást, akár az újat? Lelki táplálék-e számunkra, mindennapi eledel, vagy pedig van bibliánk, de valahol csak az asztalon vagy a könyvespolcon porosodik? Kinek mit, vagy ki számára mit jelent a Biblia? Valakinek Isten szava. Valaki úgy tekint rá, mint egy történelemkönyvre, esetleg filozófiai tanulmányokra és még sorolhatnám. Elmondok egy történetet. Amikor az 1968-as események után következtek a megszorítások, és Prágában a Koménius Teológiai Fakultáson is állami utasításra ismét be kellett vezetni a marxista filozófia előadását, akkor a Károly Egyetemről járt az előadó ezeket az előadásokat megtartani. Ezeken az előadásokon a részvétel minden teológus számára kötelező volt. Természetesen ismertük egymás véleményét. És ez az előadó mondta el nekünk őszintén: ha neki valahova, pl. egy szigetre kellene mennie, esetleg száműznék, és 10 könyvet vihetne magával, akkor a 10 könyv között lenne a Szentírás. Igaz, hitetlen ember lévén, úgy tekintett rá, mint filozófiai tanulmányok gyűjteményére, de megindokolta, hogy miért vinné magával a Bibliát. A szeretet himnuszát említette (1Korinthus 13. rész). Szerinte, ahogyan Pál apostol ott ír a szeretetről, úgy senki nem írt, és ezért az egy részért magával vinné a Bibliát.
Nos, Testvéreim! Ha ennek a hitetlen embernek ennyire fontos volt a Biblia, mennyivel inkább fontos legyen nekünk, akik tudjuk, hogy Krisztusban megváltottak, az üdvösségre elpecsételtek vagyunk. Nekünk van üdvbizonyosságunk. Ezért fontos hogy halljuk, értsük Urunk szavát és cselekedjük akaratát. Az Ige nélkül ez lehetetlen.
Hogy mi számunkra, vagy mi kell, hogy legyen a Biblia? Talán mindenki számára – gyermek vagy felnőtt, tudós vagy egyszerű ember – legérthetőbben írta meg Gárdonyi Géza Írás a Bibliába című versében:
Gárdonyi Géza: Írás a Bibliába
Ez a könyv a könyvek könyve,
Szegény ember drágagyöngye.
Égi harmat lankadtaknak,
Világosság földi vaknak.
Bölcsességnek arany útja:
Boldog, aki rátalál!
Szomjas lelkek forrás-kútja,
Hol pohárral Krisztus áll.
Ez a könyv az örök törvény,
Királyon lánc, rabon napfény,
Tévelygőnek hívó harang,
Roskadónak testvéri hang.
Elhagyottnak galambbúgás,
Viharvertnek ereszet,
Haldoklónak angyalsúgás:
„Ne félj: fogd a kezemet”.
Gyermeknek is: „Mily szép rege”,
Bölcsnek: „Rejtelmek tengere!”
Fal, – s túl rajta élő hangok,
Köd, s benn zengő hárfák, lantok.
Templomok közt legszebb templom:
Csak megnyitom s benn vagyok.
Ablakán a Paradicsom
Rózsáira láthatok.
Minden fakul, minden romlik,
Márványvár is összeomlik.
Bíborleplek ronggyá málnak,
Dicsőségek füstbe szállnak.
Csak ez a könyv nem tér porba,
Mintha volna élő lelke!…
Ez a könyv a Mózes bokra:
Isten szíve dobog benne.
Igen: Ez a könyv a Mózes bokra: Isten szíve dobog benne. Testvérem! Vedd és olvasd!”
Beküldte: SZAKC Királyhelmec
Felvidék Ma
